A korrupcióba vagy a katalán törekvésekbe bukott bele a spanyol miniszterelnök?

A konzervatív Néppártot korrupció miatt elmarasztaló első fokú bírósági ítélet politikai következményeként kellett távoznia hat év után a hatalomból Mariano Rajoy spanyol miniszterelnöknek pénteken – magán a bizalmi szavazáson viszont döntő lehetett az, ahogyan Rajoy a katalán függetlenségi törekvéseket kezelte. 

A korrupciós ügyek a spanyol társadalom érzékeny pontjának számítanak a dél-európai országot súlyosan érintő, 2008-ban kirobbant gazdasági válság óta, komoly igénnyel a jelenség felszámolására. A korrupciót a legaggasztóbb gondok között tartják számon a spanyol társadalomkutató központ (CIS) rendszeres felméréseiben; a legutóbbi, májusi elején közzétett adatok alapján ez a második legnagyobb probléma a munkanélküliség után.

Spanyolországban a válság nyomán kezdtek el komolyan foglalkozni a korrupciós ügyek felgöngyölítésével, amelyek közül több is a legmagasabb köröket érinti.

A spanyol Legfőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CGPJ) adatai szerint köztisztséget betöltő személyek közül tavaly 411-en kerültek vádlottak padjára 97 ügyben, míg egy évvel korábban 659-en, összesen 112-en különböző típusú korrupciós eljárásban, egyebek mellett például hűtlen kezelés, vesztegetés, vagy befolyással üzérkedés bűncselekménye miatt.

Az elmúlt években számtalan, nagy jelentőségű korrupciós botrány robbant ki Spanyolországban, mint például Inaki Urdangarinnak, a király sógorának pere, akit 6,1 millió euró közpénz elsikkasztása miatt ítéltek el  – nem jogerősen – több mint hat év börtönre. Az ügyben ráadásul adócsalás miatt vádlott volt a király nővére, Krisztina is, akit végül felmentett a bíróság.

A spanyol szocialista pártnak (PSOE) az úgynevezett ERE-ügy miatt kellett magyarázkodnia, mert az általuk vezetett andalúz kormány 2001 és 2011 között anyagi segítséget nyújtott nehéz gazdasági helyzetben lévő cégeknek, ám a támogatáshoz olyanok is hozzájutottak, akik arra  nem voltak jogosultak. A bíróság szerint a finanszírozás átláthatatlan és önkényes volt. A nagy horderejű korrupciós ügyek többsége azonban a konzervatív PP politikusait érinti, amelyek évek óta apránként, de folyamatosan erodálják a pártot.

A különböző botrányok miatt országszerte vezető tisztségviselők kényszerültek lemondásra: például Pedro Antonio Sánchez, a murciai autonóm kormány volt elnöke, vagy Esperanza Aguirre, a madridi pártszervezet elnöke, a PP egyik legbefolyásosabb politikusa. Több eljárásban is érintett Rodrigo Rato, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori spanyol vezetője, volt gazdasági miniszter: sikkasztás miatt négy és fél év börtönre ítélték nem jogerősen, mert másokkal együtt összesen több mint tizenötmillió eurót költött el saját célra a harmadik legnagyobb spanyol bank, a Caja Madrid pénzéből tíz éven át, hitelkártyacsalás révén. Emellett jelenleg egy 5,3 millió euró értékű adócsalás gyanúja miatt is nyomoznak utána.

Mégis a legnagyobb mind közül épp az a Gürtel-botrány, amely most a Rajoy-kormány vesztét okozta. A bíróság első fokú ítéletében kimondta, hogy a PP hasznot húzott egy korrupciós hálózatból, amelyet az elsőrendű vádlott Francisco Correa vállalkozó irányított. Jó politikai kapcsolatai révén szabálytalanul jutott és juttatott másokat is közbeszerzési megbízásokhoz 1999 és 2005 között.

