Leszámolás a szólásszabadsággal

A másodfokú bíróság is helybenhagyta a korábban megállapított ítéletet, s becsületsértés és rágalmazás vádjában bűnösnek találta az ecuadori El Universo nevű lap egyik volt szerkesztőjét és három jelenlegi igazgatóját. A lap bűne mindössze annyi, hogy egyik cikkében diktátornak nevezte Rafael Correa ecuadori elnököt. Az újságírók három év börtönbüntetést kaptak.

Correa nyugodtan hátradőlhet

A Juan Paredes vezetésével felálló négytagú testületnek csupán egyetlen tagja szavazott a vád ellen, míg három bírótársa a kihirdetés mellett döntött. A kiszabott börtönbüntetés mellett a lapnak további 42 millió dolláros (azaz majdnem kilencmilliárd forintos) büntetést is meg kell fizetnie, amiért megjelentette Emilio Palacio szerkesztő rágalmazásnak minősülő cikkét. Az ítélet ezen része enyhébb a vártál, ugyanis Correa eredetileg 80 millió dollárt követelt az újságtól, és ennek az összegnek csak alig több, mint a felét ítélte meg a bíróság.

Maga az elnök, Rafael Correa is megjelent a bíróság keddi meghallgatásán és ítélethirdetésén. Nyilatkozatában történelmi mérföldkőnek nevezte azt, hogy „Ecuador elkezdte megszabadítani magát a korrupt sajtótól” – mondta, érthető megelégedettséggel, hiszen a bíróság őt igazolta. Az elnök szerint az ítélet precedens értékű, mivel ezek után mindenki tízezerszer meggondolja majd tettét, mielőtt bárki jó hírnevén foltot ejtene. Egy New York-i székhelyű, az újságírók védelméért küzdő bizottság az ítéletet „a véleménynyilvánítás szabadságának szétveréseként” értékelte.

A sajtó ellentámadása

Nicolas Perez, az El Universo részéről elmondta, hogy megfellebbezik a döntést a Legfelső Bíróságnál, és ezzel egy időben az ügyet az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottsághoz, panaszt téve az ügy során előfordult szabálytalanságokról. Palacio pedig egyenesen „barbárságnak” nevezte a döntést és a kialakult helyzetet. Élesen bírálták Correát is. Arra panaszkodnak, hogy egy vélemény bűnné nyilvánítása magába az ecuadori alkotmányba ütközik és ellentétes azzal. Ennek ellenére az elnök, akinek talán a legjobban kellene ismernie a törvény betűjét, ahelyett, hogy ezt figyelembe vette volna, azon dolgozott, hogy miként lehetne véleményüket valamilyen jogi úton mégis bűncselekménnyé nyilvánítani.

A bonyodalmakat szülő cikkben Emilio Palacio úgy fogalmazott, hogy a közeljövőben egy új, törvényesen megválasztott elnök Rafael Correa ellensége lehet, és a mostani elnök könnyen büntetőbíróság elé citálhatja. A szerkesztő véleménye szerint mindez „nem jelentene különösebb előrelépést például egy sebesült állampolgárokkal telezsúfolt kórházhoz képest”. Palacio részéről a hasonlat az egy évvel korábbi ecuadori eseményekre utal. Akkor a rendőrök megmozdulása során a fegyveres testület magasabb béreket és jobb munkafeltételeket követelt. A megmozdulást Correa saját maga, megválasztott kabinetje, és általánosságban a demokratikus stabilitás elleni kihívásként értelmezte, ami végül emberéletekbe került.

Az idén február 6-án, Nem a hazugságokra! („No a las mentiras”) címen megjelent cikket az elnök „rágalmazó sértésnek” titulálta, és saját becsülete és méltósága elleni támadásként fogta fel, ezért nyújtotta be keresetét a bírósághoz, amely végül számára kedvező döntést hozott.

Az említett döntés mellett magát a bírósági eljárást is erősen kritizálják a sajtó szervezetei és a különböző emberi jogi csoportok. Szerintük ez direkt támadás a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen. Véleményüket a bírósági döntés annyiban támaszthatja alá, hogy valóban precedenst teremt a jövőre vonatkozóan a hasonló keresetek benyújtására, ezzel megteremtve a sajtó elleni esetleges további perek lehetőségét.

A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy Correa elnöknek nem a jelenlegi eset az egyetlen konfliktusa az ecuadori médiával, amelyet azzal vádolt meg, hogy befolyásos üzleti körök támogatják, és cserébe a média pedig kiszolgálja e körök bizonyos érdekeit.

Ecuador már korábban is megfizetett tetteiért

Az ecuadori államnak már korábban is „meggyűlt a baja” az újságírókkal. Az első kiugró eset a Restrepo-testvérek ügye volt. Carlos Santiago Restrepo és Pedro Andrés Restrepo 1988 folyamán tűnt el, és mint utólag kiderült, a rendőri szervek által embertelen bánásmódban részesültek. A bíróság az ecuadori állam bűnösségét állapította meg, és mindkét áldozat részére kétmillió dolláros (körülbelül 426 millió forint) kártérítést ítélt meg. Az eset a mostani El Universo-esethez hasonlóan az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottság elé került.

