Újabb átmeneti kormány alakult Tunéziában

Rövid időn belül már a második ideiglenes kormány állt fel Tunéziában a folytatódó demonstrációk nyomása miatt. A tüntetéseknek úgy tűnik, addig nem lesz vége, amíg az előző rendszer összes szereplője el nem hagyja a végrehajtó hatalmat.

Hibásan gondolták azok az elemzők, akik azt hitték, hogy Zín el-Ábidín ben Ali elnök és családjának elmenekülését követően lenyugodnak a kedélyek Tunézia nagyvárosaiban. A 23 évig hatalomban lévő Ben Ali elkergetése után a demonstrálók gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez és az előző rezsim összes szereplőjének távozását kezdték követelni az ideiglenes kormányból. Múlt hét szerdán újra erőszakba fordultak a tiltakozások a fővárosban, és a dühös tömeg megostromolta a kormányzati épületeket őrző rendőrségi állásokat. A kedélyek lecsillapításának érdekében Mohamed Ghannouchi miniszterelnök újból átalakította a kabinetjét, így a csütörtökön kinevezett tárcavezetők közül már csupán háromnak vannak kötődései a nemrég még Ben Ali mögött álló kormányzó párthoz, az Alkotmányos Demokrata Mozgalomhoz.

Kevéssé valószínű azonban, hogy ez a lépés kielégíti a tüntetők akaratát, akik nem kérnek az 1999 óta a miniszterelnöki székben ülő Ghannouchi személyéből sem, és senkiből, aki a korábbi rezsimhez köthető. A Szaúd-Arábiába menekült volt elnök és családja sem érezheti magát biztonságban, mivel nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene az új igazságügyi miniszter. A Ben Ali rendszer jelképévé vált mindent átható korrupció miatt szeretnék otthon elítélni az előző államfőt és köreit. Az átmeneti kormány összeállításánál eddig ignorált iszlamista erők is mozgolódnak, a betiltott al-Nahda párt több mint húsz éve emigrációba kényszerített vezetője, Rasid Ghannouchi (aki csupán névrokona a miniszterelnöknek) is visszatért, hogy támogassa pártját a nemsokára megrendezésre kerülő törvényhozási választásokon. A nyolcvanas évek végéig legerősebb ellenzéki párt szerepét betöltő al-Nahda újra a tunéziai politikai élet meghatározó erejévé válhat, amennyiben a parlamentbe kerülésük esélye nem vált ki erős ellenállást a fegyveres testületekből.

A mostani tunéziai események fontos tanulsággal szolgálnak az egyiptomi helyzetre nézve is. Látható, hogy az elért sikerekből újabb önbizalomra szert tett tüntetők nem elégednek meg a rendszer egyes kulcsfiguráinak távozásával, hanem az autokratikus rezsimeket irányító hatalmi elitek teljes távozását fogják követelni. A két hónapon belül megrendezésre kerülő tunéziai választások eredményét kérdéses, hogy a politikai pártok mekkora hányada fogja elismerni, mivel többen kifogásolták a kampányra szánt rövid időt. Egy dolog azonban biztos, a tunéziai nép most félmegoldásokkal nem éri be, amíg a hadsereg erősebb ellenállásával nem találkozik.