A két Korea olimpiai kompromisszuma csak bolondok aranya

Sokan úgy gondolják: hatalmas diplomáciai áttörés, hogy Észak- és Dél-Korea közös női hokicsapatot indít és egy zászló alatt vonul majd fel a jövő hónapban kezdődő phjongcshangi téli olimpián. Mások szerint a kezdeményezés azonban csupán egy speciális (és ideiglenes) demilitarizált övezet, amely mindössze taktikai győzelmet jelent a felek számára.

Valóban, a jövő havi megnyitó ünnepség lesz az első sportesemény egy évtizeden belül, ahol a két fél közös zászló alatt vonul fel. Azonban ha kicsit visszább tekintünk, láthatjuk, hogy korábban már nyolcszor történt ilyesmi – ebből két alkalommal közös csapatot is felállított a két Korea. Továbbá történtek kísérletek olimpiai helyszíneken kívüli sportkapcsolat létesítésére is.

Utóbbira legutóbb 1991-ben került sor: a két ország ekkor közös női és férfi asztalitenisz csapatot küldött a világbajnokságra, Csibába (Japán). A nők még a címet is elnyerték. A lényeges dolgok azonban azok, amelyek a rövid ideig tartó összefogást követték. Többek között:

  • hat nukleáris, kísérleti atomrobbantás és számos rakétateszt,
  • területi incidensek,
  • egy dél-koreai turista lelövése,
  • haditengerészeti csatározások,
  • egy észak-koreai tengeralattjáró által elsüllyesztett dél-koreai korvett,
  • dél-koreai területek bombázása, amelyek négy emberéletet követeltek,
  • a demilitarizált zónában, járőrözés közben történt incidensek,
  • nem is beszélve az ismételt retorikai akadályokról.

Bár a kapcsolatokban most sem várható lényeges változás, ez nem jelenti azt, hogy a legújabb közeledésre tett kísérlet teljesen értelmetlen, ugyanis már most mindkét fél elkönyvelhet egyfajta taktikai győzelmet.

Mun Dzse In dél-koreai elnök már megválasztása előtt azzal kampányolt, hogy párbeszédre és megbékélésre fog törekedni Észak-Koreával – az olimpiai lépés pedig minden bizonnyal eleget tesz ennek az ígéretnek. Ezenkívül sikerült biztosítania, hogy legalább a játékok ideje alatt viszonylagos nyugalom lesz. Mert bár Kim Dzsong Un észak-koreai vezető újévi beszédében azt mondta, hogy feltétlenül csökkenteni kell a katonai feszültséget a Koreai-félszigeten és javítani kell a kapcsolatokat Dél-Koreával, azért egy ilyen mondat is elhangzott: „Mindaddig, amíg ez az instabil helyzet – amely sem háború, sem békeidő – továbbra is fennáll, a két Korea nem tudja biztosítani a tervezett események sikerességét.”

Kim részéről a sportdiplomácia propagandagyőzelem. A dél-koreaiak látni fogják a szomszédjuk egy másik, pozitív oldalát, ami által felcsillan a félsziget esetleges, békés újraegyesítése. Kim pedig, a viszonylag erőteljes kulturális diplomáciai kampányra építve, Észak-Korea olimpiai részvételét otthon a nemzetközi elfogadás jeleként kommunikálhatja, így is erősítve vezetői pozícióját.

Ha tágabb nézőpontból szemléljük az eseményeket, felfedezhetjük: több oka is van annak, hogy az olimpiai szellem lüktetése nem jelent nagyobb dolgokat a fent említett taktikai győzelemnél.

Kim távlati célja kétségtelenül az, hogy éket verjen az Egyesült Államok és Dél-Korea közé. Azonban Mun Dzse In minden, párbeszédre tett kísérlete ellenére sem engedheti meg magának, hogy elidegenítse az USA-t, amely garantálja Dél-Korea biztonságát. Továbbá nem léphet túl a dél-koreai közvélemény határain sem: bár a dél-koreaiak többsége üdvözli Észak részvételét az olimpián, Phenjan radikális dél-koreai bírálóinak egy kis csoportja hangos és látványos tüntetést rendezett hétfőn a szöuli főpályaudvaron – és biztosan nem ez volt az egyetlen ilyen megmozdulás. Ezen kívül az ország sportolóinak sem tetszik a közös hokicsapat ötlete, mert így a megszokott csapat helyett idegen játékosokkal kell játszaniuk.

