Nem jó helyre került a vidéki támogatások zöme

Alapvetően nem töltötték be a nekik szánt szerepet a vidéki gazdaság diverzifikálására fordított uniós támogatások –állapítja meg egy, az Európai Számvevőszék által a napokban bemutatott jelentés.

Nem éppen hízelgő mérleget von a vidéki gazdaság sokszínűségének megőrzésére fordított uniós (vidékfejlesztési) támogatások hasznosulásáról az Európai Számvevőszék friss jelentése. Az európai számvevők hat uniós tagország összesen 129 projektdossziéjának tüzetes átvizsgálása után arra a következtetésre jutottak, hogy nem volt elég költséghatékony a vidéki gazdaság diverzifikálására szolgáló uniós támogatás.

Az Európai Számvevőszék hat uniós tagállamban, Lengyelországban, Csehországban, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia és Svédország egy-egy régiójában vette górcső alá a vidékfejlesztési politika úgynevezett harmadik – vidéki területek életminőségének és a vidéki gazdaság diverzifikálásának javításáról szóló – tengelyének végrehajtását.

Az uniós büdzséből 2007 és 2013 között összesen 5 milliárd eurót szánnak az EU 27 tagállamában erre a területre, ami további két milliárd tagállami társfinanszírozással egészül ki. A számvevők összesen 129 projektet vizsgáltak meg, 57 esetében pedig a helyszínre is kiszálltak és tüzetesen áttanulmányozták a projektek teljes élettartamát a pályázatok kiírásától kezdve egészen az odaítélt támogatások felhasználásig.

A vizsgálat célja a költséghatékonyság felmérése mellett annak megállapítása volt, hogy a szóban forgó projekteket vajon úgy tervezték-e meg és úgy hajtották végre, hogy azok ténylegesen hozzájáruljanak az eredeti célhoz, a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Szemlélődés tárgyát képezte továbbá, hogy valóban a leghatékonyabb és legcélravezetőbb projektek részesültek-e uniós támogatásban.

Az Európai Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy az uniós támogatásokat nem fordították szisztematikusan azokra a beruházásokra, amelyek a leginkább szolgálták volna a program céljainak elérését. Ennek oka, hogy az esetek jelentős részében eleve nem fogalmaztak meg világos célokat az intervencióra, vagy olyan tág jogosultsági kritériumokat fektettek le, amelyek nem garantálták a célok megvalósulását leghatékonyabban szolgáló projektek kiválasztását.

A számvevők úgy látják, hogy a tagállamok sok esetben nem a diverzifikációs célokra összpontosítottak, hanem az motiválta őket, hogy mindenáron elköltsék a rendelkezésükre álló büdzsét. Néhány tagországban, ha elegendő költségvetési keret állt rendelkezésre, az összes támogatható projektet finanszírozták, függetlenül attól, hogy a projekt eredményesség és hatékonyság szempontjából milyen értékelést kapott. A programozási időszak későbbi szakaszában ugyanakkor, amikor már szűkösebbé váltak a források, minőségibb projekteket is visszautasítottak.

A hatóságok a munkahelyteremtésre, mint átfogó prioritásra sem összpontosítottak megfelelően. A nyomon követésre és értékelésre szolgáló módszerek nem tették lehetővé az uniós pénzből támogatott beruházások által létrehozott vagy megőrzött munkahelyek valódi számának megállapítását. A projektek ellenőrzött mintája azt mutatja, hogy azok csak szerény sikereket értek el a foglalkoztatás megcélzott növelésében – mutat rá a számvevőszék.

A jelentés azt is nehezményezi, hogy a projektek az uniós ellenőrök szerint sok esetben uniós támogatás nélkül is megvalósultak volna. Következésképpen a korlátozott mértékben rendelkezésre álló uniós támogatásokat nem használták fel hatékonyan. A tagállamok költség-ésszerűségi ellenőrzései pedig nem csökkentették eléggé a túlköltekezés kockázatát.

„Az, hogy a szóban forgó tagállamok és régiók nem tették világossá, hogy mit szeretnének elérni, inkább kereslet-, mint célvezérelt stratégiára utal. A gyakorlatban ez azt idézte elő, hogy szinte bármilyen projekt megfelelhetett a kitűzött céloknak” – nyilatkozta Jan Kinst, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. Az Európai Számvevőszék cseh tagja a BruxInfo kérdésére válaszolva valószínűsítette, hogy a hat tagországban vett minta kivetíthető a többi tagállamra és egy általános helyzetet tükrözhet.

A hasonló problémák megelőzése végett a számvevők több ajánlással is fordultak az Európai Bizottsághoz és a tagállamokhoz.