Korszakváltás kezdődött tavaly Latin-Amerikában

Hanyatlásnak indult tavaly a baloldal Latin-Amerikában, ami szorosan összefügg a nyersanyagok, mindenekelőtt a kőolaj világpiaci árának zuhanásával. Kettő is kidőlt a régiót az évezredforduló óta jellemző „vörös korszak” legfontosabb pillérei közül, több pedig meginogni látszik.

Argentínában novemberben a jobboldali ellenzéki szövetség élén álló Mauricio Macri megválasztásával véget ért a két számjegyű inflációt és technikai államcsődöt maga után hagyó, elsősorban az önellátásra berendezkedő kirchnerizmus. A híres argentin futballcsapatot, a Boca Juniorst éveken át vezető Macri a nemzetközi befektetők visszacsábítására, az amerikai fedezeti alapokkal fennálló adósságviták rendezésére és liberális gazdaságpolitikára tett ígéretet, de úgy, hogy közben nem változtat az elődje által bevezetett népszerű szociális reformokon.

Az utóbbi, mindenekelőtt a társadalom szegényeit segítő intézkedések jelentették a 21. századi szocializmust meghirdető chávizmus sikerét is, ám a kőolaj árának tavalyi esése a gazdaság összeomlásához vezetett, és a világ legmagasabb, három számjegyű inflációját generálta. A 20 pártból álló Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) nevű jobboldali ellenzéki koalíció a december elején rendezett választásokon kétharmados többséget tudott szerezni a törvényhozásban, így jelentős változtatásokat hajthat végre a szocialisták által 16 éven át uralt és saját ízlésük szerint alakított országban. Elsősorban Nicolás Maduro államfő kompromisszumkészségén múlik, milyen év vár jövőre a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező államára.

A 2016-os nyári olimpiai játékokat rendező Brazília minden bizonnyal nehéz esztendőnek néz elébe tekintettel arra, hogy a gazdasági válság és a Petrobras állami olajkonszern körül egy éve dagadó, s a kormányzó Munkáspárt tagjait is érintő korrupciós botrány miatt mára 10 százalék alá csökkent Dilma Rousseff elnök támogatottsága. Elmozdítására parlamenti eljárás indult, ám azt a napokban leállította a legfelső bíróság, mivel jogszerűtlennek ítélte egyes elemeit.

Veszített népszerűségéből tavaly az előző évben megválasztott Michelle Bachelet chilei elnök is, miután kiderült, hogy nagyobbik fia is érintett egy vitatott ingatlanügyletben. Bachelet májusban a kabinet felének megújításával, korrupcióellenes intézkedések bejelentésével reagált a „bizalmi válságra”. A chilei kormány döntött arról is, hogy jövő évtől ingyen tanulhat a legszegényebb diákok 60 százaléka, a végső cél pedig az oktatás ingyenessége, amelynek azonnali bevezetését követelve tavaly is több tízezren vonultak utcára az országban.

Annak ellenére, hogy szocialista pártja (MAS) két bástyát is elvesztett a helyhatósági voksoláson, továbbra is nagy támogatottságot élvez Evo Morales bolíviai államfő, aki akár egy negyedik mandátumért is ringbe szállhat majd a következő elnökválasztáson, ha a nép az idén tartandó népszavazáson rábólint erre. Morales népszerűségében közrejátszik, hogy szívesen költ az infrastruktúra fejlesztésére: a fővárosiak nagy örömére tavaly egy megaprojektet jelentett be, amely szerint 2019-re La Paz büszkélkedhet majd a világ legnagyobb városi libegőhálózatával, ugyanis az eddigi három vonal további hattal egészül ki. Magyar vonatkozású fejlemény, hogy a dél-amerikai országból egy februárban kötött vádalkunak köszönhetően kiszabadulhatott fogságából, majd hazatérhetett a magyar és román állampolgársággal rendelkező és terrorista összeesküvés gyanújával több mint öt éven át fogva tartott Tóásó Előd.

A bolíviai vezetés mellett a latin-amerikai baloldal másik, még stabilan álló pillére a Rafael Correa vezette ecuadori kormány maradt, míg Kuba kommunista vezetése többek között azáltal maradt stabil, hogy „enyhítve baloldali eszméin” évtizedeken át tartó ellenségeskedés után júliusban felújította diplomáciai kapcsolatait Washingtonnal, amely előzőleg törölte Havannát a terrorizmus támogatóinak feketelistájáról. Az amerikai közeledés más nyugati vezetőkre is hatással volt, a karibi szigetország így John Kerry amerikai külügyminiszter után vendégül látta mások mellett Francois Hollande francia elnököt és Matteo Renzi olasz kormányfőt is.

A kubai fővárosban a kolumbiai elnök is megfordult, de nem a bilaterális kapcsolatok, hanem a hazáján belüli konfliktus rendezése céljából. A Juan Manuel Santos és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) baloldali gerillaszervezet vezetője között szeptemberben folytatott béketárgyaláson áttörés született: a felek egyetértésre jutottak a 220 ezer halálos áldozatot követelő, fél évszázada zajló fegyveres konfliktus idején történt jogsértések kivizsgálásáról, a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásáról és az áldozatok kárpótlásáról, amivel elhárították a béke útjában álló utolsó akadályokat is. A végleges békekötés határidejét idén márciusra tűzték ki, s ha megvalósul, megfigyelők szerint az eddig a drogmaffiáktól és gerilláktól hangos, de rengeteg üzleti lehetőséget rejtő Kolumbia lehet a latin-amerikai térség új csillaga.

Némileg ront a kilátásokon, hogy az amerikai kábítószer-ellenes hatóság (DEA) novemberi közleményében arról számolt be, hogy a FARC és a leghírhedtebb mexikói drogkartellek, köztük a Sinaloa kartell – melynek vezetője, az El Chapo, vagyis „a Köpcös” néven ismert Joaquín Guzmán megszökött Mexikó legszigorúbban őrzött börtönéből – együttműködést alakítottak ki, hogy különféle drogokat juttassanak be az Egyesült Államokba.

A mexikói fődrogbáró júliusi – immáron második – szökése miatt keményen bírálták a mexikói vezetést, amelyet támadások értek azért is, mert továbbra sincsenek információi a tavalyelőtt szeptemberben eltűnt 43 diák hollétéről. A júniusi parlamenti és helyhatósági választásokon ennek ellenére megőrizte vezető szerepét a hivatalban lévő államfő, Enrique Pena Nieto mögött álló jobboldali Intézményes Forradalmi Párt (PRI).