Martin Schulz az EP új elnöke

Martin Schulz eddigi szocialista frakcióvezetőt választotta elnökéül az Európai Parlament. A német politikus erőteljesebb EP-t ígért, és a beszédében üzent a tagállami vezetőknek, valamint a hitelminősítőknek is.

670 leadott szavazatból 387 támogató voksot kapott a szocialista frakcióvezető az Európai Parlament kedd délelőtti elnökválasztásán, Martin Schulz ezzel már az első körben megkapta a megválasztásához szükséges többségi támogatást, és rögtön át is vette néppárti kollégájától az ülés vezetését. A német politikus a parlamenti ciklusból hátralévő két és félévig tölti majd be az Európai Parlament elnöki tisztségét.

Mindezt az a hagyománnyá alakult megállapodás tette lehetővé, amely szerint a két nagy frakció (Néppárt, szocialisták) rendre átadja a másiknak az elnöki lehetőséget az ötéves parlamenti ciklus felénél. Az új EP 2009 őszi megalakulásakor a szocialisták támogatták a néppárti Jerzy Buzek elnökké választását, de már akkor nyílt titok volt, hogy 2012 januárjában néppárti támogatással Martin Schulz lehet az elnök a ciklus második felében.

A szenvedélyes vitamodoráról ismert német szociáldemokrata politikus a megválasztása utáni első beszédében erősebb Európai Parlamentet ígért a következő két és félévre. Bár az elmúlt években frakcióvezető volt, de mint mondta, ettől függetlenül szeretné a teljes képviselőtestület bizalmát elnyerni. „Az EP elnöki tisztségét úgy fogom ellátni, hogy akik ma megválasztottak, öntudatosan kiállhassanak a döntésük mellett, a többieknek pedig remélem, pozitív csalódást tudok okozni” – mondta Martin Schulz.

Az új elnök azt mondta, az európai állampolgárokat nem érdeklik az intézményi viták, sokkal inkább egy erősebb Európa, egy tisztább környezet és egy igazságosabb társadalom. Ettől függetlenül utalt arra, hogy fel fogja venni a kesztyűt a többi EU intézménnyel, azt mondta, harcolni fog a „több Európa, kevesebb parlament” elv ellen.

Felidézte, hogy az Európai Tanács ülésein például az állam- és kormányfőkön kívül jelen van – értelemszerűen – az Európai Tanács elnöke, de rajtuk kívül az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank első embere is, az EP elnöke viszont csak az ülés elején lehet ott. Kifejtette, általánossá váltak Brüsszelben a csúcstalálkozók, „az EP pedig ki van zárva a közösség döntéshozatali folyamatából, és a végrehajtás segédjévé degradálódott, csak továbbsegíti a már meghozott döntéseket” – fejtegette az elnök.

Martin Schulz úgy látja, hogy az európai állampolgárok ezért látják az Európai Unió döntéseit brüsszeli diktátumokként, és ez „az EU-ellenes indulatok táptalaja is”. Az elnök szerint a Lisszaboni Szerződés adta lehetőségeket még nem merítette ki az EP, tehát van mozgástér az intézmény erősítésére.

Az európai parlamenti frakciók támogatásukról biztosították Martin Schulzot. A Néppárt frakcióvezetője jelezte is, hogy Schulz megválasztása a két nagy EP-frakció döntésének a következménye, és ezt tiszteletben tartják. Joseph Daul kérte Martin Schulzot, hogy tegyen meg mindent az „EP marginalizálása ellen”.

Utalt arra, hogy a Néppárt is támogatja a közösségi módszert, ami az uniós szakzsargonban annyit jelent, hogy az Európai Unió a döntéseket továbbra is az EU szerződésekben meghatározott folyamat szerint hozza meg, és „ne forduljon meg a folyamat úgy, hogy néhány tagállam kitalál valamit, amit majd az EU-intézmények utólagosan jóváhagynak”.

A liberális frakcióvezető szerint kifejezetten káros lenne, ha egy teljesen független, és vélemény nélküli elnöke lenne az Európai Parlamentnek. Guy Verhofstadt ezzel némiképp saját frakciótársának a kampányáról is véleményt mondott, hiszen Martin Schulz egyik ellenfele, a liberális Diana Wallis független jelöltként indult az elnökválasztáson.

Verhofstadt azt mondta, szükség van kemény véleményekre, „pláne ezekben az időkben, amikor a nacionalizmus is terjedőben van Európában. „Európa nem a forrása, hanem a megoldása a kontinens problémáinak” – tette hozzá.

Kritikusan, de támogatóan nyilatkozott az új elnökről a zöld frakció társelnöke. Az ugyancsak német Rebecca Harms felidézte, korábban nem tudta volna elképzelni elnökként, „sokszor nehéz volt Önnel dolgozni, de remélem, nem fogja félretenni – konfliktusokat keményen felvállaló – személyiségét elnökként sem”.