Ki az úr a házban? Népszavazás Észak-Koszovóban

Ma és holnap zajlik a helyi hatóságok által kiírt népszavazás Észak-Koszovó négy, szerbek lakta járásában, Észak-Mitrovicában, Zvečanban, Zubin Potokban és Leposavićban. A népszavazáson arra várják a választ, hogy a járások lakossága elfogadja-e a koszovói intézmények fennhatóságát. A népszavazás hivatalos végeredményét jövő szerdán hirdetik ki.

Hogy senki ne rágja tövig a körmét az izgalomtól, mi már most eláruljuk a végeredményt: magas részvételi arány mellett a szavazók csaknem 100 százaléka nemmel válaszol a feltett kérdésre.

Az igazán izgalmas kérdés csak az, hogy mire jó ez a népszavazás.

Hivatalosan semmire. A népszavazást nemcsak a hivatalos Koszovó és a nemzetközi közvélemény nem támogatja, de Belgrád sem. Ennek megfelelően hiába nyilatkoztatnak ki bármit a derék észak-koszovói szerbek, annak az égvilágon semmilyen hatálya nem lesz semmire.

Észak-Mitrovicából kifelé nézve azonban mégis fontos ez a megmozdulás. A várható eredmény egyrészt megmutatja majd, hogy hibás Pristina és a nemzetközi szereplők gyakran hangoztatott vádja, miszerint az észak-koszovói ellenállás kizárólag a keményvonalas helyi politikusok és a bűnöző elemek érdeke, az emberek többsége amúgy elfogadná a koszovói intézményeket. Másrészt üzenet Belgrádnak is: az utóbbi időben folytatott engedékeny politika elfogadhatatlan a helyi szerbek számára, és ez visszaüthet a tavaszi szerbiai parlamenti választásokon.

A négy járásban mindössze 40 – 60 ezer szerb élhet (a friss koszovói népszámlálást bojkottálták a szerbek), az ő megmozdulásaikat azonban a fél világ követi. A helyi politikai vezetők mind a szerbiai politikai színtér kissé vagy nagyon nacionalista pártjait képviselik, és legfőbb politikai céljuk momentán a jelenlegi belgrádi kormány megdöntése.

A Boris Tadić Demokrata Pártja (DS) által vezetett kormány retorikájában mindig is szerepelt Szerbia „területi integritásának védelme” (értsd: „Koszovó márpedig Szerbia része”), ám ezt úgy képzelték el, hogy egy Koszovó-formájú fehér folttal a térképükön beosonhatnak az EU-ba, ahogy azt választóiknak ígérték. A 2008-as kampányban a DS és választási koalíciójának hivatalos neve a „Za evropsku Srbiju” volt.

Angela Merkel német kancellár tavaly augusztusi belgrádi látogatása során azonban gyakorlatilag kimondta: amíg a koszovói kérdés nincs megnyugtatóan rendezve, addig még a tagjelölti státusz sem elérhető Szerbia számára. Az Európai Tanács december 9-i ülésén aztán – minden belgrádi remény ellenében – valóban nemet mondtak a tagjelölt státuszra.

A háborús bűnös nagyhalak, Karadžić, Mladić és Hodžić letartóztatásával és Hágába küldésével korábban már több belpolitikai konfliktust is felvállaló szerb kormány újabb kutyaszorítóba került: valamilyen formában el kell engedniük Koszovó kezét is, ha a márciusra elnapolt döntés pozitív elbírálásra vágynak. Márpedig ha a szavazóik felé nem tudnak legalább egy kis sikerélményt kommunikálni a válságból következő gazdasági rosszhírek mellé, akkor a tavaszi választás után biztosan új kormánya lesz Szerbiának – a friss felmérések szerint jelenleg nagyjából döntetlenre áll a DS és a jobboldali Szerb Haladó Párt (SNS) párbaja.

Az észak-koszovói szerb vezetők tehát nagyrészt szerbiai belpolitikai okok miatt erőltették a népszavazást. Számukra jelen pillanatban csak nyereség, ha Szerbia nem kapja meg a tagjelölt státuszt, így megbüntetik Boris Tadićot, aki – szerintük – egyrészt túlságosan engedékeny a Pristinával folytatott tárgyalásokon, másrészt elvette azon „jogok” többségét, amelyek a helyi elit számára biztosították a zavarosban halászás nevű helyi nemzeti sport feltételeit, például jelentősen csökkentette a Koszovón dolgozó állami alkalmazottak extra juttatásait, illetve eltörölte azt a törvényt, amely szerint a Koszovóba átvitt áruk után vissza lehetett igényelni az adókat.

A helyi kiskirályok anyagi bázisát ugyanis nagy mértékben az jelentette, hogy a Szerbiából adótlanítva „behozott” árukat részben Észak-Koszovóban, részben Koszovó albánok lakta részein, részben Szerbiába visszacsempészve elképesztő extraprofittal lehetett értékesíteni. Hogy egy példát mondjunk: az üzemanyagok adótartalma Szerbiában is 50% feletti…

A belgrádi kormány és a helyi tényezők összecsapásának további látványos eleme volt, amikor a szerb rendőrség – Szerbia területén – lekapcsolta a Veselinović testvérpárt. Zvonko és Zoran a helyi üzemanyagmaffia keresztapái voltak, nyíltan is támogatták a helyi SNS kampányát, és a júniusi határmenti villongásokban is részt vettek: nemcsak hogy az első blokádokat a cégük teherautói állították fel, de a KFOR parancsnoka szerint ők mozgósították és fizették az összecsapások szerb résztvevőit is. Kiskirályságukra jellemző, hogy az amúgy komoly parkolási gondokkal küzdő Észak-Mitrovica főutcáján a többi parkolóhely között „foglalt” helyük volt: egy sorompót és mellé egy biztonsági őrt állítottak a közterületre, aki csak őket engedte beparkolni. Hivatalosan egyébként tiltott fegyverviselésért kapcsolták le őket.

A népszavazás igazi tétje az, hogy Brüsszelben elhiszik-e Tadićnak, hogy valójában nem Belgrád áll a népszavazás mögött.

Ebből helyzetből a DS-nek nem könnyű jól kijönnie. Ha nem hiszik el, akkor Szerbiát továbbra is a bajkeverők közé sorolják, és nem lesz tagjelöltség, a DS pedig bukik. Ha elhiszik, akkor pedig az merülhet fel, hogy ha Belgrádnak ennyire nincs befolyása a helyi szerbekre, hogy egy népszavazást meg tudjon akadályozni, akkor vajon várható-e tőle bárminek a betartása, pláne betartatása, amiben Pristinával megállapodnak, azaz várható-e, hogy érdemben kezelni tudja a Koszovó problémát, ahogyan az egy tagjelölt államtól elvárható.