Párizsi terror: jöhet az európai Nagy Testvér

A párizsi merénylet nyomán hirtelen megnőtt az Európai Parlamentre nehezedő nyomás, hogy módosítson álláspontján és adjon szabad utat az európai légiutas-nyilvántartási rendszer (PNR) elfogadásának. A Néppárt (EPP) és a konzervatív frakció (ECR) támogatná, míg a szocialisták és demokraták (S&D) csoportja megosztott. Nélkülük továbbra sincs esély az áttörésre.

Az európai PNR-ra vonatkozó jogszabálytervezetet 2013 áprilisában vétózta meg az EP állampolgári jogi szakbizottsága (LIBE), úgy ítélve meg, hogy a személyi adatok tömeges begyűjtése, átadása és tárolása aránytalan intézkedés, amely megengedhetetlen mértékben sértené a személyiségi jogokat.

A PNR a Passenger Name Record angol kifejezésből származó betűszó, amely magában foglal minden olyan adatot, amit az utasnak meg kell adnia ahhoz, hogy repülőjegyet vásárolhasson. Ennek megfelelően a légitársaságok egy-egy foglalás után regisztrálják az utas nevét, lakcímét, elérhetőségét, bankkártya-számát, az utas által megadott információk alapján pedig adott esetben egy sor szokását. (Pl. étkezési szokások).

A javaslat a tagállamok közötti együttműködési mechanizmus megteremtése mellett bevezette volna azt a szabályt is, hogy a bűnüldöző és bűnmegelőző hatóságok kérésre fel is használhatnák az adatokat, ha gyanújuk van arra, hogy az egyik utas valamilyen súlyos bűncselekményt készül elkövetni, vagy követett el.

A leszavazott európai parlamenti véleményben Timothy Kirkhope (ECR, brit) jelentéstevő azt írta, számos bizonyíték létezik annak igazolására, hogy az utasadatok továbbítási kötelezettsége és a hozzáférés lehetősége megakadályozott bűncselekményt, vagy utólag segített annak felgöngyölítésében.

Utóbb látszólag tovább nehezítette a PNR helyzetét, hogy tavaly áprilisban a luxemburgi Európai Bíróság a személyiségi jogok védelmére hivatkozva törölte az adatok megőrzéséről szóló irányelvet. A luxemburgi bírák előtt emellett a jelenleg a tervbe vett EU-kanadai PNR-megállapodás ügye is ott van, nem mellesleg az EP hivatalos megkeresésére.

A múlt heti párizsi merénylet után ugyanakkor láthatóan minden korábbinál jobban megnőtt a nyomás az Európai Parlamentre, hogy „engedjék el” a befagyasztott jogszabálytervezetet. (Az EP plenárisa ugyanis 2013-ban úgy döntött, hogy nem visszadobja a jogszabálytervezetet, hanem felhatalmazza a LIBE-bizottságot, hogy „folytassa a munkát” – azaz az egyeztetést a tagországokkal és a Bizottsággal – a kérdésen.)

Az említett nyomás voltaképpen már a párizsi merénylet előtt érezhető volt: Donald Tusk, EiT elnöki hivatalát elfoglalva tavaly decemberben egyik első kérését az EP felé intézve, kezedményezte, hogy tegyenek lépéseket a PNR reaktiválására. Tusk mindezt a Parlament keddi plenárisán most megismételte, hangsúlyozva, hogy egyfelől nagyra értékeli azt a komolyságot, amivel a képviselők éveken át a személyiségi jogok védelmét kezelték, de kéri, hogy most hasonló körültekintéssel legyen gondjuk a polgárok biztonságára is, ami nélkül egy sor egyéb dolgot is kockáztatnak, „beleértve a schengeni vívmányok megőrzését is”.

Tuskhoz hasonló kéréssel fordult az EU képviselőtestületéhez Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter – aki egyébként vasárnap tagállambeli kollégáit informális beszélgetésen látta vendégül Párizsban, és ez utóbbiak szintén támogatták kezdeményezését -, hangsúlyozva, hogy „felbecsülhetetlenül hasznos” volna egy összeurópai rendszer működése.

Hasonló szellemben nyilatkozott már múlt csütörtökön, a merénylet hírére Edgars Rinkevics, a soros EU-elnökséget ellátó litván kormány belügyminisztere is, aki szerint feltétlen szükség volna mielőbb a PNR-ra. (Utóbb európai bizottsági részről is megerősítették, hogy a brüsszeli testület is „teljes súlyával támogatja” a lett felvetést, közölte a téma illetékes szóvivője).

Kirkhope, úgyis, mint a téma eredetileg ezzel megbízott jelentéstevője, azonnal reagált, üdvözölte a parlamentnek címzett megkereséseket, és úgy vélte, hogy érdemes és lehetséges is volna ezúttal haladást elérni. „Nem kért volna (minket) Tusk elnök, meg a soros elnökség, ha nem volna igazán fontos dologról szó” – jegyezte meg a brit konzervatív politikus, és ismét emlékeztetett, hogy egységes rendszer híján jelenleg máris 16 különféle nemzeti rendszer létezik az ügyben, ami hatékonyságában csakis gyengébb lehet.

Kirkhope ugyanakkor kész volt annyi engedményt tenni az eredeti irányelvtervezet bírálóinak, hogy elismerte: „azon még voltak bizonyos rések”, amelyek azonban úgymond könnyen kijavíthatók. Brüsszeli sajtójelentések ennek kapcsán tudni vélik, hogy egyebek között az elképzelések között van egy független ügynökség felállítása, amelyik az adatok megőrzésének szabályszerűségét felügyelné, miközben magát a megőrzés idejét négyről két évre csökkentenék.

A keddi plenáris vitájában viszonylag kevés derült ki várható EP-álláspontról. Manfred Weber néppárti frakcióvezető – a korábbi álláspontot követve – úgy fogalmazott, hogy az adatvédelem „nagyon fontos dolog”, „de a biztonság még inkább”. A S&D vezérszónoka ugyanakkor óvott attól, hogy a pillanatnyi pánikhangulat hatására elsietett intézkedéseket hozzanak, és meggondolatlanul meglévő vívmányokat dobjanak ki az ablakon. Viszont kategorikusan el sem vetett semmit.

Kijelentése mögött bennfentesek szerint a baloldali pártcsoport megosztottsága áll. A francia képviselőkön például hatalmas az otthoni nyomás, hogy tegyenek meg mindent a PNR mielőbbi elfogadása érdekében, míg a személyi adatvédelemre különösen finnyás német szociáldemokraták finoman szólva is elutasítóak. A brüsszeli Europolitics ennek kapcsán idézte Birgit Sippelt (S&D, német), aki úgy vélte, hogy az egész mostani találgatás felesleges, a labda ugyanis szerinte nem az EP, hanem a Bizottság térfelén pattog: az EP ugyanis már eldöntötte, hogy nem kér az eredeti javaslatból, úgyhogy most a testületen áll, hogy új verzióval álljon elő. (Még sarkosabban fogalmazott Jan Philipp Albrecht (Zöldek, német), aki szerint „azzal, hogy a tagállami belügyminiszterek készek volnának a Big Brother szerepére, voltaképpen belemennek a terroristák által diktált játékba.”)

Ahhoz, hogy a téma formálisan is az EP napirendjére kerüljön megint, mindenekelőtt az kell, hogy a LIBE maga újból elővegye a témát (erre elvben a szakbizottság január 21-22-én esedékes újabb ülése kínálhat alkalmat). És persze még akkor is kérdéses, vajon mennyiben módosultak a bizottságon belüli – eredetileg többségi elutasító – álláspontok. 2013 tavasza óta történt egy és más, és nem csupán a PNR megítélésében, de az EP összetételében is: tavaly június óta új összetételű az EP, köztük az LIBE is. Igaz, sok régi tag visszatért, de bőven akadnak újak is.

A jelenlegi politikai becslések azzal számolnak, hogy a zöld és szélsőbaloldali képviselők esetében szinte biztosra vehető a PNR változatlan elvetése (ezt a zöldek társelnöke Rebecca Harms kedden meg is erősítette). Sokak szerint hasonló lehet a liberálisok többségének az álláspontja is, bár ők nyitottságot jeleztek kedden, igaz hangsúlyozva, hogy a a Bizottság térfelén pattog a labda és új javaslatra várnak. A tervezet valószínű támogatója az EPP és az ECR (az első és a harmadik legnagyobb frakciók), minekutána a döntés kulcsa láthatóan a második legnagyobb frakcióból érkező szocialista álláspontban van – ami tehát még nem végleges.