Ugyanakkor Kim Dzsong Un-t semmi sem ösztönzi arra, hogy felhagyjon a nukleáris fegyvereivel és kísérleteivel, amelyet a rezsim döntő fontosságúnak ítélt a túlélésért.

Pully, 2018. január 20. Li Hi Bom, a phjongcshangi téli olimpia szervezőbizottságának elnöke, Kim Il Guk észak-koreai sportminiszter, az Észak-koreai Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Do Dzsong Hvan dél-koreai sportminiszter és Li Ki Hung, a Dél-koreai Olimpiai Bizottság elnöke (b-j) a téli olimpián részt vevő észak-koreai küldöttség összetételéről tartott sajtótájékoztatón a svájci Lausanne melletti Pullyban 2018. január 20-án. A tisztségviselők huszonkét észak-koreai sportoló, huszonnégy edző és hivatalos küldött, valamint huszonegy újságíró részvételéről állapodtak meg. Az ötkarikás játékokat február 9. és 25. között rendezik több dél-koreai helyszínen. (MTI/EPA/Laurent Gillieron)

Pully, 2018. január 20.
Li Hi Bom, a phjongcshangi téli olimpia szervezőbizottságának elnöke, Kim Il Guk észak-koreai sportminiszter, az Észak-koreai Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Do Dzsong Hvan dél-koreai sportminiszter és Li Ki Hung, a Dél-koreai Olimpiai Bizottság elnöke (b-j) a téli olimpián részt vevő észak-koreai küldöttség összetételéről tartott sajtótájékoztatón a svájci Lausanne melletti Pullyban 2018. január 20-án. A tisztségviselők huszonkét észak-koreai sportoló, huszonnégy edző és hivatalos küldött, valamint huszonegy újságíró részvételéről állapodtak meg. Az ötkarikás játékokat február 9. és 25. között rendezik több dél-koreai helyszínen. (MTI/EPA/Laurent Gillieron)

Mégis, értékelni kell Kim erőfeszítéseit – még akkor is, ha csak saját hatalmát kívánja erősíteni a lépéssel. Hogy ezt megértsük, az 1988-as nyári játékokra kell visszatekintenünk.

Abban az időben az olimpia odaítélése Szöulnak igencsak kapóra jött az akkori dél-koreai tekintélyuralmi rezsimnek, melynek célja a nemzetközi elfogadás volt. Cson Duhvan akkori dél-koreai elnök aggodalmát fejezte ki a játékok Észak-Korea általi megzavarása, valamint a szocialista országok esetleges bojkottja miatt.

Közben Kim Ir Szen akkori észak-koreai vezető felajánlotta, hogy északon is rendezzenek versenyeket, 50-50 százalékban felosztva az olimpiát Phenjan és Szöul között. A manőver mögötti taktikai megfontolások azonban homályban maradtak. Nem kizárt, hogy Kim készen állt a játékok ellehetetlenítésére éppúgy, mint a rendezés megosztására. Végül mindkét pontban túlmanőverezte magát és Észak-Korea távol maradt a játékoktól. Dél-Korea ezzel szemben presztízsre és új, gyümölcsöző kapcsolatokra tett szert.

Ha ezt nézzük, Kim Dzsong Un diplomáciai erőfeszítései már most messze túlszárnyalták nagyapjáét.

Számos elemző szerint az 1988-as nyári olimpia lehetett volna a vízválasztó, mondván „ha Észak részt vett volna a játékokon, lehetséges, hogy elkerülhető lett volna az ilyen szintű elszigeteltsége és megelőzhető lett volna számos incidens”. Azonban ez akármilyen jól hangzik, az időt nem lehet visszafordítani.

Nézzük azonban a dolog pozitív oldalát: még ha a jövő hónapban kezdődő phjongcshangi téli játékok nem is jelentenek igazi áttörést, ha másra nem is, arra biztosan jók lesznek, hogy Észak-Korea addig sem fog robbantgatni vagy újabb rakétákat kilőni – ez pedig már önmagában elkönyvelhető egy kisebb sikernek.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás