Líbia: a kőolaj és az idő a kulcs

Mind a líbiai felkelők kormánya, mind Moammer Kadhafi számára kulcsfontosságú lehet, hogy a kőolajexportból származó bevételeket hogyan használja fel, és milyen alternatív forrásokhoz tud hozzájutni, amelyekkel a harcokat finanszírozni lehet. A BBC elemzése szerint a nemzetközi közösség nemcsak a katonai beavatkozással, hanem egyéb módszerekkel is megpróbálja ellehetetleníteni Kadhafit, aki azonban több oldalról is bebiztosította magát. Közben még azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán kinek a kezén maradnak a kulcsfontosságú területek.

Észak-Líbiában vannak az ország legnagyobb, legfontosabb olajmezői, ez a terület azonban már hetek óta a harcok központja, így a korábbi, nagy mennyiségű export (a konfliktus kirobbanása előtt az ország 1,3 millió hordót termelt ki naponta, ezzel 2008-ban a világon a 15. pozíciót foglalta el) minimálisra csökkent. Ez nemcsak a sokat emlegetett európai import számára jelentett csapást, hanem Moammer Kadhafi és a felkelők bevételeire is.

Múlthéten az ellenállóknak hosszabb-rövidebb időre sikerült visszafoglalniuk a legfontosabb területeket, így nemcsak a központjukat, Bengházit biztosították be, hanem a tartalékok nagy részét rejtő területeket is. Az olajexportban kulcsfontosságú városok megszerzése biztosíthatja a kitermelést és az exportot is, azonban a biztonsági helyzet bizonytalansága miatt egyelőre ez nem jelent sokat. Ráadásul Kadhafi számára is fontos lenne, hogy ezeket visszafoglalja, bár a nyugati hatalmak beavatkozása miatt erre nem sok esélye van.

A felkelők állítása szerint az ország keleti területein jelenleg 130 ezer hordónyi kőolajat tudnak kitermelni, és terveik között szerepel, hogy ezt a mennyiséget a közeljövőben 300 ezerre növeljék. Ez még mindig messze elmarad az 1,6 millió hordótól, és arra sem elegendő, hogy a katonai kiadásokat finanszírozni tudják.

Éppen ezért a nemzetközi közösség a háttérben már egyeztetéseket tart arról, miként tudna segíteni. A líbiai olajipart február vége óta szankciók sújtják, amelyek ugyanúgy kiterjednek a felkelők által exportált kőolajra, mint a Kadhafi által ellenőrzöttre. Amellett, hogy Katar már felajánlotta, hogy segítene ezt a problémát „megkerülni”, az ENSZ és az Egyesült Államok is lépéseket tett, hogy adminisztratív úton tegyenek különbséget az eladók között.

A felkelőknek megvan az infrastruktúrája, vannak emberei az olajmezőkön, illetve olyan szakemberek segítik a munkájukat, akik tudják, hogy mit csinálnak – állította John Hamilton, egy brit Líbia-szakértő. Azonban önmagában a katonai kiadások fedezésére is 100 ezer hordónyi exportra lenne szükség, arról nem is beszélve, hogy az így szerzett bevételek sem érkeznének meg azonnal.

Míg az ellenállóknak időre lenne szükségük, Kadhafinak éppen ez a faktor jelenti a problémát. A nyugati hatalmak beavatkozása deklaráltan humanitárius célokból történt, elvileg semmiféle lépés nem történhetne az olajiparban. Kadhafi azonban kétségbe vonja a katonai intervenció célját, és megfenyegette azokat a vállalatokat, akik mégis segítenék a felkelőket, hogy egytől egyig beperli őket.

Kadhafi számára a nyugati területeken az arany illetve az onnan beszedett adók pótolják a bevételek kiesését. Hogy a nyugati hatalmak pontosan hogyan képzelik el a líbiai vezető elmozdítását, az továbbra is homályos, de annyi biztosnak látszik, hogy elkerülhetetlen a megalomániás ezredes eltávolítása. A katonai intervenció mellett a pénzügy lehet a kulcskérdés, de Kadhafi számolhatott ezzel az eshetőséggel, mert több oldalról is bebiztosította magát, így az európai és amerikai számlák korai befagyasztása önmagában még nem ért sokat.

A bevételeket mindkét fél katonai kiadásokra fordítja, miközben egyes elemzők már figyelmeztetnek arra, hogy keleten humanitárius katasztrófa következhet be, amennyiben a felkelők nem fordítanak figyelmet az emberek szükségleteire. Ugyanez a probléma Nyugat-Líbiában is fennáll, bár Kadhafi a harcok kezdetekor hatalmas összegeket és autókat adományozott a lakosságnak. Idővel azonban nyilvánvalóan ő is kifogy a pénzből, és akkor könnyen előfordulhat, hogy az ellenállóknak az ország másik felén lakó líbiaiakat is ki kell segítenie.