A kínai beruházások diszkriminációt hoznak magukkal Kenyába

A New York Times nemrégiben megjelent tényfeltáró cikke szerint a kínai befektetések Kenyában sajnos ronda „melléktermékekkel” járnak: az afrikai munkásoknak napi szintű megaláztatásokat és hátrányos megkülönböztetést kell elviselniük kínai munkaadóiktól.

Az elmúlt évek során Kína nagymértékben kiterjesztette jelenlétét (és befolyását) Afrikában – Kenyában sincs ez másként, ahol az ázsiai óriás cégei infrastrukturális, valamint mezőgazdasági projekteket pénzeltek. A NYT cikke számos kenyai munkást idéz, akik azt állítják, hogy számos esetben tapasztaltak nyílt rasszizmust kínai munkáltatóik részéről, továbbá több helyen el is különítették őket a kínai dolgozóktól.

Ahogy Kenya egyre inkább elfogadja Kína növekvő jelenlétét a régióban, sok kenyai elgondolkodik azon, hogy vajon az ország vajon szándékosan engedte-e be a „nagyhatalmú külföldieket”, akik rasszista magatartást hoztak magukkal. Ez a kérdés kulcsfontosságú a nemzet számára, egy olyan, amivel a legtöbb kenyai – különösen a fiatalok – nem gondolták, hogy a 21. században szembesülniük kell.

Kenya 1963 óta független nemzet, amely büszke arra, hogy hogy a régió legstabilabb demokráciái közé tartozik. Manapság sok fiatal kenyai csak közvetett módon ismeri a rasszizmust, a történelemkönyveken és a külföldi híreken keresztül. De az olyan esetek, amelyek a kínaiak diszkriminatív viselkedését vonják maguk után, sok kenyait elbizonytalanítanak, különösen egy olyan időszakban, amikor a kormány szorosabb kapcsolatok kiépítésére törekszik Kínával.

„Ők azok, akik a pénzt adják, de annyira nem kell a pénzük, hogy eltűrjük a megaláztatást a saját országunkban” – fogalmazott David Kinyua, aki egy több kínai vállalatnak otthont adó ipari parkot irányít Ruiruban.

Az utóbbi évtizedek megaprojektjeinek megvalósításához az afrikai államok a beruházások mellett vagy jelentős kölcsönöket kaptak Kínától, vagy olyan természeti erőforrásokra támaszkodtak, mint az olajkészletek. És amikor a kölcsönök kiegyenlítéséről van szó, az afrikai országok általában csak és kizárólag a növekvő adósságokra összpontosítottak.

Nairobiban azonban a rasszizmus és a diszkrimináció miatt érzett aggodalom egyre nagyobb szerepet játszik a Kína növekvő jelenlétéről folytatott beszélgetések során.

Nairobi látképe

Nehéz megbecsülni, hány kínai él Kenyában, bár egy kutatócsoport körülbelül 40 000-re teszi a számukat. A legtöbben csak néhány éve vannak itt, hogy a több száz kínai vállalat valamelyikének dolgozzanak. Sokan közülük nagy lakótelepeken, a kenyai társadalomtól elszigetelve élnek, így kevés a szociális kapcsolatuk van a kenyaiakkal.

„Az elszigeteltség és az integráció hiánya miatt nem ismerik a helyi dolgokat és szokásokat. Nem igazán tudják, hogyan kell kapcsolatba lépni a külvilággal” – mondta el a téma kapcsán Hongxiang Huang egykori kínai újságíró, aki Nairobiban él. Ráadásul sokan hierarchikus és faji nézetekkel érkeznek az afrikai országba, ami miatt a kenyaiakat eleve alsóbbrendűnek tekintik saját maguknál.

Kenyának, amely több mint 40 hivatalosan elismert etnikai csoport otthona, saját előítéletekkel és etnikai feszültségekkel kapcsolatos problémái is vannak. A kínai jelenlét pedig ehhez adott most egy nem elhanyagolható új elemet.

A kérdés az, hogy a kenyai vezetés tesz-e bármit a diszkrimináció megállítására. Nos, vannak erre utaló jelek. A múlt hónapban a kenyai rendőrség razziázott egy kínai állami televíziócsatorna központjában Nairobiban, amely során több újságírót rövid időre őrizetbe vettek. Az időzítés sokakat kíváncsivá tett: az eset ugyanazon a héten történt, amikor Uhuru Kenyatta elnök Pekingben volt. Ez pedig felveti a kérdést, hogy valaki a kenyai kormányban nem akar-e diplomáciai vitát kirobbantani Kínával.

Forrás: NYTimes / CNBC