Nem ismeri az ellenzéket az orosz lakosság

Az orosz lakosság nagy része nem hallotta még a legfontosabb orosz ellenzéki politikusok, jogvédők neveit – derült ki a Levada Központ orosz közvélemény-kutató intézet legújabb felméréséből. Így hiába az ellenzéki sajtóban vagy az orosz blogoszférán nagy figyelemmel kísért jogvédő- vagy tüntető akciók, az emberek nagy része úgy tűnik csak a televízióból értesül az országban zajló eseményekről. Így pedig gyakorlatilag nincs esélye annak, hogy a hamarosan soron következő parlamenti választásokon, illetve a 2012-ben zajló elnökválasztásokon egy ellenzéki erő is sikerrel szerepelhessen.

Ljudmilla Alekszejeva, Ilja Jasin, Eduard Limonov vagy az ex- sakkvilágbajnok Garri Kaszparov – mind olyan nevek, amelyek nehézsúlyú orosz ellenzéki politikusokat takarnak és akik egyben gyakorlatilag ismeretlenek az orosz lakosság nagy része számára.

Az oroszok körében a legismeretlenebbnek a legöregebb – és egyben az egyik legrégebb ideje a politikai porondon lévő – jogvédő, a 83 éves Ljudmilla Alekszejeva számít. Őt az orosz lakosság csupán 24 százaléka ismeri. Alekszejeva a moszkvai Helsinki csoport jelenlegi vezetője, és egyik alapítója volt 1976-ban. 1977-1993 közötti éveket emigrációban töltötte az Egyesült Államokban, majd 2002-től az orosz emberjogi bizottság aktív tagja lett. Az elmúlt két és fél év során azzal tűnt fel a sajtóban, hogy csoportjával az adott hónapok 31-in tüntetéseket szerveztek az orosz alkotmány 31. cikkelyének a védelmében, amely a szabad gyülekezési jogról rendelkezik – és amelyet Alekszejeva szerint a hatóságok nem tartanak be (bizonyítja ezt, hogy az akciók ellen a Kreml mindig határozottan lépett fel). 2009-ben a soron következő, december 31-i tüntetést a speciális orosz rendvédelmi egységek, az OMON tagjai erőszakos módon oszlatták fel, és magát az akkor 82 éves Alekszejevát is letartóztatták, ami nagy visszhangot keltett külföldön. Számos külföldi lap „szégyenletesnek” nevezte a moszkvai hatóságok fellépését, az Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek pedig felháborodásának adott hangot. Az eset óta az orosz vezetés különös figyelmet szentelt annak, hogy az idős jogvédő hölgy miatt ne kerüljön a külföldi média figyelmébe.

Úgy szintén ismeretlenül cseng az orosz lakosság 68 százalékának Ilja Jasin neve, aki a „Szolidaritás” mozgalom egyik vezetője. Jasin az orosz ellenzéki párt, a „Jabloko” egyik ismert tagja volt, de 2008-ban kizárták a pártból, mert nyilvánosan többször is kritizálta a Jablokót és vezetését, és egy programot is kidolgozott annak megreformálására. 2009 júliusában Jasin jelölte magát a moszkvai városi Duma képviselői székébe, de a választási bizottság visszautasította a jelöltségét, miután az összes érte összegyűjtött kopogtatócédulát érvénytelennek minősítette.

A fiatal, jelenleg mindössze 27 éves politikus már többször volt fogságban is: 2005 április 26-án részt vett a belarusz ellenzék minszki tüntetésén, amelyet a karhatalom igen erőszakos módon oszlatott fel, Jasint pedig a többi tüntetővel együtt letartóztatták, és több napot töltött  vizsgálati fogságban. Legutóbb pedig a 2010. december 31-i (Alekszejeva által szervezett) tüntetésen fogták el, és több napos fogságra ítélték Borisz Nyemcovval együtt.

Némileg jobb helyzetben van a „Másik Oroszország” párt vezetője Eduard Limonov és a „Népi Szabadság Pártjának” az egyik vezetője, Vlagyimir Rizskov. Az ő nevük ismerősen cseng az orosz lakosság 57, illetve 58 százalékának. Eduard Limonov a szélsőséges, már-már abszurditással határos nézetei által vált ismert (többek között a szegények adózásának a megszüntetése, vagy a 2014-es Olimpiáról való lemondás), és korábban az Oroszországban betiltott „Nemzeti Bolsevik Párt” vezetője volt. Limonov Alekszejevához hasonlóan a szovjet disszidensek közé tartozott, és 1974-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1991-ben tért vissza Oroszországba és aktív politizálásba kezdett. 1994-ben alapította meg a „Nemzeti Bolsevik Pártot”, amelyet később betiltották. Az 1943-as születésű Limonov részt vett a jugoszláv háborúban a szerbek oldalán, a grúz-abház konfliktusban az abházok oldalán, és a Moldávia és Dnyeszter-menti Köztársaság konfliktusában az utóbbi oldalán. Annak ellenére, hogy még sem Medvegyev, sem Putyin hivatalosan nem erősítették meg az indulásukat a 2012-es választásokon, Limonov már az elsők között, 2009 márciusában jelentette be, hogy indulni fog.

