A Balkán legabszurdabb határvonalai

Míg az elmúlt két évtized Európa nagy része és benne Magyarország számára is az országhatárok jelentőségének csökkenését hozta, a volt Jugoszlávia területén éppen ellentétes folyamat játszódott le, Horvátország uniós csatlakozása pedig tovább nehezítette a helyzetet. Milyen lehet egy olyan faluban élni, mely egyszerre két országhoz is tartozik? Milyen problémákkal szembesülnek a Horvátország határai mentén élők július elseje után? Cikkünkben a Balkán legabszurdabb országhatárait mutatjuk be.

A kétszáz fős Međurječje helyzete talán világszinten is sajátosnak nevezhető. A falu Szerbiában fekszik, ám Bosznia-Hercegovinához tartozik. A négy kilométerre fekvő járási székhelyig a lakosoknak kétszer is át kell kelniük az országhatáron. Ez eddig nem volna példanélküli. Az azonban már igen, hogy a faluban a teljes helyi infrastruktúrát Szerbia működteti. A posta, az általános iskola, sőt a rendőrség, de még helyi önkormányzat is Szerbiához tartozik. Sőt, még a falu neve sem egyezik, a szerb hivatalokon ugyanis Međurječje helyett a Sastavci név áll. Adózni viszont mindenki Bosznia-Hercegovina felé adózik, sőt, ha Szarajevó, vagy Banja Luka (hiszen a falu a boszniai Szerb Köztársaság része) választásokat ír ki, a politikusok ide is eljönnek kampányolni.

„Nem vagyok sem Boszniában, sem Szerbiában. Boszniában lakom, de Szerbiában vannak az irataim” 

A falu lakosai délies derűvel mesélnek arról, milyen Međurječjében élni, elismerve, nekik is sok évig tartott, míg megértették, milyen helyzetbe kerültek. Jugoszláviában nem igazán volt fontos, melyik tagköztársasághoz tartoznak, a jelenlegi szituáció azonban igen zavaros. Bár Bosznia-Hercegovina és Szerbia már megpróbálta rendezni a határkérdést, a puszta szavakon túl nem jutottak. A határmegállapító bizottság Međurječjét (avagy Sastavcit) is felkereste, de konkrét lépések nem történtek az ügyben. A helyiek persze nem értik, miért nem tud megegyezni a két állam egy kétszáz fős falu sorsán, hiszen egy ilyen jelentéktelen földdarabból „akár ki is fizethetnék egymást”.

Međurječje élete persze ettől még nem állt le. A lakók szerencséje, hogy mindkét ország állampolgárságával rendelkeznek és mivel tulajdonképpen két szerb entitás közé ékelődnek, nyelvi és kulturális problémáik sincsenek. Ha viszont választaniuk kell, akkor egyértelműen Szerbiához állnak közelebb. A közigazgatás mellett ugyanis a falu „gazdasága” is Szerbiához kötődik. Míg a boszniai járási központ, Rudo felé autóbuszjárat sincs, a szerbiai Pribojba a tömegközlekedés megoldott és a lakosság többsége is az ottani üzemekben dolgozik. A faluban ennek megfelelően a bosnyák márka mellett a szerb dinár is elfogadott fizetőeszköz – a húsz kilométerre lévő montenegrói határra való tekintettel azonban a helyi kocsmában akár euróban is ki lehet egyenlíteni a számlát.

Ahol egy útlevél két hónap alatt betelik

Míg Međurječje helyzete a helyiek számára nem okoz mindennapi gondokat, a szerémségi Nyest (Neštin) lakói számára a határ közelsége igen nagy probléma. A térképen a falu egy egyszerű településnek tűnik Szerbia szélén. A szerb közigazgatás szerint azonban a Duna másik partján lévő Palánkához tartozik. Ahhoz azonban, hogy a kilenc kilométerre fekvő járási központot valaki Nyest felől megközelítse, egy szakaszon át kell menni Horvátországba. 

Ez egészen idén nyárig nem is okozott problémát, a horvát EU-csatlakozással azonban a határrendészeti szabályok jelentősen megszigorodtak. Mostantól az átkeléshez érvényes útlevél szükséges, melyet a horvát oldalon minden alkalommal le is pecsételnek. Aki mindennap Palánkára ingázik (és a falu nagy része így tesz), annak nagyjából két hónap alatt betelik az útlevele. Ráadásul – meglehetősen ironikusan – Horvátország a csatlakozás után új, európai szabvány szerinti pecséteket vezetett be, melyek több helyet foglalnak az útlevélben, mint az eddigiek. 

Az új okmány kiváltása közel 30 euróba kerül, ami egy többtagú család számára már jelentős anyagi megterhelést jelent, különösen Szerbiában. A szeptemberi iskolakezdés pedig tovább növelte a problémák számát: a palánkai iskolába járó gyerekeknek már most le kell mondaniuk a délutáni különórákról és foglalkozásokról, hiszen a napi négy határátkelés nem csak időigényes, de mindössze egy hónapra csökkenti egy útlevél érvényét. Alternatív megoldás lehetne, hogy a lakók szerb területen haladva Újvidék felé kerüljenek, ez azonban száz kilométeres utazást jelent az eddigi kilenc kilométer helyett. Jelenleg abban reménykednek, a politikusok észreveszik a problémát és vagy enyhítenek a szigorú szabályozáson – vagy építenek egy új hidat a Dunán. Jelenleg egyik lehetőség sem tűnik valószínűnek.

Többet kell-e várakozni Dubrovnik felé?

A horvátországi Dubrovnik Magyarországon is kedvelt célpont, nyaranta honfitársaink ezrei keresik fel a történelmi hangulatú várost. Így az is köztudott, hogy a várost autóval elérni szándékozóknak tíz kilométert Bosznia-Hercegovina területén kell megtenniük, hiszen a balkáni állam rendelkezik egy várossal a horvát tengerpartba ékelődve. A határátkelés azonban, mely a turisták számára továbbra sem jelenthet gondot, jelentős akadály a teherforgalom számára.

Az EU előírásainak megfelelően ugyanis az árut ugyanúgy be kell jelenteni, mintha valaki az unióból akarná kivinni, majd húsz perc múlva újból be kell azt hozni a közösség területére. Kedvezmény nincs, még akkor sem, ha a kamion boszniai területen meg sem áll. Ez azonban komoly fennakadásokat és időveszteséget okoz a fuvarozók számára, akik ezért inkább a Pelješac-félszigetre tartó kompot választják, hogy végig Horvátországban tehessék meg az utat.

Ez azonban igencsak leterheli a félsziget útjait, melyek nem éppen alkalmasak a kamionforgalomra. Számos helyen két szembejövő személyautónak is le kell húzódnia, a teherautóknak pedig meg is kell állnia. Az út kiszélesítése és korszerűsítése azonban egyelőre várat magára, mivel a horvát állam legelőször a kompokat felváltó hidat szeretné felépíteni. A munkálatok azonban nem igen haladnak a Bosznia-Hercegovinával való vita miatt, Szarajevó ugyanis ellenzi, hogy a horvátok hidat építsenek egyetlen tengeri kijárata elé. Addig is a félsziget lakóinak életét a forgalom keseríti meg, a turistákét pedig a neumi átkelőnél feltorlódó forgalom – hiszen sok fuvarozó a nehézségek ellenére is ezt a rövidebb utat választja. A megoldás, akárcsak a többi esetben, egyelőre itt is várat magára.