„A mi témáink apolitikusak” – interjú a pozsonyi „katasztrófaminiszterrel”

A Híd szlovákiai magyar kormánypártként több tárcát is irányít, ezek egyike a környezetvédelmi minisztérium, melyet Nagy József felügyel. A tárca nevéhez a Fico-kormány ideje alatt több botrány is fűződött, négy év alatt összesen hatan is irányították, majd végül megszüntették, s csak a kormányváltás után szervezték újra. A már több mint száz napja hivatalban levő miniszterrel az aktuális gondokról beszélgettünk.

Új szereplőként jelent meg a szlovákiai politikában – míg egy éve gyakorlatilag senki sem hallott Önről, egyedüli magyar nemzetiségű jelöltként sikerült preferencia-szavazatokkal bejutnia a parlamentbe. Minek köszönhető ez a hirtelen jött népszerűség?

A kemény munkának, a politika ugyanis elsősorban az emberekkel való munkáról szól. Korábban nem politizáltam és egyetlen pártnak sem voltam a tagja, a Hídba a szlovák-magyar feszültség kiéleződése miatt léptem be. Pozsony és Dunaszerdahely között mozgok, vegyes házasságban élek, a gyermekeim pedig Pozsonyban járnak magyar iskolába, ezért nem mindegy a számomra, miként alakul a szlovák-magyar viszony. A kampányban nagyon sokat jártam emberek közé, megismertek, nem hazudtam, hanem őszintén beszéltem velük, és gondolom, ezt kiérezték, ezért is sikerülhetett annyi karikát begyűjtenem a választásokon.

Hogyan lett környezetvédelmi miniszter? Sokáig a Hídban sem lehetett tudni, kit jelölnek az újjáalakuló tárca élére, ráadásul semmilyen tapasztalata nem volt a környezetvédelem terén.

Számomra a miniszteri megbízás komoly kihívást jelent, nem minden nap adódik ilyen lehetőség. A legfontosabb, amiért elfogadtam a felkérést, hogy szeretem a természetet, és nem mindegy, hogy mi történik a környezetemmel. Mikor megnéztem, miként működik a tárca, rájöttem, egy olyan ágazatról van szó, amely több részleg párhuzamos tevékenységéről szól, ezek pedig sokszor nem is kapcsolódnak a környezetvédelemhez. A tárca élére most menedzser kellett, aki összeállít, összetart, és irányít egy olyan csapatot, amelyik hiteles szakemberekből áll, a cél pedig a minisztérium újraindítása.

Milyen kihívások állnak a tárca előtt?

A törvényhozásban például 36 törvénnyel maradtunk el az uniós szabályozásokban, ez csúcs. Ebből, szerencsére a tárca megalakulása óta sikerült lefaragni. Van egy olyan vízióm is, mely szerint Szlovákiának nem csak másolnia kellene a máshol már megszokott modelleket, hanem újakat kezdeményezhetne. Ne csak átvegyük a szabályozást, és utána kiabáljunk, hogy nekünk ez nem előnyös, merjünk újítani, ha éppen szükséges.

Az ön ténykedésének első hónapjait természeti katasztrófák övezték, nemrég ki is jelentette, hogy sokan mintha katasztrófaminiszterként tekintenének Önre. A tárcának az egyik legláthatóbb, legeladhatóbb tevékenysége a természeti katasztrófák elleni védelem, mik a fejlemények ez ügyben?

A tárcának és az egész kormánynak is az árvízvédelem az egyik legfontosabb prioritása. Sok embert érintő élet- és tulajdonvédelemről van szó, állami beavatkozás nélkül nem képzelhető el. Az eddig kiépített árvízvédelmi rendszerek eléggé elhasznált állapotban vannak, ráadásul a klímaváltozás Szlovákiában sokkal erősebben érezteti magát. A 2010-es év például a mérések kezdete, azaz 138 év óta a legcsapadékosabb év volt. A sok csapadék okozza a nagy árvizeket és a földcsuszamlásokat is, 2010-ben például összesen 540, ebből 113 komoly földcsuszamlás volt. Egy évvel korábban mindössze 13-at tartottunk nyilván. Ezek nem mindig látványos csuszamlások, de arra, hogy az épületek statikáját megrongálja, éppen elegendőek. Több száz ház van veszélyben az országban, a földcsuszamlások elleni védekezés az árvízvédelem mellett párhuzamos prioritásunkká vált.

