Felszámolják a kínai munkatáborokat?

Ismét terítéken az emberi jogok kérdése a kínai közéletben a munkatáborok lehetséges reformja vagy teljes felszámolása kapcsán. A kínai kormány ellentmondásos cselekedeteiből viszont nehéz megítélni, mennyire törökszenek a reformok valódi megvalósítására.

Tavaly augusztusban a dél-kínai Hunan tartományban Tang Huit tizennyolc hónapnyi munkatáborra ítélték, mert szigorúbb ítéletet követelt a tizenegy éves lányát elrabló és megerőszakoló férfiaknak. Napokkal később az asszony egyszerűen eltűnt. A mikroblog-társadalom nyomására Tangot január 7-én szabadon engedték. Nem ez az első eset, hogy az internetes publikum eredményesen gyakorol nyomást az igazságszolgáltatásra, viszont az első abban a tekintetben, hogy az eset miatt a kormány fontolóra vette az átfogó reformokat, köztük a hírhedt munkatáborok felszámolását is. 

 A laotong csiaojang (laodong jiaoyang) vagy röviden laocsiao, a „munkán keresztüli átnevelés” intézménye a kínai jogrendszer leginkább anakronisztikus eleme, megkülönböztetendő a hagyományos börtönök rendszerétől és eljárásaitól, a vádlottakra ugyanis tárgyalás nélkül kiszabható az ítélet, egészen négy évig terjedően. A rendszer reformja már évek óta a levegőben kering, a kínai kormány bejelentése alapján most lépéseket is fognak tenni ez ügyben. 

Az 1957-ben alapított munkatábor rendszer a hatóságok legkönnyebb eszközéül szolgált a nemkívánatos személyek bebörtönzésére. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felmérése szerint 2009-ben mintegy százkilencvenezer ember töltötte ítéletét Kína-szerte háromszázhúsz munkatáborban. A munkatáborokra az 1950-es években az akkor frissen hatalomra került Kínai Kommunista Pártnak (KKP) az „ellenforradalminak” vagy „osztályellenesnek”minősített elemek elzárására volt szüksége, manapság piti tolvajok, prostituáltak, kábítószer-fogyasztók is kaphatnak büntetést efféle börtönökben. A rendszer a kevésbé súlyos bűnelkövetők mellett gyakorta szolgál a kormányellenes hangok elnémítására, értelmiségiektől és emberjogi aktivistáktól a Fálun Kung (Falun Gong) vallási szektájáig. 

Tang Hui szabadon engedésének napján az állami kínai központi televízió (CCTV) mikroblogposztjában foglaltak szerint Meng Csian-csu (Meng Jianzhu), a párt egyik legmeghatározóbb szervének, Központi Politikai és Jogi Bizottságának titkára a munkatáborok felszámolására irányuló kormányszándékról tájékoztatott. A CCTV bejegyzése eltávolításra került, ahogy annak a szintén állami Hszinhua (Xinhua) hírügynökség oldalán való újraközlése is. Jóllehet később a Hszinhua újra közölt egy cikket a munkatáborok jövőjét tárgyalóan, ebben már csak azok reformjáról esett szó – ahogyan azt évek óta emlegetik –, nem pedig végleges eltörlésükről.

A Sina Weibon, a voltaképpeni kínai Twitteren készült nem hivatalos közvélemény-kutatásra érkezett tizenháromezer szavazat 97%-a a munkatáborok eltörlése mellett foglalt állást, mindössze a szavazók 3%-a vélte szükségesnek annak további fenntartását. A rendszer nyilvános bírálatát Tang esete kapcsán vette elő ismét közvélemény, ezúttal bloggerek mellett értelmiségiek, mi több neves ügyvédek és jogi szakemberek is kifejtették véleményüket. Köztük Vang Hszi-hszin (Wang Xixin), a Pekingi Egyetem jogászprofesszora is a laocsiao-rendszer újragondolását véli szükségesnek. Szerinte „megvalósításának módja, a polgárok személyes szabadságának nélkülözéséből és korlátozásából nézve, a nyitottság, méltányosság, pártatlanság és végrehajtási biztosíték hiánya miatt a rendszer maga reformra szorul”.

Jü Csian-rong (Yu Jianrong), a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója, egyben a kormány tanácsadója beismerte, hogy a munkatáborok „bizonyos szerepet játszanak a társadalmi rend fenntartásában, a bűnesetek csökkentésében és megelőzésében”, ugyanakkor hozzátette: „Kötelező újranevelési adminisztratív intézkedésként ellentmond a törvény fogalmának, jogi alapokban szűkölködik, továbbá szemben áll a tisztességgel és igazságossággal. Politikai következményekhez vezet, ha nem törlik el ezt a rendszert”.

A munkatáborok végleges megszüntetésére azonban a közeljövőben nem sok esély látszik, a kínai politikai elit továbbra is megosztott ezen ügy, illetve a politikai reform egyéb szegmensei kapcsán. A növekvő társadalmi nyugtalanság és politikai instabilitás ellenére Kína vezetői ugyanis továbbra is a kritikus hangok elfojtásra törekednek, a társadalmi igazságosságot, korrupciótól mentes kormányt, politikai átláthatóságot és felelősségvállalást követelő mozgalmak egyre erőteljesebb tevékenysége közepette. A joguralom mindenesetre elengedhetetlenül fontos lenne Kína hosszútávi stabilitásához, és nem pusztán az egyén, de a közintézmények számára is.

1989 óta a KKP semmilyen jelentős politikai reformot nem vezetett be, legitimációjának legfőbb forrásául pedig az ország növekedési üteme szolgált, ez a stratégia viszont csak a gazdasági virágzássál párhuzamosan fenntartható – erre pedig Peking számára sincs örökérvényű garancia. Emellett az idestova több mint harminc éve tartó gazdasági növekedés miatt az utóbbi években a kínai polgárokat már nem elégítik ki a pusztán gazdasági prosperitást szajkózó szólamok, már csak azért sem, mert e növekedés többek között egyenlőtlen területi fejlődést, markáns társadalmi diszparitást, környezetrombolást is eredményezett. 

Ezzel egyidejűleg a kínai polgárok emberjogi tudatossága is mélyült, a hatóságok önkényes rendelkezései a digitális korszakba lépve immáron nem merülhetnek oly könnyen feledésbe, sőt egyre élesebb társadalmi reakciókat eredményeznek. Az emberek mélyrehatóbb politikai változásokat szeretnének, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) KKP-főtitkár (egyben leendő államelnök) és az új kínai kormány válasza a reformköveteléseket illetően ezért egész Kína jövője számára meghatározó lehet. A munkatáborok kérdésének kapcsán mutatott eddigi lépésekből ellenben egyelőre nem derül ki, hogy a kínai kormány valóban komolyan gondolja-e az átfogóbb reformokat.