Külföldi pénzt is várnak az EU beruházási alapjába

Két hónappal a 315 milliárd eurós befektetési csomag bejelentése után az Európai Bizottság kedden elfogadta a terv középpontjában álló európai stratégiai beruházási alap (EFSI) felállítására vonatkozó jogszabályi javaslatot. A testület egy másik dokumentumban pontosította a stabilitási és növekedési paktum rugalmasabb alkalmazásának feltételeit, amelyek lehetőséget adnak a deficit megítélésekor a szerkezeti reformok és a közberuházások enyhítő körülményként való figyelembe vételére.

Bemutatta kedden Strasbourgban az Európai Bizottság a tavaly novemberben bejelentett 315 milliárd eurós beruházási csomag végrehajtására vonatkozó jogszabályi javaslatát. A három pillérből álló „Juncker-terv” 60 milliárd euró közpénzből és EU által nyújtott garanciákból magántőke bevonásával három év alatt körülbelül 315 milliárd eurónyi tőkét kíván mobilizálni európai léptékű közlekedési, energetikai, digitális és szociális beruházásokra, illetve kockázati tőkehitelek révén a forráshiánnyal küszködő, 3 ezernél kevesebb főt foglalkoztató kis- és közepes méretű cégek projektjeinek megfinanszírozására.

A novemberben ismertetett beruházási csomag három fő pillére egy európai stratégiai beruházási alap (EFSI) felállítása, egy projektportfólió létrehozása és egy „akadálymentesítő” belső piaci ütemterv elfogadása. A most elfogadott jogszabályi javaslatok az első két pillérre, az EFSI-re és az európai beruházási projektportfólióra koncentrálnak.

„Javaslatunkkal nagy lépést teszünk előre a munkahelyteremtésben és az európai gazdaság motorjának újraindításában. Számítok a Tanács és az Európai Parlament politikai vezetésére a jogszabályi javaslat gyors elfogadásában, hogy a beruházási alap júniusra működőképes legyen és elkezdődhessenek az új beruházások. Ez az, amit az európaiak várnak tőlünk, nem szabad időt vesztegetnünk” – jelentette ki Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke.

Jyrki Katainen alelnök, a befektetési csomag bizottsági felelőse hangsúlyozta, hogy az EFSI magas kockázati fokozatba sorolt projektekhez nyújt majd kölcsönt annak érdekében, hogy a beruházások elsősorban azokban az országokban és szektorokban kapjanak erőre, ahol a legnagyobb szükség van a munkahelyteremtésre és a növekedés beindítására.

Az alapot a luxemburgi székhelyű Európai Beruházási Bank (EIB) kebelében hozzák létre és tőkéjéhez várják a tagállamok, a tagállami fejlesztési bankok, sőt harmadik országbeli független befektetési alapok hozzájárulását is. Az EFSI alaptőkéjéhez 16 milliárd euróval járul hozzá az EU-költségvetés és további 5 milliárddal az EIB. Háromszoros tőkeáttétellel számolva így körülbelül 60 milliárd eurós közpénz kerül a rendszerbe, amely a kölcsönökön túl garanciát nyújt majd a befektetők számára, hogy nem hárítják rájuk a veszteségeket, ezzel is növelve a beruházási kedvet.

Az uniós költségvetésből származó összeg mögé egy EU garancia alapot is beállítanak, amelynek 2020-ra kell elérnie a 8 milliárd eurót.

A Juncker-terv politikai és üzleti körökben vegyes fogadtatásra talált, sokan ugyanis nincsenek meggyőződve az üzleti modell működőképességéről, illetve arról, hogy a kívánt 315 milliárd eurós befektetést sikerül-e majd összehozni. Megint mások nem igazán látják, hogy saját megtérülésben érdekelt magánbefektetések miért és hogyan tudnák kiváltani azokat a beruházásokat, amelyek a köz javát szolgálják. Abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy jelenleg ez az egyetlen épkézlábnak tűnő elképzelés, amelynek legalább esélyt érdemes adni a sikerre.

A Bizottság külön is megerősítette, hogy az alaphoz történő tagállami hozzájárulások kedvező elbánásban részesülnek majd a stabilitási és növekedési paktum szempontjából. Azaz ezeket a kiadásokat nem fogják figyelembe venni, ha emiatt a GDP 3 százalékos küszöbértéke fölé megy az államháztartási hiány.

