Nemzetközi házasság-nemzetközi válás

Az Európai Parlament új tervezetet dolgozott ki a Ť nemzetközi válás közös szabályairól ť. A nemzetközi házaspárok tagjai ezután szabadabban választhatnak az uniós tagországok válási procedúrái között, azonban ez az új szabadság nem korlátlan.

Az egységes szabályozás célja, hogy rendet teremtsen a tagállamok válási procedúráit szabályozó nemzetközi magánjog ellentétei között. A könnyítés azonban itt sem teljes körű, az eljárás megválaszthatóságához szükséges, hogy a párok valamilyen formában kötődjenek az adott tagállamhoz, például életszerű életvitel az adott országban vagy az állampolgárság.

Ezek alapján egy magyar-német pár aki Franciaországban él a szempontok alapján választhat, hogy melyik tagállamban kívánja a válási procedúrát lefolytatni. Nem ritka, hogy a felek nem tudnak megegyezni ebben a kérdésben, ekkor a jogszabály fogja rendezi a kérdést.

Ezzel az új szabállyal nem csak az államok vonatkozó rendelkezéseit hozzák közelebb hanem megvalósítja azt a gyakorlati célt is, hogy ne hozza lényeges hátrányba az egyik fél a másikat az által, hogy az alapján választja meg az eljáró tagállami bíróságot, ahol várhatóan számára kedvezőbb ítéletet hoznak.

A szöveg egyébként kimondja azt is, hogy ebben „semmi nem kötelezi a jogában a házasság felbontásáról nem rendelkező vagy a szóban forgó házasság érvényességét a felbontási eljárások céljából el nem ismerő részt vevő tagállamok bíróságait arra, hogy e rendelet alkalmazásában házasságfelbontást mondjanak ki”.

Ezentúl azonban a részletes szabályok kidolgozása során felmerült a tulajdonviszonyok rendezésének kérdése a nemzetközi házaspárok válása esetén.

Erre tekintettel világosabb tulajdonjogi szabályokat javasol a Bizottság a nemzetközi párok számára; meghatároznák a pár tulajdonjogára alkalmazandó jogot, és az ügyükben eljárni illetékes bíróságot is.

Az Európai Bizottság ezért az EU egészére kiterjedő szabályokat javasol, hogy tisztázza a nemzetközi házaspárok és a nemzetközi jellegű bejegyzett élettársi közösségek tulajdonjogai körüli kérdéseket.

A Bizottság lényegében két különálló rendeletre tett javaslatot: egyiket a házaspárokra („házassági vagyonjog), másikat a bejegyzett élettársi közösségekre („a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásai”) vonatkozó szabályok végrehajtásáról.

Ezek a szabályok egyébként nem csak válás, hanem halál esetén is irányadóak lehetnek. Miként Vivian Reding, a Bizottság jogérvényesülésért felelős tagja kifejtette: „egyértelműbb szabályokra van szükség annak eldöntéséhez, hogy a közös tulajdont hogyan kell felosztani halál vagy válás esetén.

A javaslatok szerinte egyebek között megkönnyítik a közös vagyontárgyak felosztásának bonyolult eljárását, függetlenül attól, hogy e vagyontárgyak Európa mely pontján találhatók. Ráadásul a Bizottság az új szabályoknak köszönhetően évi mintegy 400 millió euró többletköltség megtakarítására számít.”

A tervezetek elfogadásához a Miniszterek Tanácsának egyhangú döntésére, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációra van szükség.