Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Kína személyi- és társasági adótörvényeinek megváltoztatása a versenyképességgel és a gazdasági egyensúlytalanságokkal kapcsolatos aggodalmakra, végső soron pedig egy „mérsékelten virágzó társadalom” létrehozására irányulnak.
A kínai pénzügyminiszter még márciusban, egy fórumon beszélt arról, hogy idén változtatnak a személyi jövedelemadón, és hogy a vállalkozások terhein is csökkentenek. A várakozások szerint az intézkedések hatására tavalyhoz képest 800 milliárd jüannal csökken az országban az adóbevétel.
Kína számos problémával szembesül az adópolitika kapcsán. Kezdjük a magánszemélyekkel és vállalatokkal szembeni, igen magas díjak és illetékek labirintusával. A Világbank szerint Kínában van a 12. legmagasabb társasági adókulcs (67,3 százalék) a világon, amely nem tartalmazza az áfát és a társadalombiztosítást. Röviden: ez így nem egy hatékony üzleti és munkavállalói környezet. Erre mi sem jobb példa, hogy egy prominens üzletember elmondása szerint neki 500 féle adót és díjat kell fizetnie. A kormány szerint ez a szám „mindössze” 317.
Peking rámutat arra, hogy bár az adók és díjak hivatalosan magasak, az államháztartási bevételekkel mért adóteher a GDP 30 százalékát teszi ki, ami alig haladja meg a globális átlagokat. Ez az eltérés az adókulcs és a teher között azonban egy olyan problémakörből ered, amelyen a kormányzat szorgalmasan dolgozik: a burjánzó csalásból és az adóelkerülésből.
A kisvállalkozások a lehető legtöbb üzletet igyekeznek készpénzben bonyolítani és sokan mindenféle, nem pénzbeli juttatást osztanak ki a dolgozóiknak, növelve ezzel a cég megengedett kiadásait, miközben csökkentik a munkavállalók adóköteles jövedelmét. Még egy virágzó feketepiac is létezik – a fapiao – itt számlákat lehet venni, amelyet a cégek aztán bemutathatnak az adóhatóságnak. Annak oka, hogy a kormány egyre inkább ösztönzi az elektronikus fizetéseket éppen az, hogy így nehezebbé válik az adóelkerülés.
A legfrissebb reformok célja az elégtelenségek kisimítása az egyének számára, valamint kiszabadítani az embereket az adóhálóból. Például a havi 5 000 (vagy évi 60 000) jüan alatt keresők teljesen mentesülnének az adók alól. Tekintve, hogy az országban az egy főre jutó, rendelkezésre álló átlagjövedelem körülbelül évi 26 000 jüan, sokaknak egyáltalán nem kell majd jövedelemadót fizetniük.
Peking is megragadta tehát a lehetőséget, hogy részt vegyen egy régimódi szociálpolitikai tervezésben. Ez valószínűleg visszaszorul, ha bevezetik a régóta ígért ingatlanadót, de közben csökkenti a bankokra nehezedő nyomást és segít a fogyasztóknak az adószámlák csökkentésében azáltal, hogy lehetővé teszi számukra a kínai álom egy darabkájának megvásárlását.
A reformjavaslat célja továbbá, hogy a rendszer progresszívabbá váljon, és a legtöbbet keresőkre rója ki a legnagyobb terheket. A hivatalos, jövedelmi egyenlőtlenség mérésére használt Gini-együttható 0,47, ami a világ legegyenlőtlenebb országai közé helyezi Kínát (a nem hivatalos becslések szerint ez az érték egyébként meghaladja a 0,6-ot), ezért Peking nagyon igyekszik, hogy változtasson ezen.
A helyzet nyomást gyakorol Kínára, hogy jobban kezelje pénzügyeit. Egy becslés szerint a társasági- és személyi jövedelemadó-reform idén 126 milliárd dollárral csökkenti az államháztartási bevételeket. Ez még a kínai normák szerint nézve is sok. Az adócsökkentés ösztönözni fogja a növekedést, azonban egyre nagyobb adósságba taszítja az államháztartást.
Forrás: Bloomberg / Kitekintő
