India még mindig sterilizációval harcol a túlnépesedés ellen

India lakossága jelenleg 1,35 milliárd, évente kb. 18 millióval növekszik. Ha marad ez az ütem, akkor 2021-re megelőzheti Kínát, ez egyben azt jelenti, hogy a Föld lakosságán belül minden ötödik ember ebben az országban születik majd.

A 20. század második felében egy évtized alatt átlagosan 20-25%-kal nőtt India lakossága, ezzel a mértékkel a gazdaság nehezen tud lépést tartani. A világon itt folytatják a második legerőszakosabb népességszabályozási politikát (Kína az első ebben az rangsorban), ennek ellenére nem sikerült keretek közé szorítani a gyermekek születését.

Továbbra is a sterilizálás a leghatékonyabb születésszabályozási eszköz, mert az írni-olvasni nem tudó, aluliskolázott lakosság egyéb módszerekről való felvilágosítása túl költséges lenne. India számos részében hajadon nőkkel tabu beszélgetni a fogamzásgátlásról. A nők háromnegyede sohasem beszélt fogamzásgátlásról senkivel a nemrég készült kormányzati felmérések szerint. Az iskolában pedig semmilyen felvilágosító órát nem tartanak.  Az indiai családtervező program a fogamzásgátlók elérhetőbbé tétele helyett a sterilizációt erőltette, azt is a nőknél, így a nőknek végül nem volt választása.

Indira Gandhi sterilizációs programja

India volt az első ország 1952-ben, amely határozottan akarta csökkenteni a népességét. Negyed évszázadra rá, 1976-ban az akkori miniszterelnök, Indira Gandhi indított el egy drasztikus népességszabályozó programot, melynek keretében 8,3 millió indiait sterilizáltak és 5000 nő vesztette életét. Katonákat utasított a szegényebb és főleg muszlimok lakta régióba, hogy hamis ígéreteket téve sterilizálják a lakosságot. Aki ellent akart mondani, azt börtönnel fenyegették. Eredetileg a célpont a kétgyermekes férfiak és nők voltak, de a kitűzött kvóták mindenáron való teljesítése miatt több nőtlen férfit is sterilizáltak. Ez az értelmetlen beavatkozás háborította fel a lakosságot, és Indira Gandhit részben ezért nem választották újra 1977-ben.  Halála után, 1984-ben a sterilizációs programot hivatalosan beszüntették. Majdnem négy évtized telt el azóta, a gyakorlat mégis folytatódott, elsősorban a nők között.

1996-ban India hivatalosan felhagyott a számszerű célkitűzésekkel, úgy döntött, a nők oktatására koncentrál, és más módszerekkel próbálja a fogamzást elkerülni – de állami szinten ez nem valósult meg. Jó példa erre, hogy számos minisztériumi alkalmazott fizetésének emelését sterilizációhoz kötötték.

Újabb lépésként a Nemzeti Népességi Politika (National Population Policy) 2000-ben kimondta, hogy a sterilizáció csak az állampolgárok önkéntes és informált beleegyezésével lehetséges – tehát papíron immár fennáll a választás lehetősége, de a gyakorlatban megtartották a régi módszert. Hogy mennyire nem sikerült a modernizálás, azt jól mutatja néhány 2013-as (!) adat:

• Indiában a 15 és 49 év közötti nők 37%-át, mintegy 4,5 millió nőt sterilizálták ebben az évben
• A sterilizáción átesett nők 34%-a azt mondta, nem informálták arról, hogy mindez végérvényes
• Hivatalosan 363-an haltak meg a sterilizálás során – a közegészségügyi dolgozók szerint ez az érték a valóságban jóval magasabb lehet
• A párok 50%-a védekezik valamilyen módon. A 15 és 49 közötti nőknek több, mint 37%-a vallja, hogy a sterilizáció a legfőbb védekezési eszköze. 3.1 % használ tablettát és 5.2 % óvszerrel védekezik. Mindössze 1 %-a nőknek az, aki a férfi sterilizációjára hagyatkozik.
• Indiában van a legtöbb nő, aki sterilizációval védekezik a terhesség ellen.

A Human Rights Watch emberi jogi szervezet egészségügyi alkalmazottak körében végzett felmérése szerint a dolgozók elsősorban olyan anyákat céloztak meg, akiknek már van két fiúgyermeke, nagycsaládosok. Olyan is előfordult, hogy túljelentették a számokat, csak hogy a kvóták meglegyenek. A nők a sterilizációs táborokban elvégzett műtétért mintegy 10 dollárnyi összeget kaptak, a férfiaknak ezzel ellentétben kétszer annyit, kb. 20 dollárnak megfelelő rúpiát adtak, ami egy szegény család megélhetését egy hétre biztosítja.

Volt olyan állam is, amely a férfiaknak fegyverhasználati engedélyt, autót, biciklit, háztartási eszközt, televíziót juttatott. Az orvosok 2 dollárt kaptak egy műtétért. Néhány állam vagy kerület továbbra is fenntartotta a sterilizációra vonatkozó célszámokat és a helyi hivatalnokok gyakran alkalmaznak megfélemlítő eszközöket, hogy rákényszerítsék a nőket a beavatkozásra. Az egészségügyi dolgozókat továbbra is fizetéscsökkentéssel vagy felfüggesztéssel fenyegetik, ha nem teljesítik a számokat.

A chhatisgarhi tragédia, a sterilizáció fekete napja

Narendra Modi miniszterelnök konzervatív pártja végül 2016-ban szakított az évtizedes injekciós eljárás elleni tiltakozással, és nagy lépést tett a rendszer modernizálására. Bevezette az ingyenes injekciós fogamzásgátlási módszert, és célul tűzte ki, hogy a sterilizációs táborokat pár éven belül beszüntetik.

Paradoxon, hogy a fogamzásgátlás új módszerének legnagyobb ellenzői azok a női aktivisták, akik nem bíznak a módszer biztonságosságában és úgy gondolják, csupán a nyugati, profitra éhes gyógyszergyárak érdekeit szolgálja. A szomszédos országokban, Nepálban, Bangladesben, Sri Lankán ezzel szemben már széles körben alkalmazzák. India a bruttó nemzeti termékének mindössze 1%-át fordítja az egészségügyre szemben Kína és Oroszország 3%-ával vagy az Egyesült Államok 8%-ával.

Szerző: Simigh Ágnes