Beismerte, hogy politikusokat fizetett le, és pártkampányokhoz is adott pénzt a madridi agglomerációban található Majadahondában és Pozuelo de Alarcónban 2003-ban. Az érintett két néppárti polgármestert most vele együtt elítélték mások mellett. A rendkívül szövevényes ügyben hét különböző per zajlik, ezek közül az egyik azt a titkos, úgynevezett B kasszát vizsgálja, amely a hivatalos pártkassza mellett működött a Néppártban, és amelybe a gyanú szerint illegális pénzek érkezhettek vállalkozóktól. Az ügy fő kérdése, hogy illegálisan finanszírozták-e a konzervatív Néppárt működését.

A Gürtel-ügyben egyébként tanúként hallgatták meg tavaly Mariano Rajoy-t, a PP elnökét, így ő lett az első hatalmon lévő spanyol miniszterelnök, akinek büntetőeljárásban kellett tanúskodnia a bíróságon.

A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) már ekkor lemondásra szólította fel, „a demokrácia méltóságának megőrzése” érdekében. Vallomásában azt mondta: sosem volt tudomása semmilyen illegális finanszírozásról.

Az ügy érdekessége, hogy bár Correa úgy beszélt a PP madridi székházáról, mint „második otthonáról”, ahol rengeteg időt töltött, ugyanakkor azt is mondta, hogy az együttműködésnek azután lett vége, hogy 2004-ben Mariano Rajoy jelenlegi pártelnök került a Néppárt élére.
Függetlenül attól, hogy végül az egész pártot jogerősen is elmarasztalják-e korrupció miatt vagy sem, vezetői politikai felelősségét a parlament már megállapította azzal, hogy leváltotta a konzervatív kormányt.

Katalónia szerepe

Azt is érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy nem ez volt az első bizalmi szavazás a Rajoy-kormány ellen, csak éppen a korábbi támadásokat a (volt) miniszterelnök sikeresen kivédte. A fordulópontot az jelenthette, ahogyan Rajoy a katalán népszavazást, a függetlenségi törekvéseket kezelte. Ezen döntések miatt fordultak most ellene a katalán és baszk pártok, és így juthatott a miniszterelnöki székbe kihívója, Pedro Sánchez.

  • Erőszak vagy tudatos tájékoztatás?
Kérdés, hogy helyesen döntött-e Rajoy, amikor a rendőrséget hívta segítségül a népszavazás megakadályozásában, mindenesetre lehetett volna másképpen kezelni a helyzetet.

Tény, hogy jogilag valóban nincs lehetőség Katalónia népszavazással történő elszakítására és az Európai Unió is kimondta, hogy nem lehetséges az, hogy Katalónia Spanyolország nélkül is az EU tagja maradjon.

Az emberek, a katalánok viszont láthatóan évek óta szavazni akarnak – nem feltétlenül elszakadni, csak szavazni.

Ezt pedig nem feltétlenül kellett volna ilyen módszerekkel megakadályozni, lett volna másik út. Igaz, ehhez jóval korábban meg kellett volna hozni azt a döntést, amivel hivatalosan is lehetővé teszik a népszavazás lebonyolítását és emellett egy átfogó tájékoztatási kampányra is szükség lett volna, amivel felnyitják az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy valójában mire is szavaznak.

A függetlenség ugyanis sokak számára jól hangzik, de ha ehhez hozzáveszünk olyan “apróságokat”, mint például az euró, mint fizetőeszköz elvesztése, az országhatárok kényszerű módosítása, a schengeni övezetből történő kiesés vagy éppen a spanyolok által imádott Real Madrid – Barcelona focirangadók megszűnése – mindezeket persze megfelelően tudatosítva a szavazókban -, akkor sokan valószínűleg inkább a bennmaradásra szavaztak volna, ahogy azt a legutóbbi felmérések is mutatták.

Ez esetben mind a kormány, mind a spanyol nép erősebben, összetartva zárhatta volna le ezt a hosszú évek óta tartó vitát.

Mariano Rajoy, a türelmes túlélő

Erőszakba torkollott a katalán népszavazás

Forrás: MTI / Kitekintő

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »