Brazil külpolitika: árthat Dilmának a venéz barátság

Az Economist e heti számában rövid, de lényegretörő cikk elmélkedik arról, hogy ideológiai alapú szövetségek helyett Brazíliának a Lula da Silva elnök alatt folytatott markáns külpolitikához kellene visszatérnie.

Különösen igaz ez Dilma Rousseff elnök Venezuelával kapcsolatban tanúsított elnéző, de minimum langyos hozzáállására. Az Hugo Chávez halála után a bolivári köztársaság irányítását átvevő Nicolás Maduro következetesen autoriter és elnyomó politikát folytat az egyre gyakoribbá váló, mára gyakorlatilag állandósult ellenzéki tüntetésekkel, tiltakozásokkal szemben. Tekintve, hogy Dilma brazil Munkáspártja (Partido dos Trabalhadores – PT) a demokrácia és az emberi jogok szószólójaként igyekszik fellépni, Maduro igencsak „furcsa szövetséges”. Tény ugyanakkor, hogy számos brazil vállalat van jelen a venezuelai piacon, és egy keményebb dorgálás Brazília részéről kellemetlen következményekkel járhat rájuk nézve.

A kontraszt mindenesetre jelentősnek tűnik az előző elnök (és Rousseff „politikai mentora”) Lula da Silva külpolitikájához képest. Ahogy arra a rövid összefoglaló kitér, a 2003-ban hivatalba lépett da Silva kifejezetten ambiciózus külpolitikát hirdetett meg, nem titkolva, hogy Brazíliának vezető szerepet szán Dél-Amerikában. A „Dél-Dél” kapcsolatok jelentős brazil szerepvállalással erősödtek meg, különösen beszédes példa erre a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) dohai tárgyalási fordulójában tanúsított együttműködés. Brazília ekkor kezdett egyre erőteljesebben állandó széket követelni magának az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és a dél-amerikai közös piac, a Mercosur újjáélesztése is kiemelkedő brazil aktivitás terméke.

Ehhez képest Dilma Brazíliája mintha vonakodna a továbbiakban is felvállalni ezt a vezető szerepet, legfőbb szövetségesei ráadásul Venezuela és Argentína, azaz a demokráciának egyre kisebb teret hagyó Maduro és a peróni populizmus hagyományait helyenként előszeretettel ápoló Cristina Fernández de Kirchner – igaz, utóbbi egészségi állapota és az alkotmányos korlát miatt várhatóan nem fog ismét ringbe szállni az argentin elnöki székért.

A brazil külügyminisztérium, észlelve a problémát, nemrég egy tanulmányban vázolta fel a megoldást. Brazíliának a szabadkereskedelmi övezet felé tendálást javasolja a Mercosuron belül, ami lehetővé tenné az EU-val vagy éppen a Chile, Peru, Kolumbia és Mexikó fémjelezte Csendes-óceáni szabadkereskedelmi tömörüléssel való gyümölcsöző együttműködést. Ezen kívül fontos lenne a bi- és multilaterális megállapodások demokrácia-klauzuláinak tényleges betartatása is – mint ahogy az nem történik meg Maduro túlkapásai kapcsán. Az Economist szerint azonban egy ilyen fordulatnak csak akkor lenne esélye, ha Dilma nem nyeri meg az októberi elnökválasztást – ez azonban a jelenlegi adatok alapján nem valószínű.