A következő eset a tíz évvel későbbi Benavides-ügy. 1998-ban az ecuadori állam elismerte felelősségét Consuelo Benavides tanárnő 1985-ben történt illegális elfogatása, kínzása majd kivégzése ügyében. A bíróság ekkor egymillió dolláros (körülbelül 213 millió forint) kártérítést ítélt meg. Az eset ugyanúgy az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottság elé került, ahol az áldozat családtagjainak sikerült egyezségre jutniuk az ecuadori állam képviselőivel.

Cikkünk itt nem még nem ért véget, kattintson a folytatáshoz!

Ecuador részéről a sajtó elleni első támadás 2003-ig váratott magára. Ekkor az El Comercio újságírója, Rodrigo Fierro Benítez tapasztalhatta meg az ecuadori hatóságok kevésbé emberi oldalát. Az akkori elnök, León Febres Cordero jóvoltából az újságíró bántalmazást szenvedett, és az elnök további két év börtönbüntetést kért Fierro számára és egymillió dolláros kártérítést. A bíróság a különböző beadványok és kérelmek alapján végül egy hónapos börtönbüntetést szabott ki, de a végrehajtását felfüggesztette Fierro büntetlen előéletére és arra tekintettel, hogy az újságíró akkor már 70 éves is elmúlt.

Öt évvel a Fierro-ügyet követően, 2008-ban újabb újságíró került az igazságszolgáltatás elé. Freddy Aponte, a Fény és Élet nevű rádió alkalmazottja keveredett bajba az Ecuador déli részén található Loja városában. Itt rágalmazni találta a város akkori polgármesterét, Bolívar Castillót, aki ezért beperelte.  Egy évvel később, 2009-ben a bíróság Freddyt 54 633 dollár (körülbelül 11,6 millió forint) megfizetésére kötelezte. A Fierro-esettel ellentétben viszont ez esetben a bíróság későbbi ítélete súlyosbította az első fokon meghozott döntést. Freddy ugyanis bejelentette, hogy nem tudja kifizetni a kártérítést, ezért még ugyanabban az évben, 2009. augusztus 9-én a másodfokú büntetőbíróság öt év letöltendő börtönbüntetést szabott ki rá.

Az egyik legutóbbi eset a Reina del Camino busztársaság balesete volt még tavaly december 24-én. Éppen szenteste a menetrendszerinti buszjárat szerencsétlensége során 39 ember lelte halálát a tengerparti Manabí tartományban. Az ügyben a bíróság 5400 dollár (1,15 millió forint) kártérítést ítélt oda az áldozatok hozzátartozóinak. Ecuador részvétele az ügyben annyi volt csupán, hogy a kártérítést az állami tulajdonú Közlekedési Balesetek Kötelező Biztosítási Alapja (Fondo del Seguro Obligatorio de Accidentes de Tránsito) nevű szervezet tartozott megfizetni.

A mostani esethez nagyban hasonlító utolsó, az ecuadori államot érintő ügy volt a Nagy Testvér-eset még idén. Ez alkalommal a bíróság tízmillió dolláros (2,13 milliárd forint) jóvátételt szabott ki szintén Rafael Correa elnök számára. Az elnök a Christian Zurita és Juan Carlos Calderón alkotta szerzőpárost vádolta meg azzal, hogy A Nagy Testvér (El Gran Hermano) című könyvükben Fabricio Correát, az elnök testvérét említették, amint milliós összegű munkaügyi szerződéseket kötött az ecuadori állammal.

Kommunikációs törvény

Az ecuadori alkotmány mellett létezik még egy jogforrás, ami korlátozhatja az elnököt abban, hogy a jelenlegihez hasonló eseteknek felhőtlenül örüljön. Az ecuadori Nemzeti Tanács ugyanis megalkotta a kommunikációs törvényt, sőt, külön tanács állt fel a média és az újságírók ellenőrzésére (Consejo de Regulación de medios y periodistas).

A szabályozás miatt tűnhet úgy, hogy a törvény illetve a tanács is eszköz az elnök kezében, a helyzet azonban pont ennek a fordítottja. Mint ahogy Miguel Rivadeneira, az Ecuadoradio elnöke a BBC Mundonak adott nyilatkozatában kifejti, az elnök csak a törvénnyel és a tanáccsal együttműködve léphet fel akármelyik újságíró ellen. Tehát ha például a tanács elmarasztalja az újságírót, akkor léphetnek fel ellene.

Ennek megfelelően állítja azt Mauro Andino, a tanács egyik alkalmazottja, hogy aki nem tett semmit, annak nem is kell semmitől tartania – a média részéről bíznak tehát a felmentő ítéletben. Annál is inkább, mert állítólag maga Correa küldött egy levelet a média képviselőinek, amelyben leszögezi azt, hogy az újságíróknak már nem kell félniük a továbbiakban, ha nyomoznak egy ügyben, vagy feljelentést tesznek.

Noha a többek között az Ecuadoradio elnökéhez is eljuttatott levél nem ad különösebb okot az aggodalomra, a jelenlegi ítélet, maga az egész bírósági eljárás, és a különösen magas pénzbüntetés mégis ennek ellenkezőjét igazolja. A jövőt illetően tényleg az a kérdés, hogy vajon a további esetleges bírósági ítéletek mekkora teret engednek az ecuadori sajtó működése és kritikái számára: a véleménynyilvánítás szabadságának megfelelően kifejthetik-e véleményüket, vagy ezen túl lesz legalább egy hatalom felettük, amely korlátozza és bünteti őket? Ez az ecuadori demokrácia legújabb próbája, és a jövőben kiderül, mennyire sikerül az országnak és elnökének kiállnia a próbát.