A zsarnokság hármasa vs. a három jó barát

Hogyan segítheti Washington új latin-amerikai barátait – Argentínát, Brazíliát és Kolumbiát – abban, hogy kezelni tudják az őket körülvevő, omladozó diktatúrákban burjánzó válsághelyzeteket?

John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó november elején elmondott beszéde – amelyben bejelentette, hogy az Egyesült Államok újabb szankciókat vezet be Kuba és Venezuela ellen – rendesen kiverte a biztosítékot Latin-Amerikában: a „zsarnokság hármasának” titulálta Kuba, Nicaragua és Venezuela triumvirátusát, valamint elítélte „az elnyomás, a szocializmus és a totalitarizmus pusztító erőit”, amelyeket – mint fogalmazott – e három ország képvisel.

Tény, hogy mindhárom országra illik a „márkanév”, a köztük lévő különbségek azonban messze felülmúlják a hasonlóságokat, így az Egyesült Államoknak mindegyik kapcsán más és más megközelítést kellene alkalmaznia. Ezért ahelyett, hogy túlzottan rájuk összpontosítana, az USA-nak inkább három dél-amerikai, potenciális „jó barátjával” kellene foglalkoznia: Argentínával, Brazíliával és Kolumbiával.

Bolton kijelentése erősen emlékeztet George W. Bush egykori elnök 2002-es év eleji beszédére, amelyben Iránt, Irakot és Észak-Koreát a „gonosz tengelyének” nevezte. Csakúgy, mint Kuba, Nicaragua és Venezuela esetében, ez a hármas is nagyon különbözik a kultúrájukban, történelmükben és a rossz viselkedés szintjében. Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államok velük kapcsolatban három igen különböző megközelítést alkalmazott:

  • megtámadta Irakot és megváltoztatta a rezsimet – ennek persze nagy ára volt;
  • szigorú szankciókkal sújtotta Iránt, és végül arra ösztönözte, hogy 2015-ben aláírja az atomalkut – ugyanakkor végignézte, hogy Irán azóta is terroristákat támogat és vígan fejleszti a rakétáit;
  • tárgyalni kezdett Észak-Koreával – ezek egy ideig reménykeltő kimenetellel kecsegtettek, azonban hónapok óta nem történt előrelépés az ügyben.

John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a Kubával, Venezuelával és Nicaraguával szembeni, keményebb amerikai fellépésről beszél 2018. november 1-jén Miamiban. (EPA/CRISTOBAL HERRERA)

Ha tehát rendet akar tenni Dél-Amerikában, az Egyesült Államoknak nagyon különböző stratégiát kellene alkalmaznia Venezuela, Nicaragua és Kuba esetében is:

Nicaragua kapcsán az USA-nak nincs sok tennivalója

Daniel Ortega nicaraguai elnök kemény fellépése a hónapok óta tartó kormányellenes tüntetések résztvevői ellen a polgárháború szélére vezette az országot. Ortegának úgymond csak hónapjai vannak, mielőtt vagy lemondásra kényszerül, vagy átalakítja a kormány megközelítését, vagy ténylegesen kitör a polgárháború. (Ez utóbbi megakadályozása persze a nemzetközi közösségnek is érdekében áll, ha nem akarnak egy olyan menekültválságot, ami destabilizálhatja egész Közép-Amerikát).

A legjobb amerikai álláspont tehát egyszerűen az, ha hagyják megtörténni az eseményeket, és általánosságban támogatják az ellenzéket anélkül, hogy villámhárítót játszanának. Az Amerikai Államok Szervezete (OAS) továbbra is egy erőszakmentes megoldást sürget majd, és Washingtonnak annyi a dolga, hogy teljes mellszélességgel támogassa ezt az erőfeszítést.

Venezuela már keményebb dió

Nicolás Maduro venezuelai elnök továbbra is szorongatja a lakosságot. Katonai és hírszerző ügynökségei, valamint az elődje, Hugo Chávez által létrehozott milíciák segítségével nagyjából egy évvel ezelőtt sikerült megdöntenie az erősen decentralizált ellenzék akaratát. Sajnos az ellenzék továbbra sem képes egységesen fellépni, ezért arra várhatunk, hogy Maduro útilaput kapjon.

Az Egyesült Államoknak Venezuela kapcsán óvatosnak kell lennie, nem szabad okot adnia Madurónak arra, hogy ujjal mutogasson, és további viszályt szítson. A Trump-adminisztrációnak ezért inkább fokoznia kellene a szankciós nyomást, információt kellene gyűjtenie, csendben együtt kellene működnie az OAS-szel, készenléti terveket kellene gyártania a menekültek segítésére, valamint mindent el kellene követnie annak érdekében, hogy közös nevezőre juttassa a venezuelai ellenzéket (persze csak a háttérből irányítva a folyamatot).

Lévén több mint kétmillió menekült hagyta el az országot és a folyamatban lévő totális gazdasági összeomlás egyre közelebb van, a venezuelai kilátások igen rosszak. Az USA-nak tehát katonailag is készen kell állnia a humanitárius és békefenntartó munkára, de szigorúan az OAS által engedélyezett és támogatott misszió keretein belül.

Kuba, az örök kihívás

Kuba már hat évtizede az Egyesült Államok kihívásainak epicentruma a régióban. Az Obama-adminisztráció megközelítése lassú, de hatékony volt, és Trump ellenséges retorikája ellenére az új amerikai kormány nem változtatott jelentősen ezen: lehetővé tette a több, de még mindig ellenőrzött gazdasági szerepvállalást, büntetőintézkedésekkel sújtotta a korrupt hivatalnokokat és kábítószer-kereskedőket, növelte a hírszerzési tevékenységet, és most a társadalom megnyitását várja.

Bár ez a megközelítés nem hoz radikális vagy hirtelen változásokat, a legmegfelelőbb stratégia Kuba kapcsán az állandó nyomásgyakorlás fenntartása a külső kapcsolatok folyamatos injektálásával kombinálva: a gazdasági és nyilvános diplomáciára összpontosító megoldás.

A három „amigo”

A fentiek fényében az Egyesült Államok jobban tenné, ha inkább barátokat keresne a régióban. Ezt most könnyedén megteheti, mert a legutóbbi választások Kolumbiában, Brazíliában és Argentínában olyan jobboldali vezetőket juttattak hatalomra, akikkel Trump könnyedén megtalálhatja a közös hangot. Jair Bolsonaro brazil, Iván Duque kolumbiai, valamint Mauricio Macri argentin elnökök politikailag nagyon hasonlóan gondolkodnak – és országaik együttesen a dél-amerikai domináns gazdasági erőt jelentik.

Az USA-nak ezért kollektív beszélgetést kellene folytatnia ezekkel az országokkal, miközben külön stratégiát alkalmaz a fent említett problémák kezelésére, amelyeket John Bolton egyébként helyesen jellemzett. Csakúgy, ahogy minden fenyegetés más receptet igényel, mindegyik partner más és más előnyöket hozhat a lehetséges együttműködésbe, aminek köszönhetően az Egyesült Államok és a három „amigo” – az OAS szárnyai alatt – képes lehet megoldást találni a regionális válságokra.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás