Elhúzódó koalíciós tárgyalások Norvégiában

A szeptember 9-i norvég választásokon győztes jobbközép pártszövetség válthatja a korábban nyolc évig kormányzó baloldali koalíciót. A konzervatívok kormányalakítása nem akadálymentes, elhúzódó tárgyalásokkal néznek szembe. Jövő hét elejére viszont megállapodás születhet az új kormány összetételéről.

A Munkáspárt szeptember 9-i vereségével, és a Konzervatív Párt – valamint a Haladás Párt – győzelmével új helyzet alakult ki Norvégiában. A baloldal elvesztette parlamenti többségét, miközben a jobboldali pártok teret nyertek, és szeptember 16-án tárgyalásokat kezdtek egy polgári kormány felállítása érdekében. A fragmentált pártrendszer eredményeképp a kisebb pártok – leginkább a liberálisok (Venstre) és a Kereszténydemokrata Párt – lehetnek a mérleg nyelve, így az ő megnyerésük döntő szempont a tárgyalási folyamatban.

Többféle forgatókönyv is elképzelhető. A legvalószínűbb egy jobboldal-centrum koalíció, azaz a négy polgári párt összefogása. Ez magába foglalja a konzervatívokat, a liberálisokat, a kereszténydemokratákat és a Haladás Pártot. A Konzervatív Párt vezetője, Erna Solberg nem árult el részleteket az oslói tárgyalásokról, de annyit közölt, hogy azok „jó hangulatban folynak”. A konzervatívok célja a lehető legtöbb párttal történő együttműködés, illetve a centrumpártok kormányba való bevonása. A négypárti tárgyalások azonban mostanáig húzódtak, és csak jövő hét elején derül ki, hogy többségi kormány alakulhat-e Norvégiában.

Alternatíva lehet még egy újabb baloldali pártszövetség a Munkáspárt, a Centrumpárt, a zöldek, a liberálisok, és a kereszténydemokraták részvételével – vetette fel Rasmus Hansson zöldpárti politikus. Bár egy így létrejövő koalíció többséget szerezne a norvég parlamentben, a Venstre és a Kereszténydemokrata Párt kijelentették, hogy nem kívánnak újabb baloldali kormányzást az országnak, azonban nem zárták ki a jövőbeli együttműködés lehetőségét sem. Ez értelmezhető a konzervatívoknak szánt üzenetként is, hiszen mindkét kis párt erős pozíciókat szeretne kivívni a tárgyalásokon.

A harmadik lehetőség a kisebbségi kormányzás. Bár ennek megvannak a hagyományai a skandináv országban, a konzervatív Erna Solberg mégsem szívesen választaná ezt a forgatókönyvet. A kisebbségi kormányzás ugyanis lehetetlenné tenné a Konzervatív Párt ígéreteinek a megtartását. A kulcskérdés az új kormány megalakulása során az lesz, hogy képesek-e a konzervatívok úgy bevonni a kis pártokat, hogy ne adjanak fel kulcspozíciókat.