Eurómentés: szokatlan a csend

Bár az eurózóna válságalapjának feltőkésítéséről szóló hétfői megállapodás mögül kihátráltak a németek, ami egyébként nem kis meghökkenést okozott az uniós vezetőkben a portugál válság közepette, tegnap mégis sikerült új tető alá hozni az EFSF 2013-tól hatályos állandó mechanizmusának rendszerét.

A kompromisszumos megoldásra rátette kézjegyét több kényszerítő hatás is, így az eredeti tervhez képest – miszerint az 500 milliárd eurós hitelkeretig felduzzasztandó válságalapba 80 milliárd eurónyi készpénzt fizettek volna be a tagállamok, aminek felét már 2013-ig össze kellett volna dobni – a németeknek sikerült kiharcolniuk, hogy a rájuk eső 22 milliárd eurós befizetést öt egyenlő részletben 2013 „csepegtessék” az alapba. Angela Merkel kancellárasszonynak muszáj volt valamilyen megoldásba belemennie az uniós csúcson, ugyanis a portugál kormány bukása miatt ismét kiújult a pánik az eurótagállamok fizetőképességéről.

Ugyanakkor otthon népszerűtlen a válságalap német hozzájárulása, márpedig az egyik legfontosabb tartományban, Baden-Würtembergben vasárnap tartanak tartományi választásokat, ahol nagy valószínűséggel bukni fog a konzervatív tartományi kormány, ez pedig szövetségi szinten már most is hullámokat ver.

A másik kényszerítő erő az 500 milliárdos alaphoz kapcsolódó 620 milliárd euróig terjedő hitelgarancia keret kibővítése, amihez az AAA adósságbesorolással rendelkező tagállamoknak kellene vállalásukat megduplázni, ezt pedig Finnországban nézik rossz szemmel, ahol április 17-én tartanak választásokat, és jó eséllyel az euroszkeptikusok előretörésére lehet számítani.

A németekkel kötött kompromisszum eredményeként 2013-ig gyakorlatilag a 40 milliárd euró helyett 16 milliárd fog összegyűlni készpénz formájában, míg a további feltőkésítésről júniusban dönthetnek az állam- és kormányfők.

Bár jóval csekélyebb eredményt hozott az uniós csúcs, mint amire még a hét elején is számítani lehetett, az mindenképpen örömteli hír, hogy legalább valamiben sikerült megegyezni, hiszen az elmúlt két napban úgy tűnt, ez sem biztos. A gyorsított eljárásra a portugálok miatt viszont vészesen nagy szükség volt, hiszen miután szerda éjjel lemondott a lisszaboni kabinet, azonnal megkezdődtek a találgatások a portugál mentőcsomagról. Becslések szerint 50 és 80 milliárd euró közötti pakettet fognak összeállítani az ibériai államnak, amivel gyakorlatilag kimerítik a rendelkezésre álló ideiglenes mechanizmus által működtetett alapot, legalábbis ezek után olyan nagy ország, mint Spanyolország már nem férne bele az ír- görög-portugál csónakba. Gyakorlatilag ez is az aggodalom forrása, nem magának Portugáliának a kimentése, sokkal inkább a spanyol, olasz és esetleg más nagyobb tagország hosszútávú finanszírozhatósága körüli kérdőjelek.

A portugálok ebben a történetben kis halnak számítanak, és bár csúcsra szöktek a portugál hozamok, és tegnap két hitelminősítő (Fitch & S&P) is rontott az adósságbesoroláson, egyelőre ez nem okozott súlyos megrázkódtatást az európai piacon. Sőt, a szintén gyenge lábakon álló kelet-közép európai térségben kifejezetten erős érdeklődés volt az államadósságok iránt, amit Magyarország ügyesen meg is lovagolt, hiszen sikerült 3.75 milliárd dollár értékben 10 és 30 éves kötvényeket értékesítését lezárni, de a heti rendes államkötvényaukción is több kelt el a reméltnél. Egyelőre a térség papírjait egyfajta alternatívaként kezelik az eurózóna perifériájával szemben a kockázatosabb kötvényekbe befektető alapok. Mindenesetre a jövővel kapcsolatos veszélyek között mindenképpen előkelő helyen kell említeni a német kormány körül fogyatkozó levegőt, ami különösen veszélyes lehet, és ha esetleg radikálisan lecsökkenne odahaza Berlin mozgástere, akkor akár borulhat a mostani kompromisszum is, ami miatt újabb vészforgatókönyvet kellene elővenni az eurózónában is.