Japán bevándorlókat szeretne, de az érzés nem kölcsönös

A szakképzett munkavállalók Japánt tekintik Ázsia utolsó helyének, ahol élni és dolgozni szeretnének.

Ameddig Donald Trump adminisztrációja különböző módok kitalálásán dolgozik a jól képzett és tehetséges külföldiek távoltartására, addig Japán megpróbálja odacsalogatni őket. Nem túl sok sikerrel, ami részben annak köszönhető, hogy sokan „csak” egy szigetországként gondolnak Japánra.

Az utóbbi években nőtt a Japánban élő külföldiek száma. A külföldiek többsége ideiglenes tartózkodással rendelkezik, mint a „műszaki gyakornoki” vízummal rendelkező vendégmunkások vagy a tengerentúli diákok, akik a diploma befejezéséig ott dolgoznak. Néhányan visszatérnek származási országukba, mások maradnak, de ez inkább azokra jellemző, akik helybélivel házasodnak össze.

Abe Shinzo miniszterelnök kormánya viszont nem elégszik meg azzal, hogy bolti eladók vagy szakácsok könnyítsék az elöregedő társadalom okozta munkaerőhiányt. Szakképzett bevándorlókat szeretne: mérnököket, vállalkozókat, kutatókat, menedzsereket és szakembereket.

Forrás: Bloomberg

A képzett tehetség bevonzása érdekében a japán kormány követte Kanada példáját, és bevezetett egy pontalapú bevándorlási rendszert. A felsőoktatási fokozatok, a nyelvi készségek, a munkatapasztalatok és más képesítések összeadódnak, és egy magas pontszámmal a külföldi munkavállalók akár egy éven belül állandó tartózkodási engedélyt kaphatnak az országban – ez a gyakorlatban egyenértékű az USA zöld kártyájával. Ezután öt évnyi tartózkodás és körülbelül egy évnyi papírmunka után van lehetőség japán állampolgárrá válni.

Így a szakképzett munkavállalók számára Japán lett a legkönnyebben elérhető a leggazdagabb országok között. A felmérések viszont azt mutatják, hogy a külföldiek nem akarnak jönni. Az IMD World Competitiveness Center szerint Japán a legkevésbé vonzó ázsiai ország.

Forrás: Bloomberg

Egy kicsit zavarba ejtő, hogy olyan országok körözik le Japánt, ahol milliók halnak meg évente a légszennyezettségtől vagy ahol őrült vezetők több ezer bíróságon kívüli gyilkosságot hajtanak végre. Japán egy csodálatos hely: tiszta, biztonságos és barátságos, nagyszerű infrastruktúrával és kitűnő ételekkel. Millió szórakoztató dolog van, amit szabadidőben tenni lehet, és az átlagos otthon mérete valójában nagyobb, mint Németországban vagy az Egyesült Államokban.

Miért nem akarnak a tehetséges, szakképzett külföldiek itt élni?

Az egyik ok a nyelv.  Bár Japánban rengeteg angol jelzés van az utcákon és a vasútállomásokon, az üzleti élet és az iskolai tanítás kizárólag japánul folyik. Számos pénzügyi vagy technológiai területen dolgozó nemzetközi felsővezető azt szeretné, ha Japánban gyerekét angol iskolába küldhetné és legalább részben ő is használhatná az angol nyelvet munkája során. Ez valószínűleg nem fog egyhamar megtörténni, a japánok angol nyelvtudása nem kiemelkedő és az ország vezetői  – érthetően –  nem  látnák szívesen saját anyanyelvüket másodlagos szerepben.

Egy másik fontos tényező lehet a munka és a magánélet közötti egyensúly. A japán vállalatok híresek arról, hogy hosszú – sokszor eredménytelen – órákat dolgoztatnak le alkalmazottaikkal. A dolgok javultak Abe alatt, de ennél többre van szükség. Például létrehozni olyan rendszereket, amelyek lehetővé teszik az alkalmazottak számára, hogy otthon is dolgozhassanak. Ezen túlmenően szükség lenne egy olyan vállalati kultúrára, amely az eredményt helyezi központba az erőfeszítés helyett. Néhány japán vállalat, mint például a Calbee snack-gyártó, már átállt erre a hatékonyabb vállalati kultúrára, de az ilyen átalakítások nehezek, és sok vállalkozás ragaszkodik a régi és egyáltalán nem hatékony működéshez.

A japán fizetések sem túl vonzóak a szakképzett külföldi munkavállalók számára. Mivel sok japán vállalat gyakorlatilag azonnal az iskola végeztével alkalmazza munkásait és meg is tartja őket karrierjük végéig, így a kezdő fizetés meglehetősen alacsony. Ennek az az oka, hogy a japán dolgozók elvárják, hogy fizetésük a karrierjük során egyenletesen emelkedjen. A szakképzett külföldi munkavállalók azonban legtöbb esetben nem érdekeltek abban, hogy három vagy négy évtizedig ugyanannál a cégnél maradjanak.

Más szóval, a valódi ok amiért Japán egyáltalán nem vonzó a szakképzett külföldi munkavállalók körében ugyanaz, mint sok más problémájának is a gyökere: a rugalmatlan, szűk látókörű vállalati rendszer. Ez a kultúra lassan változik, és az ország valószínűleg jobb munkát fog végezni a jövőben a modern irányítási technikákat alkalmazó vállalatok reklámozásában. De amíg a változások el nem érik a japán rendszer nagyobb százalékát, az országnak gondjai lesznek a legjobbak és legeszesebbek bevonzásában.

Kapcsolódó cikkünk: Mesterséges meteorzáporral készülnek a japánok az olimpiára

Forrás: Bloomberg