Megmaradhat a magyaroknak nyújtott legnagyobb támogatás

Először vitatták meg külügyminiszterek hétfőn a kohéziós politika jövőjét és az is először fordul elő, hogy az általános ügyek tanácsa következtetéseket fogadott el a témában, leverve néhány cölöpöt a felzárkóztatási politika 2013 utáni formáját és tartalmát illetően.

A magyar elnökség kezdeményezésére első ízben tűzték a zömében külügyminiszterekből álló általános ügyek tanácsának napirendjére a kohéziós politika jövőjének megvitatását, amelynek eredményeként a formáció részletes dokumentumban reagált a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló 5-ik bizottsági jelentésre. A tanácsi következtetések félreérthetetlenül jelzik a kormányok által helyesnek tartott irányt a 2014 utáni regionális politika tartalmi és formai kérdéseit illetően, nem érintik viszont a második legnagyobb közösségi politika jövőbeni finanszírozásának kérdését, amiről várhatóan júniusban külön bizottsági javaslat születik majd.

„A konklúziók nem fednek le minden kérdést, így a finanszírozást sem, de a számunkra legfontosabb elemek benne vannak” – közölte az ülést követően Martonyi János magyar külügyminiszter. Az egyik fő magyar törekvés, amiről a január legvégén rendezett kohéziós fórumon is említést tett, annak biztosítása, hogy a kohéziós politika ne szűküljön le az EU2020 gazdasági stratégia céljainak végrehajtására. Ilyen tendenciát legalábbis ki lehet olvasni a tavaly őszi bizottsági közleményből, amit részben az egyes tagállamok által megkérdőjelezett politika létjogosultságának igazolására szán. Azt ugyanakkor senki sem vitatja, hogy a felzárkóztatási politikát összhangba kell hozni a növekedési stratégia céljaival. A tanácsi következtetések aláhúzzák, hogy „az EU2020 stratégia céljait csak akkor lehet fenntartható módon elérni, ha az Európai Unión belüli fejlettségi szintkülönbségek tovább csökkennek”.

Johannes Hahn, regionális politikai biztos szerint a tanácsi nyilatkozat először jelez világos kötelezettségvállalást a kohéziós politika mellett. Hahn úgy vélte, hogy valamennyi miniszter egyetértett azzal, hogy a regionális beruházásokat az EU2020 stratégia céljaira kell összpontosítani annak szavatolására, hogy a kezdeményezés „ne maradjon papírtigris”.

A biztos arra is kitért, hogy a leendő kohéziós politikának korlátozott számú prioritást kell maga elé tűznie. Ez a tanácsi dokumentumban is tükröződik, amely szerint korlátozott számú prioritásra kell koncentrálni az erőfeszítéseket a kritikus tömeg és a lehető legnagyobb hatás elérésére, a kohéziós politika láthatóságának növelésére és az európai hozzáadott érték megerősítésére. A nyilatkozat ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a tematikus koncentrációnak eléggé rugalmasnak kell lennie, hogy kellő mértékben figyelembe vegye a specifikus nemzeti, regionális és helyi szükségleteket és potenciálokat. Azért is síkra száll, hogy a tagállamok és a régiók elég mozgástérrel rendelkezzenek a prioritások megválasztásában. „A kohéziós politikai források prioritások közötti elosztásáról és a különböző alapok megfelelő finanszírozási mértékéről a tagállamok illetékes hatóságainak kell dönteniük a Bizottsággal partnerségben” – olvasható a dokumentumban.

Az elfogadott közlemény arra is felhívja a Bizottságot, hogy a következő tervezési időszakban tegye lehetővé a programok egyszerre több alapból történő támogatását, ami 2000 és 2006 között bevett gyakorlat volt, a 2007 és 2013 közötti pénzügyi időszakban ugyanakkor az Unió átállt az egy program – egy alap modelljére, ami tagállami diplomaták szerint nem bizonyult jó döntésnek.

Johannes Hahn az ülést követően azt is elmondta, hogy széleskörű egyetértés volt arról, hogy valamennyi régió kedvezményezettje kell, hogy legyen a regionális politikának. „Senkinek nincs garanciája arra, hogy örökké jó állapotban lesz” – közölte a biztos. Ezt az elvet azonban nem mondja ki explicite a 27 tagállam jóváhagyását élvező dokumentum.

A kormányok képviselői azzal is egyetértettek, hogy tovább kell javítani a politika hatékonyságán. Ennek érdekében közös módszeren alapuló teljesítménymérést, a tényleges eredményekre való koncentrálást szorgalmaztak könnyen mérhető, korlátozott számú, jól behatárolt indikátorok segítségével.

A konklúziók utolsó része számba veszi azokat a kérdéseket, amelyekről további vitát tartanak szükségesnek a tagállamok a Bizottság által javasoltak alapján. Ezek: a javasolt fejlesztési és beruházási partnerségi megállapodás; a tematikus koncentrációt megtestesítő prioritási lista; továbbá a kohéziós politikához közvetlenül kötődő feltételességek és ösztönző rendszerek kérdése. A kormányok a kohéziós politika jelenlegi architektúrájának elismerése mellett, a Bizottság által javasolt átmeneti mechanizmusokra vonatkozó rendelkezésekről is további vitát szorgalmaznak, különösképpen az új közbülső kategóriát illetően (a Bizottság szerint létre kellene hozni egy új támogatási kategóriát az uniós átlagos GDP 75 és 90 százaléka közötti régiók számára).