Mit tanulhat Amerika Boris Johnson elsöprő győzelméből?

Most, hogy a Boris Johnson brit miniszterelnök vezette Konzervatív Párt történelmi győzelmet aratott a múlt héten tartott brit előrehozott választáson, érdemes megvizsgálni, hogy milyen tanulságok vonhatóak le ebből az Egyesült Államok szempontjából, ahol 2020 novemberében rendezik a következő elnökválasztást.

Természetesen az, hogy Nagy-Britanniában nyertek a konzervatívok, nem jelenti azt, hogy borítékolható: az USA-ban a Republikánus Párt fog győzedelmeskedni, lévén a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Van azonban néhány olyan kulcsfontosságú tényező, ami a közelgő amerikai elnökválasztáson is fontos szerepet játszhat, éppen ezért mind a republikánusok, mind a demokraták jobban teszik, ha elemzik ezeket.

A jelölt személye fontosabb lehet, mint a programja

A britek körében még mindig vitás kérdés, hogy melyek voltak a pontos okai annak, hogy a Munkáspárt az elmúlt több mint nyolc évtized legsúlyosabb vereségét szenvedte el. Egyesek szerint a folyamatban lévő Brexit-dráma volt a felelős, mert a kérdés “átlépte” a hagyományos pártvonalakat. Ez azonban így nem teljesen igaz.

Rendkívül fontos tényező ugyanis, hogy a párt vezetője, Jeremy Corbyn hihetetlenül népszerűtlen – az Ipsos MORI közvélemény-kutatói szerint jelenleg ő a legkevésbé kedvelt ellenzéki politikai vezető, mióta 1977-ben elkezdtek felméréseket végezni -, ráadásul viselkedése is téma volt a választási kampány utolsó heteiben. A legkirívóbb példa talán az volt, hogy rengeteg lap cikkezett arról, hogy a brit Munkáspárton belül erősödnek az antiszemita érzelmek és Corbyn maga is többször tett zsidóellenesnek nevezhető kijelentéseket.

Mindeközben a pártvezér a Brexitet érintő kérdéseket is ügyetlenül kezelte. Amikor arról kérdezték, támogatja-e a kilépést vagy sem, homályos válaszokat adott, s végül csak megismételte azt az ígéretét, miszerint a Munkáspárt kormányra kerülése esetén újabb népszavazást írna ki a brit EU-tagságról.

Tehát még egy olyan választási rendszer esetén is, ahol a szavazók főként a pártokra koncentrálnak, nem pedig az egyes jelöltekre, Corbyn személyes megítélése sokat nyomhatott a latban a voksoláskor.

És mi a tanulság az Egyesült Államok számára? Nyilvánvalóan az, hogy a jelölt személye rendkívül fontos. Így tehát a Demokrata Párt számára nem lesz elég egy Trump-ellenes üzenetet közvetíteni, szükségük lesz egy olyan elnökjelöltre, akit a nép kedvel és elfogad, és akire azért szavaznak majd az emberek, mert szeretik és bíznak benne.

Persze a republikánusok is tanulhatnak az esetből. Bár úgy tűnik, lehetetlen lesz megváltoztatni Donald Trump magatartását és szokásait, amelyek oly sok független és mérsékelt választót elriasztanak, az minden bizonnyal hasznos, ha megpróbálják rávenni, hogy moderálja magát, amikor valaki kritikával illeti őt.

London, 2019. december 4.
Donald Trump amerikai elnök (b) és Boris Johnson brit miniszterelnök a NATO megalakulásának 70. évfordulója alkalmából tartott kétnapos londoni csúcsértekezlet második napi ülésén 2019. december 4-én.
MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

Nem szabad visszaélni a szavazók hatalmával

A brit választók akkor kezdtek tömegesen elfordulni a Munkáspárttól, amikor előálltak a második Brexit-népszavazás ötletével. A kilépést pártolók részéről egyértelmű volt a döntés, viszont számos EU-párti szavazót is megdöbbentett, hogy a Labour csak úgy képes lenne “felülbírálni” egy olyan eredményt, amit bár szűken, de megnyertek az EU-t elhagyni vágyók.

A demokratáknak figyelembe kellene venniük ezt a fejleményt, miközben folytatják a Trump elnök alkotmányos felelősségre vonását (impeachment) célzó eljárást, még akkor is, ha a szavazók készek arra, hogy meghozzák az elnök hivatali idejére vonatkozó végleges döntést.

A demokraták valószínűleg már túl messzire mentek ahhoz, hogy fékezzenek, és inkább Trump lejáratására összpontosítsanak ahelyett, hogy a lemondatásán fáradoznak. Mindazonáltal jelenleg úgy áll a dolog, hogy az elnök inkább nyer az impeachment-tel, mint veszít – jó példa erre, hogy a Trump-kampány “meglovagolja” az eljárást, hatékony üzenet-közvetítő és adománygyűjtő eszközként felhasználva azt.

A konzervatívok megnyerhetik a munkásosztályt

A brit Konzervatív Párt azon döntése, hogy támogatja a Brexitet szintén sokat segített a párt népszerűsége szempontjából: olyan választókörzetekben is nyerni tudtak a konzervatív jelöltek, ahol évtizedek óta a Munkáspárt “uralkodott”. Néhány konzervatív politikus ezek után egyenesen azt állítja, hogy most már ők a munkásosztály pártja.

Hasonlóképpen, 2016-ban az akkor még elnökjelölt Trump számos munkásosztályi körzetben megnyerte a választókat, mégpedig a kereskedelemmel és a bevándorlással kapcsolatos programjával. Üzenete egyértelműen bebizonyította, hogy a republikánusoknak nem feltétlenül kell olyan, nagy vitákat kiváltó kérdésekre támaszkodniuk, mint az abortusz, hogy bevonzzák az olyan szavazókat, akiket nem befolyásolnak az adóval kapcsolatos ígéretek.

Trump pedig semmi esetre sem fogja ezt elfelejteni, már csak azért sem, mert az ún. “kékgalléros” államokban – ilyen például Pennsylvania, Michigan és Wisconsin – továbbra is vezeti a közvélemény-kutatásokat, ami azt mutatja, hogy kampánya továbbra is prioritásként tekint a munkásosztály megnyerésére.

Fontos megjegyezni, hogy a brit választási eredmények inkább oktató jellegűek, mint előrejelzés értékűek az Egyesült Államok számára. Ezen a ponton azonban úgy tűnik, hogy a Trump-kampány és a republikánusok készek arra, hogy tanuljanak belőlük, így talán a Demokrata Pártnak sem ártana megvizsgálni őket…

Forrás: CNBC / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »