Tíz hónap után új olasz kormány alakul

Még egy év sem telt el a 2013-as parlamenti választások óta, s újból kormányzati névsorról szóló tárgyalások zajlanak Olaszországban. Enrico Letta miniszterelnök február 14-én benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek, miután pártja vezetősége a kormányváltás mellett döntött múlt csütörtökön. Giorgio Napolitano ma délelőtt Matteo Renzit, a Demokrata Párt főtitkárát kérte fel a kormányalakításra.

Az elmúlt egy év

A 2013. február 24-25-i előrehozott választások után több hónapig tartó patthelyzet alakult ki Olaszországban, mivel egyik párt, vagy pártszövetség sem szerzett stabil többséget a Szenátusban. Giorgio Napolitano köztársasági elnök Pier Luigi Bersanit, a Demokrata Párt miniszterelnök-jelöltjét kérte fel kormányalakításra. Bersani nem akart szövetséget kötni az ősi ellenséggel, a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Népével, ezért a választásokon váratlan sikert elérő, radikális Öt Csillag Mozgalom felé fordult. A mozgalom irányítója Beppe Grillo azonban határozottan elutasította a koalíció lehetőségét.

A csúfos véget érő áprilisi köztársasági elnök-választást követően Bersani lemondott. Április 28-án megalakult az Enrico Letta vezette nagykoalíciós kormány, amelyben a Demokrata Párt mellett a Szabadság Népe és a Mario Monti vezette Civil Választás vett részt.

Súlyos belső konfliktusokkal terhelt koalíció

Enrico Letta kormányának nem csupán a gazdasági és intézményi válság nehézségeivel kellett szembe néznie, hanem mindennapi szintű harcot kellett vívnia a koalíción belül. A Szabadság Népe és a Demokrata Párt közti alapvető ellentétek, illetve a Demokrata Párt belső problémái komoly terhet róttak az új kabinetre.

Silvio Berlusconi szenátori tisztségétől való megfosztása után a Szabadág Népe ősszel kilépett a koalícióból. November 16-tól csupán az Angelino Alfano vezette Új Jobbközép Párt vett részt a kormányban. Ebben az időszakban már Enrico Letta miniszterelnök is nyíltan elismerte, hogy a kormány „sebessége” nem megfelelő. December elején a Demokrata Párt új főtitkárává Matteo Renzi firenzei polgármestert választották, aki egyre élesebb hangnemben kritizálta a kormányt.

Január elejétől már napirenden volt a kormány átalakítása, néhány kulcsfontosságú miniszter leváltásával. A Demokrata Párt február 13-án azonban úgy határozott, hogy nem elegendő az átalakítás: egy teljesen új kormányra van szükség.

Az eljárás (staféta-átadás) az első Köztársaságot idézi

Az elmúlt napokban számos kritika érte a Demokrata Párt döntését az ellenzék (különösen az Öt Csillag Mozgalom) és politikai elemzők részéről. Az úgynevezett staféta-átadás az első Köztársaság bevett eljárása volt, a válságba került kormányok problémáit nem előrehozott választásokkal, hanem új kormány felállításával oldották meg. A kormány összetételéről és a miniszterelnök személyéről így nem a választópolgárok, hanem a pártvezetők döntöttek. Értékelések szerint múlt csütörtökön is ez a forgatókönyv játszódott le.

További kétségeket okozhat, hogy Matteo Renzi az elmúlt hónapokban többször elmondta, hogy ő választások nélkül soha sem fogja elfoglalni a miniszterelnöki széket. 

Ez lesz Olaszország immár harmadik olyan kormánya, amelyet nem a nép által választott miniszterelnök vezet. Az utolsó, választási eredménye alapján kinevezett miniszterelnök Silvio Berlusconi volt 2008-ban. További problémát vethet fel az a tény, hogy míg a Letta-kormány mandátuma az olasz EU-elnökség végéig szólt volna, addig Renzi bejelentette, hogy 2018-ig, a jelenlegi ciklus végéig tervez. 

A menetrend

A következő egy-két napban összeáll a kormánynévsor, amelyet Matteo Renzi várhatóan csütörtökön terjeszt be a köztársasági elnök elé. Ezt követően pénteken a Szenátusban, szombaton pedig a Képviselőházban sor kerülhet a bizalmi szavazásra, és megalakulhat az első Renzi-kormány.

Egyelőre sok a találgatás a lehetséges miniszterek körül. Egy biztos csupán: a köztársasági elnök már a múlt héten jelezte, hogy egy olyan, az előzőhöz képest kevésbé technikai kormányt kíván látni az ország élén, amely folytatni fogja az intézményi reformokat.

A koalícióalakítás kihívásai

Angelino Alfano vasárnap bejelentette, hogy kész igent mondani egy kiegyensúlyozott programra, amely a középosztály érdekeit prioritásként kezeli. Ugyanakkor kérte az Italicum, az új választási törvény tervezetének a megváltoztatását: a koalíciók számára előírt 12 százalékos küszöb csökkentését. Ez a kérés komoly problémát okozhat, hiszen a 12 százalékos küszöb az egyik alapja a Berlusconi-Renzi paktumnak. Giovanni Toti, Silvio Berlusconi tanácsadója egy televíziós műsorban úgy fogalmazott, hogy ha az új kormány nem tartja be a választási törvényről szóló megállapodást, a Hajrá Olaszország! felbontja az egyezséget, amely egyébként nem csupán a választási reformot, hanem a Szenátus átalakítását és az Alkotmány V. cikkének módosítását is tartalmazza. Egyre inkább érezhető tehát az Új Jobbközép Párt és a Hajrá Olaszország! közötti konfliktus, amely már a koalíciós tárgyalásokat is megnehezíti. 

Belső konfliktusok azonban nem csupán a jobboldalon vannak, hanem a Demokrata Párton belül is. Giuseppe Civati, aki a decemberi főtitkár-választáson Renzi egyik kihívója volt, most bejelentette: nem tudja, hogy meg fogja-e szavazni a bizalmat Renzi kormányának. Bár Civati a párton belül kisebb támogatottsággal bír, de maga mögött tud hat szenátort, és ez a veszteség a Forza Italia támogatásának hiányában még komoly problémát is okozhat.