Merkel nem várna a gyengélkedőkre

Felfedte lapjait Angela Merkel német kancellár: kétsebességes Európát szeretne. A terv, amelyről eddig csak találgatások voltak, immár nyilvánvalóvá vált: Németországnak nem fűzödik hosszú távú érdeke ahhoz, hogy bevárja a gazdasági válság alatt megroggyant tagállamokat.

Mint ahogy azt a kancellár említette, ez lenne a következő lépés az integrációban az euró bevezetése után egy évtizeddel. „Nemcsak egy valutaunióra van szükségünk, de egy úgynevezett pénzügyi unióra is – egy közösségibb költségvetési politikára” – hangsúlyozta Angela Merkel az ARD német televíziónak. Kijelentette: „A monetáris unió tagjainak közelebb kell kerülnie egymáshoz. Nyitottnak kell maradnunk, hogy mindenki számára lehetővé tegyük a csatlakozást, de nem szabad megállnunk azért, mert egyik-másik állam még nem akar követni minket”. A német kormány meglátása szerint ugyanis a befektetők bizalmát csak az eurózóna egy letisztult integrációs menetrendje szavatolhatja. A kancellár a június végén esedékes uniós állam- és kormányfők találkozóján tárgyalja meg a tervet a többi országgal, azonban Merkel figyelmeztetett, hogy ne várjanak átütő megoldást a tárgyalásoktól. A csúcs azonban még tartogathat meglepetéseket, hiszen arra az EU jövőjét merőben meghatározó görög választások és a Francois Hollande francia elnök kezét belpolitikai ügyekben eddig megkötő parlamenti választások után kerül sor. Berlin eddig „csupán” a válság megoldásában játszott vezető szerepet, immár azonban a politikai unió kialakításában is a közösség élére áll. A jövőben lépésről-lépésre Európa javára egyre több hatalomról kell lemondanunk és több felügyeleti képességet kell Európának adni – mondta a német kancellár. Azonban a nemzeti szuverenitás újabb darabjának Brüsszelbe való exportjával nem minden állam ért egyet. Az elmúlt években az unió erőfeszítéseket tett a 27 tagú közösség összetartására, a repedezések befoltozására – ennek leginkább kézzelfogható jele a válság tépázta Görögország többszörös pénzügyi mentőöve. A németek jövőképe éles ellentétben áll a brit miniszterelnök elképzeléseivel. David Cameron brit miniszterelnök inkább rövidtávú válságkezelési intézkedésekre tett javaslatot. A kancellár az ARD televíziónak adott interjúja után találkozott a német fővárosba látogató brit kormányfővel, aki az előzetes információk szerint kifejezetten azért érkezett, hogy meggyőzze Merkelt, és gyors lépések megtételére sarkallja a spanyolok helyzetével kapcsolatban, hogy visszarántsák a szakadék széléről az eurózónát és lecsillapítsák a piacokat. Nagy Britannia kormánya az eurózóna mentőalapjának kibővítését szeretné látni, illetve az eurókötvények bevezetését, amely ellen Berlin régóta ellenáll. London ugyanis – Európa egyik legjelentősebb pénzügyi központjaként – attól tart, hogy egy eurózóna tagállam esetleges bedőlése a szigetország pozícióit is negatívan érintené. A találkozó utáni sajtótájékoztatón a kancellár megerősítette, hogy Németország készen áll a 16 másik eurózónabeli tagállammal együtt, hogy minden szükséges lépést megtegyen a válság elleni harcban. George Osborne brit pénzügyminiszter szerint a spanyol bankoknak azonnal hozzáférést kell biztosítani a mentőalaphoz, amely pillanatnyilag csak kormányoknak folyósíthat pénzt. Hogy Angela Merkelnek mennyire nem lesz egyszerű dolga, azt az általában hű szövetséges Hollandia esete példázza, amely megkérdőjelezte a kancellár felhívását, hogy némely ország gyorsabban integrálódjon a többinél. Egyik alapvető oka a görögországi, olaszországi, spanyolországi problémáknak, hogy a közös valuta a gazdasági divergenciát erősítette, nem pedig a beígért konvergenciát – közölte Jan Kees de Jager holland pénzügyminiszter. Hozzátette: „Az egységes európai gazdasági és monetáris unióban nem hiszem, hogy a strukturálisan különböző útvonalak lehetségesek. Hollandiában egyébként idén parlamenti választásokat rendeznek, és a jelenlegi kabinet óvatosan bánik a Brüsszelre átruházandó jogok kérdésével. Mivel a szélsőjobb és a szélsőbal pártok hevesen ellenzik a mélyebb integrációt, a kormány nyílt kiállása a német javaslat mellett e tömörülések javára hajthatja a vizet a szavazatok leadásakor. 

Franciaország ez idáig nem reagált az eurózóna mélyítésének tervére – ahogy fentebb is említettük, Hollande elnök kerüli a nyílt állásfoglalást a parlamenti választások végéig. Franciaország államadóssága 87 százalék az ország GDP-jéhez viszonyítva, bankjai portfóliójában pedig nagy mennyiségű görög, olasz és spanyol adósság van. Mindeközben a világ más részein is egyre nagyobb aggodalommal néznek Európa jövőjére: Barack Obama amerikai elnök, kanadai és japán vezetők hívták fel Európa vezetőit, hogy hangot adjanak félelmeiknek, és hathatósabb fellépésre sürgessék őket. A Foreign Policy magazin az „Eurókalipszis 12 pontja“ című cikkében fogalmazta meg, hogy milyen jövő vár a közösségre. Az eddig már ismert jóslatokon – Angela Merkel megerősödésén, Nagy-Britannia és Európa közti szakadék mélyülésén, a szélsőséges pártok térnyerésén – túl előrejelzi a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság alkotta trojka szétesését, valamint azt is, hogy közép-európai államok győztesen kerülnek ki a gazdasági mélyrepülésből. Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia a Németországgal való szoros kapcsolatuk folytán lehet a legfőbb nyertese a gyenge euró által felpörgött német exportnak. Továbbá – az FP szerzője szerint – ezek az államok kevésbé szkeptikusok az európai álommal szemben, és mivel nem tagjai a valutauniónak, nincsenek olyan mélyen gyökerező gazdasági problémáik.