Líbiai válság: mit tehet a soros magyar EU-elnökség?

Komoly próba elé állították az utóbbi idők észak-afrikai, és különösen líbiai eseményei a magyar diplomácia felkészültségét. De vajon mire képes az Európai Unió Tanácsának vezetőjeként, mik a lehetőségei és a korlátai?

2008 augusztusában, mikor a grúz hadműveletek Dél-Oszétiában Grúzia és Oroszország közti háborúba torkolltak, az Európai Unió soros elnöki posztját ellátó Franciaország kulcsszerepet játszott a helyzet megoldásában. A két fél közti hatpontos békeszerződést Nicolas Sarkozy francia elnök közvetítésével kötötték meg.

Összezsugorodott lehetőségek

Azóta viszont a soros elnöki funkció nagyot változott: a 2009 decemberében életbe lépett Lisszaboni Szerződés kivette a külügyeket a kezéből, és Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, valamint Herman Van Rompuynek, a „Huszonhetek” állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács elnökének adta. A poszt korábban együtt járt a szakminiszterekből álló Európai Unió Tanácsának elnöklésével, a reformszerződés azonban leválasztotta róla, így a belga politikus, és nem a soros elnök joga összehívni a tagállamok vezetőit, valamint előkészíteni és levezetni az ülésüket. Orbán Viktor tehát az üléseken jogilag ugyanúgy csak egy résztvevő, mint huszonhat társa. Ettől függetlenül azonban például mikor március 12-én Van Rompuy Budapesten találkozott a magyar miniszterelnökkel, saját elmondása szerint céljai közt volt a következő (március 24-25-i) Európai Tanács-csúcssal kapcsolatos egyeztetés is. Sőt, az ülés előkészítésében, mint azt Martonyi János magyar külügyminiszter az Általános Ügyek Tanácsának március 21-ei ülésén elmondta, négy miniszteri Tanács-formáció is részt vett. Ezeken keresztül tehát valamennyire a soros magyar elnökség is segíthet a csúcson közös nevezőt találni (többek közt) Líbiáról.

A Minisztertanácson belül leginkább a külügyi „felállásnak” ad munkát a válság (pl. ez a formáció döntött május 21-én a Líbia elleni szankciók kiterjesztéséről). Itt azonban – akár a biztonság- és védelempolitikaiban – nem a magyar külügyminiszter, hanem a kül- és biztonságpolitikai főképviselő elnököl.

Nem tétlen az elnökség

Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy hazánk ölbe tett kézzel ücsörögne az oldalvonalon. A többi tanácsi formáció munkáját ugyanis felértékeli, hogy az Európai Unió nem katonai szervezet. Hiába rendelkezik még közös harccsoportokkal is, melyek tanácsi határozattal bevethetőek, ezek alkalmazása fel sem merült: az ENSZ 1973. számú, légtérzárat-engedélyező határozata kifejezetten kizárja, hogy egyetlen külföldi katona is líbiai földre lépjen, és korábban, március 12-én a magyar miniszterelnök is úgy nyilatkozott, ilyesminek még a felvetése is veszélyes lehet (Magyarország nem is vesz részt a légicsapásokban). Bár cikkek tömege hirdeti, hogy az „európaiak” vezetik a légicsapásokat, ezt nem az EU nevében teszik. A Huszonhetek a Kadhafi-rezsim ellen hadsereg helyett szankciókkal léptek fel, amit Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter vezetésével a Közlekedési, Távközlési és Energia Tanács február 28-i ülésén döntöttek. Ezek továbbmentek a két nappal azelőtti ENSZ-szankciókon, és megtiltotta a fegyverek, valamint tüntetők ellen használható eszközök eladását.

A magyar elnökség az európai uniós állampolgárok kimenekítésében is tudott segíteni: február 23-án Martonyi János aktiválta az EU Polgári Védelmi Mechanizmusát. A kint rekedt magyarokért küldött gép maradék helyeivel, nagyjából 2/3-ával más EU-s országba hazatérőket hoztak vissza.

Nem volt viszont köztük a magyar nagykövetség személyzete, mely azóta is kitart. Az Európai Uniónak ugyan 2010 decemberétől Európai Külügyi Szolgálat néven vannak „nagykövetei”, Líbiában azonban még nem. Sőt, az államok nagy része is már hazarendelte diplomatáit: vasárnapig mindössze három ország maradt. Így a magyar nagykövetségnek óriási a szerepe, mivel az Európai Uniót képviseli, ráadásul egyrészt olyan vonalat jelent, mellyel lehet tartani a kapcsolatot Tripolival, másrészt információs „köldökzsinór” a tagállamoknak is, ami a zavaros helyzetben sokat segíthet.

A helyzet átlátásáért Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára március 2-3-án Krisztalina Georgievával, az Európai Bizottság nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosával a térségbe utazott, és a líbiai-tunéziai határon meglátogatott egy menekülttábort. Martonyi János március 22-23-án tett egy hasonló látogatást, de ő a Líbiát Egyiptomtól elválasztó vonalnál járt.

A soros magyar Tanács-elnökség elnökség tehát korlátozott lehetőségei ellenére is tud cselekedni, és képes hozzátenni a saját részét az EU válságkezelő erőfeszítéseihez.