Obama történelmet csinál?

  • Fidel Castro 2008-as távozása a hatalomból megteremtette a lehetőségét annak, hogy Kuba és Amerika megbékéljen egymással.
  • Mindkét országban vannak ennek ellenzői: Kubában Fidel Castro és a „keményvonalas” követői, az Egyesült Államokban pedig a republikánusok.
  • Barack Obama történelmi megítélésében az is szerepet fog játszani, hogy sikerül-e a megbékélés Kubával (és Iránnal).

„A hatalom korrumpál” („Power tends to corrupt”), szól a híres idézet Lord Acton XIX. századi brit parlamenti képviselőtől. Emiatt léptette életbe 1951-ben az Egyesült Államok Kongresszusa a 22. alkotmánymódosítást, mely értelmében Harry S. Truman után egyik elnök sem választható újra egynél többször. Amellett, hogy ez a rendelkezés biztosítja a hatalom rendszeres időközönkénti megújulását, jár még egy előnnyel: a négy év után újraválasztott amerikai elnöknek többé nem kell azzal törődnie, hogy mennyire népszerű egy-egy döntése a választói körében, így pedig lehetősége van „történelmet csinálni”.

Barack Obama úgy tűnik, hogy „megbékélő” elnökként szeretne bekerülni a történelemkönyvekbe. Ezért 2012-es újraválasztása óta külpolitikájának fő célkitűzése, hogy sikerüljön tartós békét kötnie az USA két régi ellenségével: Iránnal és Kubával. Az iráni szállal mi is többször foglalkoztunk (például itt és itt), így ez a cikk elsősorban Kubát járja körül, melynek aktualitását Obama márciusi havannai látogatása adja.

Kubát az 1958-59. szilveszterén történt kommunista hatalomátvétel óta a Castro fivérek irányítják. 2006-ig ténylegesen, de 2008-ig még formálisan Fidel Castro volt a karibi szigetország egyeduralkodója. Miután betegsége miatt a háttérbe vonult, öccse, Raúl vette át a hatalmat. Fidel a forradalom győzelme után elkezdte államosítani az amerikai cégeket, így hamar az északi szomszéd ellenségévé vált. A CIA volt, hogy forradalmat szítva, volt, hogy egyszerű merénylettel próbálta eltenni az útból az idősebb Castrót, aki emiatt egyre elszántabban próbálta elnyerni a szovjetek támogatását. 1962 őszére az események odáig fajultak, hogy az emberiség történetében ekkor kerültünk a legközelebb a nukleáris holokauszt réméhez. Ugyan az elkövetkezendő évtizedekben az USA egyre inkább megtűrte Castro szomszédságát (ám azt igyekezett megakadályozni, hogy Latin-Amerikában máshol is kommunista hatalomátvétel legyen), Fidel személye lehetetlenné tette, hogy a két ország megbékéljen egymással. 2008-tól viszont Raúl szisztematikusan dolgozik a közeledésen.

Március 21-én 88 év után lépett ismét hivatalban lévő amerikai elnök kubai földre. Kétnapos látogatásának záróbeszédében Obama elmondta: „azért jöttem, hogy elássuk a hidegháború utolsó maradványát”. Habár megemlítette, hogy ideje eltörölni a Kubával szembeni embargókat, arról is beszélt, hogy hite szerint „minden embernek joga van félelem nélkül elmondania a véleményét és békésen tüntetnie, minden embernek joga van szabadon gyakorolnia a hitét, és minden embernek joga van szabadon és demokratikusan megválasztania a kormányát” (ehhez hozzátette, tudja, sokan nem értenek vele ezekben egyet).

Pár nappal a látogatás után megjelent egy nyílt levél a Kubai Kommunista Párt hivatalos lapjában, a Granmában. A levelet Fidel Castro címezte meg „Obama fivérének”. Láthatóan nem bocsátott meg Amerikának, és arról ír, hogy „nincs szükségünk semmilyen ajándékra egy birodalomtól”. A megbékélést elutasító levél kapcsán a The Wall Street Journalnak nyilatkozó szakértő azt mondta, valószínűleg a két testvér a „jó zsaru, rossz zsaru” szerepét játssza el.

Ám nem csak a szigetországban elégedetlenkednek egyesek a közeledéssel. Ted Cruz republikánus elnökjelölt-aspiráns (aki kubai származású) már többször elmondta, nem támogatja a megbékélést Kubával. Legnagyobb pártbéli riválisa, Donald Trump, pedig pont a fent említett nyílt levél kapcsán írta azt a közösségi oldalán, hogy „sokkolja” mennyire nem tisztelik Obamát, és nem lesz ez így, ha majd ő lesz az elnök (ezt már azzal kapcsolatban is kitweetelte egyszer, hogy Raúl Castro nem ment ki személyesen a reptérre Obamát fogadni, hanem csak külügyminiszterét küldte ki érte). Ezzel szemben mindkét demokrata elnökjelölt támogatja a megbékélés politikáját (sőt, Bernie Sanders egészségügy és oktatás terén még példaértékűnek is nevezi Kubát, valamint elítéli Washington eddigi Kuba-ellenes intézkedéseit).

Habár mára az amerikai társadalom nagy része már támogatja a diplomáciai közeledést Kubához (nem úgy Iránhoz), Obama történelmi megítélésében alighanem szerepet fog játszani az is, mennyire sikerül az Egyesült Államoknak megbékélnie Iránnal és Kubával. Ez nem egy egyik napról a másikra végbemenő folyamat. Nagyban függ a következő elnök külpolitikájától is, ez pedig egy újabb ok arra, hogy Obama nagyon drukkoljon annak, hogy demokrata utóda legyen. 

Buzinkay György

Friss hírek

Újra csökkent az európai alapkamat

Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa csütörtöki ülésén a piaci várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal csökkentette a három irányadó eurókamat szintjét. Az EKB 0,9 százalékos reál GDP-növekedést vár 2025-ben és 1,1 százalékosat 2026-ban.

Read More »