Elátkozott pozíció: DSK után Lagarde ellen is nyomozás indul

Eljárást indított a francia igazságszolgáltatás a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új igazgatója, Christine Lagarde ellen. A vádak súlyosak, a szálak Nicolas Sarkozyig vezetnek.

Hónapokon át húzódó tanácskozást követően augusztus 4-én a Köztársasági Igazságügyi Bíróság (Cour de justice de la République – CJR) úgy döntött, vizsgálatot indít a Fillon-kormány korábbi pénzügyminisztere, Christine Lagarde ellen, aki néhány hete foglalta el az IMF Strauss-Kahn szexbotránya miatt megüresedett igazgatói székét. A súlyos, akár több év börtönnel fenyegető vádaknak aligha lehet azonnali, közvetlen politikai hatása: valószínűleg éveken át húzódik majd az eljárás.

A CJR-t néhány ellenzéki politikus beadványát követően a legmagasabb francia jogi intézmény, a „Semmítőszék” (Cour de cassation) még idén májusban kérte: fontolja meg a vizsgálat lehetőségét. A testület gyanúja szerint Lagarde hatalommal való visszaélése állhatott annak a 2008-ban, a szokásos jogi procedúra megkerülésével, ún. magáneljárás keretében meghozott végzésnek a hátterében, amely 285 millió euró kárpótlás megfizetésére kötelezte az államot egy befolyásos üzletember, Bernard Tapie javára.

A Semmítőszék ügyésze eredetileg azzal vádolta az állam képviseletében eljáró Lagarde-t, hogy elfogadta: az évtizedek óta húzódó Tapie-perben végül a felek közötti magáneljárás keretében szülessék döntés, illetve hogy az állam számára kedvezőtlen ítéletet követően nem fellebbezett. A többszöri elnapolás után a múlt héten megszületett CJR-döntés meglepő módon az eredeti indítványánál jóval súlyosabb vádak mentén kezdeményez nyomozást. Lagarde már nem pusztán hatalommal való visszaéléssel és jogtalan befolyásolással, hanem okirat hamisítással, sőt csalással is gyanúsítják.

Mint korábban megírtuk, a 285 milliós kárpótlásra vonatkozó 2008-as döntés egy több mint tíz éven át húzódó ügy végére tett pontot. A francia igazságszolgáltatás minden szintjét megjárt pereskedés ráadásul több szállal kötődik a nagypolitikához és a legfelsőbb francia gazdasági körökhöz, mivel a felperes, Bernard Tapie rövid ideig miniszter volt a kilencvenes évek elején. (Tapie képviselőként és Marseille polgármestereként a baloldalon politizált, de mára üzleti és politikai kapcsolatai Sarkozy közvetlen köréhez kötik.) Épp emiatt, az akkor regnáló Mitterrand-elnök kifejezett kérésére döntött úgy: kiszáll az üzletből, és hatalmas cégbirodalmának kezelését és értékesítését a Crédit Lyonnais (CL) bankra bízza. A CL kezelésébe került többek között az Adidas, amelyet Tapie néhány évvel korábban vett meg jó áron a Dassler-örökösöktől, és hozott vissza a csőd széléről (erre az időszakra esik a cég közismert logóváltása).

A banknak 1993-ra sikerült eladnia a sportszergyártót, mégpedig a Tapie által korábban meghatározott legalacsonyabb, 315 millió eurós összegért. A vevő egyrészt néhány kisrészvényes (köztük 20%-os részesedéssel feltehetőleg a CL-hez kötődő leányvállalatok), másrészt Robert-Louis Dreyfus üzletember. Egy évvel később Dreyfus kizárólagos tulajdonos lett, miután 701 millió eurónak megfelelő összeget fizetett a többi részvényesnek, többek között áttételesen – megintcsak feltehetőleg – az időközben a csőd szélére sodródott, és az állam gyámkodása alá került CL-nek.

Tapie értelmezése szerint a bank az ő érdekeivel szemben lényegében önmagának adta el áron alul az Adidast, hogy azután saját maga számára hatalmas nyereséget könyveljen el. Mivel vagyonkezelő-szerződés esetében a törvény szigorúan tiltja az efféle ügyeskedést, 229 eurónyi kártérítést követelt. A bíróság 1996-ban elsőfokon a bank csődje miatt tulajdonképpen az államot (valójában egy központi irányítás alá tartozó kozorciumot) kötelezte 91,5 millió euró megfizetésére, de az fellebbezett a döntés ellen.

2007-ben, miután különféle fellebbezések és hatályon kívül helyezések után továbbra sem született végső ítélet, Bernard Tapie magáneljárást javasolt. Christine Lagarde több minisztériumi munkatárs intése ellenére hozzájárult, hogy így oldják meg az ügyet. Úgy nyilvakozott, hogy a magáneljárás az állam számára is kedvezőbb végeredményt hozhat. 2008-ban aztán megszületett az ismert döntés, amelyet mindkét fél elfogadott, Tapie pedig megkapta a 285 milliós csekket. A kártérítés legtöbbet vitatott tétele egy 45 millió eurós összeg, amelyet az okozott erkölcsi kár címén fizetett ki az állam Tapie számára.