Vlagyimir Rizskov orosz politikus és politológus, politikai nézeteit az „Ekho Moszkvi” rádió programjaiban juttatja el a lakosságnak. Az orosz lakosság Rizskov nevével az Állami Duma miatt is sokszor találkozhatott:már 1993-ban bekerült az orosz parlamentbe, és az 1995-ban összehívott Dumába újra beválasztották. 1997-ben Rizskov az orosz Állami Duma házelnökének az első helyettesévé vált, ami sajátságos rekordot jelentett: a politikus akkor mindössze 30 éves volt. Rizskov képviselő maradt a későbbi parlamenti választásokon: 1999-ben, és 2003-ban is (2007-ben már nem).

A világ egyik legnagyobb sakkozójának, Garri Kaszparovnak a nevét az orosz lakosság 59 százaléka még sohasem hallotta. Kaszparov 13 alkalommal volt a sakk világbajnoka, majd 2005-ben bejelentette, hogy befejezi a sakk-karrierjét, és aktív politizálásba kezd. Jasin mellett Kaszparov volt a „Szolidaritás” mozgalom egyik alapítója 2008-ban, ezen kívül pedig az „Egyesült Polgári Front” vezetője és az „Összorosz polgári kongresszus” egyik vezetője. Kaszparov az elmúlt években élesen bírálta Vlagyimir Putyin tevékenységét, és a 2008-as elnökválasztáson jelölte magát elnöknek, de a választások előtt végül visszavonta a jelölését. Kaszparovot az ellenzék egyik legerősebb figurájának tartják, de – amint azt a felmérés is bizonyítja – az orosz lakosság szélesebb rétegei előtt nincs jelentős támogatása. A volt sakkbajnok egyelőre még nem beszélt arról, hogy részt vesz-e a jövő évi elnökválasztáson.

Az eddigi ellenzéki politikusokhoz képest még jobban áll Mihail Kaszjanov, akit az orosz lakosság 65 százaléka ismer. Erre megvan a magyarázat, hiszen annak ellenére, hogy a jelenleg ellenzékben lévő politikus gyakorlatilag nem szerepel a médiában, neve ismerősen cseng, hiszen 2000-2004 között Putyin elnöksége idején ő vezette az orosz kormányt, korábban pedig orosz pénzügyminiszter is volt.

Kaszjanov a Jukosz-per idején, 2003 végén gyakorlatilag kritikával illette Putyin politikáját, miután Platon Lebegyev letartóztatását eltúlzottnak nevezte. Putyin 2004 februárjában menesztette a miniszterelnöki székéből. 2005-től Kaszjanov sorozatos kritikának vetette alá az orosz vezetést, és azt mondta, hogy Putyin politikája „az állami kapitalista elemekkel tarkított szovjet államépítés restaurálásához vezet” és Kreml tudatosan építi le a demokratikus alapokat. A volt miniszterelnök így politikai alternatívaként és reális veszélyként volt jelen Putyin számára, ám 2005-ben valóságos médiahadjárat indult Kaszjanov ellen az orosz sajtóban a népszerű politikus kompromittálásának céljával. 2006 óta Kaszjanov az „Orosz Népi-Demokratikus Szövetség” nevű mozgalmat vezeti. 2008-ban jelöltetni próbálta magát az elnökválasztáson, de a Központi Választási Bizottság visszautasította a jelölését a „kopogtatócédulák alacsony minőségével” magyarázva a dolgot.

2000-ben az elnökválasztásokon Nyemcov Putyint támogatta, ám az évek során magatartása változott, és a 2008-as választásokon már maga is indulni szeretett volna, de végül visszavonta a jelöltségét Mihail Kaszjanov javára (akit végül nem regisztrált a választási bizottság). 2009-ben Nyemcov jelöltette magát Szocsi polgármesteri címére, de nem tudott nyerni a Kreml által támogatott jelölttel szemben. 2010. június 14-én Borisz Nyemcov és társa Vlagyimir Milov egy új kiadvány megjelenését jelentették be, ez volt a „Putyin. Összegzés. 10 év.” A könyvecskében az ellenzéki politikusok Putyin politikájának tíz évéről számoltak be: korrupcióról, népességcsökkenésről, szociális különbségekről, a kaukázusi problémákról és gazdasági helyzetről. A következő napokban a jelentést terjesztő weboldal ellen hacker-támadások indultak, a nyomtatott verziót kiadó szentpétervári nyomdát pedig megszállta az orosz nemzetbiztonság, lefoglalva a jelentés több mint száz ezer példányát. Nyemcov kritikán alulinak nevezte az orosz hatóságok viselkedését, hiszen szerinte ahelyett, hogy effektíven vitába szállnának vele a jelentés tartalmát illetően, a nyers erőhöz folyamodnak és erőszakkal számolják fel a problémát. Egy hónappal később egyébként a hatóságok visszaszolgáltatták a nyomtatott könyvecskét, és nem akadályozták többet a terjesztését.

Meghatározó ellenzéki politikusok tehát igen is jelen vannak az orosz politikai életben, ám média megjelenésük legfeljebb röplapokra és internetre korlátozódik, a hivatalos, tömegesen terjesztett nyomtatott sajtóban és a televízióban nem jelennek meg, így az orosz lakosság nagy része nem is ismeri őket. Ismeretlen jelöltekre pedig aligha szavaznak az emberek…