A jogszabályi javaslat érdemi része az EFSI irányítási és igazgatási kérdéseire fókuszál. Az alap általános orientációjáról, a beruházási iránymutatásokról, a kockázati profilról, a stratégiai politikákról és az alap eszközkihelyezéséről az irányító testület lesz hivatott dönteni, amelyben a hozzájárulás arányában kapnak majd helyet a különböző intézmények (kezdetben legalábbis csak a Bizottság és az EIB), és amely minden döntést konszenzussal hoz majd meg. Mások későbbi csatlakozása esetén az irányító testületben továbbra is megmarad az arányos képviselet, a döntéseket azonban egyszerű többséggel hozzák majd meg, ha nem sikerül konszenzust kialakítani. A Bizottságnak és az EIB-nek ugyanakkor vétójoga lesz.

Az úgynevezett befektetési bizottság az irányító testület felé tartozik majd elszámolással. Feladata lesz a különböző projektek szemrevétele és a döntés meghozatala arról, hogy részesülhetnek-e támogatásra az EFSI-ből, anélkül hogy földrajzi vagy ágazati kvótákat figyelembe vennének. A bizottságnak hat független piaci szakértőből álló tagja és egy ügyvezető igazgatója lesz. Utóbbit és helyettesét a Bizottság és az EIB közös javaslata alapján az irányító testület nevezi ki.

A jogszabályi javaslat egy európai beruházási tanácsadási platform (EIAH) felállításáról is rendelkezik, amelynek az lesz a feladata, hogy segítsen a projektek kiválasztásában, előkészítésében, kidolgozásában és finanszírozásában. Az innovatív pénzügyi eszközök és a PPP-k használatában is tanácsokkal segíthet.

Egy átlátható európai projektportfólió tájékoztatást nyújt majd a potenciális befektetőknek a meglévő és a leendő projektekről. A Bizottság meglátása szerint ugyanis az információ hiánya jelenleg a beruházások egyik fő akadálya. Egy, a Bizottság, az EIB és a tagállamok szakértőiből álló munkacsoport decemberben körülbelül 2 ezer potenciális projektet azonosított be, amelyek beruházási értéke eléri az 1300 milliárd eurót. A listán szereplő beruházások közül azonban csak a pénzügyileg kockázatosabbnak számítóknak lesz majd csak hozzáférése az európai stratégiai befektetési alaphoz.

A javaslatot a rendes jogalkotási eljárás keretében a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Erre remények szerint legkésőbb 2015 júniusáig sor kerül, hogy aztán az EFSI azon nyomban meg is kezdhesse a működését.

A Bizottság számai szerint az EU-ban több mint 15 százalékkal, egyes országokban pedig még nagyobb mértékben visszaestek a beruházások a válság előtti 2007-es szinthez képest.

Rugalmasság: a strukturális reformzáradék alkalmazása

A testület ugyancsak kedden közzétette új iránymutatásait arról, hogyan fogja ezentúl alkalmazni a stabilitási és növekedési paktum már meglévő szabályait, figyelembe véve a strukturális reformok, a beruházások és a növekedésbarát költségvetési fegyelem igényét.

Miként azt Valdis Dombrovskis, a Bizottság euróért és szociális párbeszédért felelős alelnöke hangsúlyozta, az új iránymutatások három fő célt szolgálnak. Ezek:

1. A szerkezeti reformok hatékony végrehajtásának előmozdítása és ösztönzése;

2. A beruházások előmozdítása, különösen az európai stratégiai beruházási alap (EFSI) kontextusában;

3. Az egyes tagállamok gazdasági ciklusainak eddiginél fokozottabb figyelembe vétele.

Dombrovskis és Pierre Moscovici, gazdasági, pénzügyi és adózásért felelős biztos egyaránt hangsúlyozták, hogy az új iránymutatások semmit sem változtatnak a paktum szabályain, éppen ezért nem is jogszabályi javaslatról, csupán bizottsági közleményről van szó, ami pontosítja és átláthatóbbá teszi azokat a szempontokat, amelyeket a testület nagyrészt már eddig is figyelembe vett a paktum végrehajtása során.

„A paktumon belül a rugalmasság alkalmazásáról szóló iránymutatásokkal az a célunk, hogy előmozdítsuk a szerkezeti reformokat és a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez olyannyira nélkülözhetetlen beruházásokat. Egyidejűleg arról is gondoskodunk, hogy a közösen lefektetett szabályokat mindenki betartsa” – jelentette ki a lett bizottsági alelnök.