Hivatalba kerülése idején az emissziós kvótákat értékesítő Interblue Group ügyeskedései adtak gyakorta témát a sajtónak, Ön gyors lépéseket ígért. Miként áll jelenleg a mélyen piaci áron alul kvótákhoz jutó postafiókos vállalat ügye?

Megpróbáltam három hónapos türelmi időt nyújtani annak a számomra áttekinthetetlen csapatnak, amelyik a kvótákkal kapcsolatos üzletelésben részt vett. Olcsón megvásárolták a kvótákat, ez végeredményben nem az ő hibájuk, s kerestek vele 45-50 millió eurót. Úgy gondoltam, hogy az állam felé fennálló kötelezettségüket, az eddig nem kifizetett 15 millió eurót betyárbecsületből is átutalhatták volna. Sőt, ebben az esetben még csak ki sem lehetett volna őket zárni a további üzletelésből, hiszen törvényes opciójuk lett volna rá. Úgy tűnik, az Interblue vezetői másként gondolkodtak, nem fizettek, ezek után feljelentéssel éltünk. Nem ismeretlen elkövetők ellen folyik az eljárás, az Interblue felelős vezetői felelhetnek a tettükért – a részünkről innentől kezdve lezártnak látjuk az ügyet.

Mi a garancia arra, hogy a jövőben nem történik hasonló, gyanús  ügylet a kvótákkal?

Nagyon fontos, hogy efféle eset ne ismétlődhessen meg, keressük azt az áttekinthető megoldást, amellyel nem vetődhet ránk a gyanú árnyéka sem. Nem egyszerű a helyzet, hiszen a kvóták értékesítése olyan módszereket igényel, amelyek bizonyos szempontból a fegyverkereskedéshez hasonlóak. Értesüléseink szerint a kvóták tonnáját 4-7 euróért adhatjuk el, az Interblue szerződtetése idején még tonnánként 15 eurónyi ár lett volna indokolt.

Az emissziós kvóták a közép-európai országok számára az utóbbi években mintha inkább átok lennének, nem pedig áldás. Magyarország is gyanús úton üzletelt a saját kvótáival, de más államokban is akadtak gondok az értékesítéssel. Nem merült fel az az igény a miniszterek részéről, hogy alapjaiban változzon, átláthatóbbá váljon a rendszer?

Részemről felmerült, Brüsszelben és a mexikói Cancúnban is tárgyaltunk arról, hogy csúcsszinten alakítunk ki egy kvótaügyeket koordináló platformot, ahol eszmét cserélhetünk a várható árakról, a vevők listájáról, szabványosíthatjuk az eladásokat. Csak sajnos mindenki érzi, hogy a kezdeményezésnek nincs nagy jövője, és szabályok kialakítása helyett megpróbál annyi kvótát eladni, amennyit csak tud.

Több mint száz napja áll a tárca élén, változtak-e a prioritásai a hónapok folyamán?

A minisztériumot újraindítottuk és szakmailag is talpra állítottuk. Előfordulhat, hogy olyanok maradtak a helyükön, akik nem teljesítik az alapvető szakmai feltételeket, de ezt bizonyos időn túl nem lehet titkolni. Ami érezhető, hogy a tárca arculata megváltozott, jobb a hírünk, mint az előző kormány idején. A törvényalkotási munka is beindult, áprilisban például a régi környezeti terhelések kezelése kerül a törvényhozás elé, és a kolontári iszapkatasztrófa miatti aggályoknak köszönhetően komoly esély van rá, hogy minden nehézség nélkül el is tudjuk fogadtatni.

A kormánykoalíciós bizonytalanság valamilyen módon beleszólhat a környezetvédelmi tárca lendületébe?

E politikában töltött rövid idő alatt úgy látom, hogy a mi témáink apolitikusak. Befolyásunk van a gazdaságra, zöldebbé, környezettudatosabbá tehetjük az országot. Többnyire szakmai, nem politikai kérdésekről van szó. Szerintem politikai okok nem lesznek befolyással készülő törvénytervezeteinkre. Sokkal inkább félek ettől a kisebbségi nyelvtörvény, a kultúratámogatási jogszabály vagy az állampolgársági törvény esetében.