Szerb-magyar megbékélés: valami még sántít

Nemzetközi konferenciát hívtak össze a szerb-magyar megbékélés előmozdítására, itt azonban javarészt csak magyarok jelentek meg. A szerb oldal kompromisszumkésznek vallja magát, valami azonban mindig meggátolja ezen szándékát.

Nemzetközi konferenciát rendeztek Szabadkán a délvidéki népirtás 66. évfordulóján. Témája a működését lassanként gyakorlatilag is megkezdő szerb-magyar, történészekből álló vegyesbizottság, illetve a két népcsoport közötti viszony jövője volt.

A bizottság felállításáról 2009 decemberében döntött Sólyom László, akkori magyar államfő, valamint Boris Tadic szerb elnök, míg fő céljának a második világháború alatt történt egymás iránti – finoman szólva – attrocitások feltárását, az elkövetők néven nevezését, az áldozatok rehabilitálását, és valamiféle igazságtétel megfogalmazását tűzték ki.

Úton a bűnök tudatosítása és elismerése felé

A konferencia házigazdája, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében rámutatott a megbékélési folyamat megindulásának hosszú, de jelentőségteljes tényére. Bár a szerb politikum sokáig nemhogy tudomást sem akart venni a magyarok ellen elkövetett bűntettekről – amit népirtásnak is nevezhetünk -, és sok esetben büntette azok emlegetését, a magyar közösség mindennek ellenére életben tudta tartani emlékeket. Így ma már a másik fél is – önszántából vagy külső körülményektől kényszerítve – nyitottabb a párbeszédre és a vajdasági magyarok tárgyalási pozícióinak van kiindulópontja.

Valami még sántít

A szerb oldal irányába konkrét elvárások fogalmazódtak meg, melyek szerint a bizottság puszta felállítása nem kielégítő. Tényleges párbeszédre és tettekre van szükség: a dialógus kölcsönössége azonban megkérdőjelezhető, hiszen a nemzetközinek meghirdetett konferenciára a vegyesbizottság egyetlen szerb nemzetiségű tagja sem látogatott el. A Magyar Szó szerint mindez megnehezíti az előrehaladást, annak ellenére, hogy a bizottság bizalmat kapott a politikától, a diplomáciától és a civil társadalomtól egyaránt: semlegességét mindezidáig semmi és senki nem vonta kétségbe.

A kompromisszumkészség hiányát mutatja a minap felröppent hír is, miszerint az 1942-es Razzia elnevezésű kegyeleti társulat nemtettszésének adott hangot, mikor a belgrádi magyar nagykövet, Nikowitz Oszkár zsablyai látogatásán nem rótta le kegyeletét az összes második világháborús áldozat előtt – számol be az incidensről a Vajma.info. A magyar diplomata ugyanis meghívásra érkezett a helyiségbe, ugyanakkor látogatásának programjába csupán a katolikus templom, a csúrogi paroszláv templom és a csúrogi magyar áldozatok emlékműve került be – míg a ,,fasiszták” által legyilkolt szerbek emlékművei nem.

A közös jövő záloga a megbékélés

A szerb-magyar tényfeltáró bizottság elnöke, dr. Glatz Ferenc határozott jövőképét osztotta meg a hallgatósággal: szerinte ugyanis a közös történelem feldolgozása és a nemzeti kisebbségek helyzetének megfelelő rendezése a Kárpát-medence országainak fejlődésének gátját képezi. A megoldást e tekintetben – mint az más országok esetében több alkalommal is bebizonyosodott – nem az Európai Uniótól kell várni. A problémás kérdések rendezése nélkül az európai közösség által nyújtott lehetőségeket sem tudjuk olyan mértékben kihasználni, mint arra szükség lenne – olvashatjuk a Szegedma.hu honlapon.

Lassú víz partot mos

A történelmi igazságtétel és a vérengzések túlélőinek lelki megnyugvása úgy tűnik, hogy még várat magára. Az alagút végén azonban látszik már a fény: a Vajma.info írása szerint a konferencia záródokumentuma ugyanis kimondja a kollektív bűnösség elítélését és érvénytelenítését, valamint kilátásba helyezi évente legalább egyszer egy hasonló rendvezvény összehívását, nyitott a helyi kutatók és közéleti személyiségek számára is.

Hiszen nem csupán a VMSZ ragaszkodik a szerb oldalról jövő fejleményekhez: valamennyi politikai erő, így például a VMDK egyik legfőbb célkitűzése a második világháború alatt és után lezajlott események feltárása. Jelenleg azonban a Pásztor vezette párt van abban a pozícióban, hogy az ügyet ténylegesen előre vigye.