Egy titokzatos vallás, amely megpróbálja biztosítani jövőjét

A drúz vallást évszázadok óta titkok övezik. Bár a hívők száma ma körülbelül egymillióra tehető, a vallási vezetők aggódnak a szekularizmus növekvő hulláma miatt.

Amikor a drúzok kapcsán felmerül egy hír, az általában olyan okok miatt történik, amelyeknek semmi közük sincs a hitükhöz. Jó példa erre, hogy idén nyáron a drúz kisebbség, valamint zsidó támogatóik több tízezres tömege tüntetett az Izraelt a zsidó nép nemzeti otthonaként meghatározó törvény ellen. Szerintük a törvény „szerény jutalom” azért a tényért, hogy az ország 120 ezer fős drúz lakossága hűséges, és amelynek tagjai a hadseregben is az össznépességhez viszonyított arányukat jóval meghaladó mértékben képviseltetik magukat.

A drúzok – egy etnikai-vallási csoport, amelynek egymillió híve Libanonban, Szíriában és Izraelben szóródott szét az idők során – a legtitokzatosabbak minden olyan lelki közösség közül, amely a monoteizmus földrajzi szívéből származott. A hitvallás hagyományainak és gyakorlatának pontos részleteit még a hétköznapi hívők előtt is titokban tartják.

Amikor a drúzok képviselői a hitükről beszélnek, azt a benyomást keltik, hogy a titoktartás elengedhetetlen taktika egy olyan közösség számára, amelynek mindig lavíroznia kellett a rivális hatalmak és hitvallások között. Ez a felfogás nemcsak a modern időkben, hanem évszázadok óta jellemzi a drúzokat, hiszen a csoport már a 11. században kivált az iszmáilita síita iszlámból. Egy izraeli drúz faluban élő sejk, Kasem Badr elmondása szerint a közösség a megalakulása óta nem gyakorolhatja szabadon a vallását. „Már hitünk alapköveinek lerakása óta üldöznek bennünket. Ezért tette ezt Isten titkos vallássá” – magyarázta.

Drúz falusi vezetők

A drúz vallás nem engedi meg sem a betérést, sem az áttérést a tagjainak – egyáltalán nem foglalkoznak tehát hittérítéssel sem –, és a közösségen kívüli házasság is tiltott. Ilyen körülmények közt – amihez hozzájön az, hogy a vallási rendszer titok a külvilág számára és részben a drúzok előtt is – lenyűgöző a közösség ezeréves fennállása. Csak egy beavatott elit, az ukkál („ismerők”) vehetnek részt teljesen a vallási szertartásokon és férnek hozzá a „bölcsesség” (hikma) titkos tanításaihoz. A vallás, szó szerint „tudatlan” követői tisztelik a tanításokat, viszont megelégszenek ennyivel, és a mélyebb értelmezési kérdéseket meghagyják az ukkálnak.

Badr szerint a probléma az, hogy mint szinte minden más vallás esetében a világon, a drúz vallás hagyományát is érzékenyen érinti a szekularizmus növekvő hulláma. A fiatalabb generációk képviselői közül egyre kevesebben fordítanak figyelmet a vallás lelki vezetői által tanított bölcsességekre. Ezért a sejk már amiatt aggódik, hogy ha ez a tendencia folytatódik, veszélybe kerülhet a hit fennmaradása.

Hasonló álláspontot képvisel Amir Asad, egy drúz aktivista. Mint mondta, a múltban egy fiatal „még ha nem is ismerte a drúz vallás rejtélyét”, követte a sejk által előírt szabályokat és korlátozásokat. Azonban ahogy a tudás, az információ és az oktatás egyre inkább „beférkőzik” a falvakba, a fiatal drúzok egyre kevésbé hisznek. „Minden olyan tanítást megkérdőjeleznek, amely számunkra gyerekként egyértelmű volt, hogy elfogadjuk” – tette hozzá.

Azonban Mowafaq Tarif, az izraeli drúzok lelki és politikai vezetője határozottan optimista. Úgy véli, hogy a vallási közösséget felvillanyozza az, hogy a politikai viharok középpontjában áll. Véleménye szerint azáltal, hogy a közösség sejkjei és tanárai részt vettek a nyári tiltakozásokon, nagyot nőttek fiatalok szemében. Ez pedig arra késztette a fiatalságot, hogy visszatérjenek gyökereikhez. „A közös hiedelmek és problémák egységbe kovácsolnak bennünket” – mondta.

Forrás: The Economist / Wikipédia / Kitekintő