Az új iránymutatások értelmében a Bizottság a paktum preventív és korrekciós ágában (azaz deficiteljárás alá vont) lévő tagállamok esetében is figyelembe fogja venni a szerkezeti reformok pozitív költségvetési hatásait. A paktum preventív ágában Brüsszel figyelembe kívánja venni az úgynevezett strukturális reformzáradékot, feltéve, hogy számottevő reformokról van szó, azoknak bizonyíthatóan pozitív hosszú távú költségvetési hatásai vannak és ténylegesen végre is hajtják azokat. A kormányok és a parlament által elfogadott reformintézkedéseket is még a végrehajtást megelőzően figyelembe vehetik, ha rendelkezésre áll egy részletes strukturális reformterv, az elfogadás és a végrehajtás hiteles ütemtervével.

Mielőtt a Tanácshoz ajánlással fordulna a középtávú költségvetési céltól (MTO) vagy az ahhoz vezető fiskális kiigazítási pályától való ideiglenes eltérés engedélyezéséről, a Bizottság alaposan felméri ezeket a reformokat. A céloktól való ideiglenes eltérés ugyanakkor nem haladhatja meg a GDP 0,5 százalékát. (Egyes források szerint lényegében ez az a formula, ami menekülési útvonalat nyújthat a paktum preventív ágában lévő Olaszországnak, hogy a márciusi számonkéréskor megüsse a bokáját). A hiány ugyanakkor átmenetileg sem kúszhat fel a 3 százalékos szint fölé (sőt egy megfelelő puffert kell képezni), és záradék alkalmazása esetén a középtávú költségvetési célt négy éven belül el kell érni.

A deficiteljárás elindításakor a Bizottság hosszabb (távolabbi) határidőt is megszabhat a túlzott mértékű hiány kijavítására, ha létezik a fenti kritériumoknak megfelelő strukturális reformterv. A deficiteljárás alatt (vagyis a paktum korrekciós ágában) lévő tagállamoknak, amelyek megtették a kért erőfeszítést, de hosszabb időre van szükségük a 3 százalékos referenciaérték elérésére, a Bizottság ugyancsak hosszabb időt javasolhat a korrigálásra, ha rendelkezésre áll egy strukturális reformterv.

A testület ugyanakkor visszavonhatja a kedvezményeket, amennyiben a tagállam nem hajtja végre a beígért szerkezeti reformokat.

Rugalmasság: a beruházási záradék alkalmazása

A közlemény a közberuházások paktum szempontjából történő megítéléséhez is több fogódzót ad, pontosítva az úgynevezett „beruházási záradékot”. Ennek megfelelően a paktum preventív ágában (a deficiteljárás alatt lévő országokra tehát nem érvényes) lévő országok öt konkrét körülmény fennforgása esetén térhetnek el ideiglenesen a középtávú költségvetési céljaiktól vagy az azokhoz elvezető fiskális kiigazítási pályától. Ezek a feltételek a következők:

1. A tagállam negatív GDP-növekedést produkál vagy a GDP jóval alatta marad a potenciálisnak (a GDP 1,5 százalékánál nagyobb a különbség a potenciális és a tényleges GDP között);

2. Az eltérés nem vezet a 3 százalékos referenciaérték túllépéséhez és biztonsággal a szint alatt marad;

3. A beruházások szintje az intézkedések eredményeként ténylegesen nőtt;

4. Olyan tagállami kiadások számítanak elfogadható beruházásoknak, amelyeket az EU strukturális és kohéziós alapjaiból (az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést is beleértve), a TEN-ből és az Európai Hálózat-összekapcsolási eszközből (CEF), továbbá az EFSI-ből társfinanszíroznak.

5. A céltól való eltérést a tagállam stabilitási vagy konvergencia programjában rögzített menetrenddel kompenzálja.

Európai mátrix

Végezetül a Bizottság mostantól egy mátrix táblázatot fog alkalmazni a gazdasági ciklusok változásainak fokozottabb figyelembe vétele érdekében. Olyan mátrixról van szó, ami pontosítja a paktum preventív ágában lévő tagállamoktól elvárt költségvetési kiigazítást. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak jó időben nagyobb, nehéz gazdasági időszakokban pedig kisebb fiskális erőfeszítést kell tenniük. Az EDP-ben (deficiteljárás alatt) lévő tagállamok esetében a Bizottság már korábban kidolgozott egy módszertani megoldást a tőlük elvárt strukturális költségvetési erőfeszítést illetően.