Francia katonák Timbuktuban

Valamivel több mint két és fél héttel azután, hogy Franciaország is kivette részét a mali polgárháborúból, francia és mali katonák különösebb ellenállás nélkül vonultak be Timbuktuba. A katonai koalíciónak rövid időn belül ez már a sokadik sikere, legutóbb a lázadók egyik fontos támpontja, Gao fölött vették át az irányítást.

Északabbra menekültek

A Timbuktu határába megérkező mali-francia haderő ellenállás nélkül vonult be a városba, amelyet az iszlamista lázadók még tavaly áprilisban foglaltak el. A könnyű győzelmet a térséget sújtó folyamatos francia légicsapások tették lehetővé, amelyek elől a felkelők az ország északi területein fekvő, még biztosan az irányításuk alatt álló települések felé vették az irányt. A zegzugos Timbuktu biztosítása viszont még eltarthat egy ideig, ugyanis a mali hadsereg mindenképpen el akarja kerülni egy gerillaháború kialakulását a városban.

Timbuktu felszabadítása azután vált lehetségessé, hogy a francia katonákkal megsegített mali hadsereg szombaton elfoglalta Gao városát, amely szintén hónapokig volt az iszlamista lázadók kezén. A katonák bevonulása után az ország vezetése késlekedés nélkül meg is kezdte a rend helyreállítását: még aznap a városba érkezett Sadou Diallo polgármester, aki a felkelők uralma alatt a fővárosban, Bamakóban keresett menedéket. A gaóiak kitörő örömmel fogadták az érkező katonákat, ennek megnyilvánulása a „Mali, Mali, Franciaország, Franciaország” skandálásától az iszlám törvénykezés, a saría alóli felszabadulást követő tüntető cigarettázásig és rövidnadrág viseléséig terjedt.

Mégsincs afrikanizálódás?

Ugyan nemrégiben még arról érkezett hír, hogy Franciaország a konfliktusban betöltött szerepét átadná a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS), a közelmúlt eseményei viszont mégsem ezt mutatják. Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter a múlt héten arról beszélt, hogy a beavatkozás célja az ország egészének visszafoglalása, legutóbb pedig az Egyesült Államok vállalt magára olyan – egyelőre logisztikai jellegű – feladatokat, mint a légicsapásokat végrehajtó repülőgépek utántöltése, valamint adott esetben más afrikai országok fegyvereseinek a térségbe szállítása.

Ugyanakkor a jelentős mértékű francia segítség mellett – amelyért Boni Yayi benini elnök, aki január 27-ig egyben az Afrikai Unió elnöki tisztségét is betöltötte, a szervezet addisz-abebai konferenciáján külön köszönetet mondott – a kontinens országai is aktivizálták magukat. Nyugat-afrikai védelmi miniszterek korábbi felajánlásukat felülvizsgálva 4500 helyett 5700 fegyveres bevetésére tettek ígéretet, valamint az ECOWAS-on kívüli Csád további 2000 fős kontingens delegálására vállalkozott.