Változó szelek az orosz-belarusz kapcsolatokban

Meglehetősen izgalmassan alakultak az orosz-belarusz kapcsolatok az elmúlt időszakban. Lukasenko hagyományosan hintapolitikát folytat Moszkva és Brüsszel között, ám Putyin most válaszút elé állította a belarusz államfőt: a Belaruszban létesítendő orosz légibázis komolyan befolyásolhatja Minszk megítélését Nyugat és Kelet között.

Változó szelek

Alekszandr Lukasenko belarusz elnök immáron 21 éve tartó regnálása alatt tradicionálisan jó politikai és gazdasági kapcsolatokat ápolt Moszkvával. A közelmúltban lezajlott ukrajnai események azonban jelentős hatással lehetnek a két szomszédos ország kapcsolataira. A kelet-ukrajnai történéseket tekintetbe véve Minszk kénytelen volt újraértelmezni az orosz irányultságú és az európai uniós kapcsolatait is. Lukasenko pénzügyi meggondolásokból nyitna Brüsszel felé, ugyanakkor Moszkva nem enged könnyen a szorításból. Az orosz gazdasági függőség a Szovjetunió felbomlása óta is meghatározó Belarusz számára: a belarusz export 40 százaléka Oroszországba irányul. Ennek fényében az is várható volt, hogy az Oroszországra kivetett gazdasági szankciókat Belarusz is megsínyli, csakúgy, ahogy a rubel romlását, valamint a kőolaj árának történelmi zuhanását.

A Krím orosz elcsatolása után ugyanis felerősödtek azok az oroszországi nacionalista érzelmek, amelyek szerint Belarusz is orosz föld (a mai Belarusz keleti felét Lengyelország 1794-es felosztásakor csatolták a cári Orosz Birodalomhoz, 1922-től pedig a Szovjetunió részét képezte). S bár akkora arányban, mint a Krím-félszigeten nem élnek oroszok jelenleg Belaruszban, de az ország keleti felén élő körülbelül 8 százalékos orosz kisebbség így is aggódásra adhat okot Minszkben.

Talán éppen ezért Lukasenko az ukrajnai konfliktus kialakulásának kezdetétől fogva Porosenko ukrán államfőt támogatva nyilatkozott, kiállva az ukrán területi egység mellett. Idén márciusban pedig úgy nyilatkozott egy külföldi lapnak – “már nem én vagyok Európa utolsó diktátora”; nem mondva ki Putyin nevét, de egyértelműen utalva az orosz vezetőre. Ebben az időszakban jelentek meg az első törésvonalak a korábban igen szilárdnak tűnő orosz-belarusz politikai kapcsolatokban. Lukasenko ugyanakkor igyekezett neutrális szereplőként, “békítő” harmadik félként fellépni Ukrajna és Oroszország között, ezért is vitték a belarusz fővárosba a krízissel kapcsolatos tárgyalásokat (a helyszínt és a vendéglátót a két fél mellett Brüsszel is elismerte).

A belarusz elnökválasztásokhoz közeledve nyilvánvalóan egyre aggasztóbbnak érzékelte Lukasenko az orosz kérdést, ezért a beszédeiben is rendre kitért erre. Az elnök gyakran hangoztatta Belarusz területi egységét, függetlenségét, illetve felszólított a választások békés és zavartalan lebonyolítására. Lukasenkónak ezzel egyértelműen az volt a célja, hogy – még akár győzelme esetén is – elkerülje egy esetleges kijevi forgatókönyvhöz hasonló eseménysorozat megvalósulását. Az állami propagandának és a központi irányítású médiának köszönhetően a társadalmat is sikerült meggyőzni arról, hogy nincs szükségük egy olyan helyzetre, mint ami déli szomszédaiknál alakult ki és mára állandósult. Az elnök emelett – okulva a 2010-es választásokat követő hatalmas tüntetésekből – fokozottan nagy figyelmet fordít a rend betartatására, ezt elsősorban az erőszakszervek megerősítésével, felkészítésével igyekszik elérni.

A hosszú éveken keresztül biztonságos viszony ápolása a “Nagy Testvér”-rel mondhatni elaltatta a minszki vezetőket: egyelőre nincs kész tervük arra, hogy hogyan lehetne enyhíteni az orosz gazdasági függést. Valószínűleg ennek is tudható be az utóbbi években Lukasenko “kötéltánca” Brüsszel és Moszkva között, hiszen a Moszkvától való egyértelmű elhatárolódás súlyos hiba lenne Minszk részéről, ugyanakkor azt is tudják a belarusz fővárosban, hogy a gazdaság számára létkérdés a brüsszeli pénzügyi támogatás.

Döntő lehet a katonai légibázis kérdése

Alapvető hatással lehet a két ország kapcsolatára a nemrég felvetődött orosz légibázis telepítése Belarusz területén. Az ország keleti részén található Bobrujszk környéki használaton kívüli légibázis felújítása és modernizálása még Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter ötlete volt 2013-ban, egyfajta reakcióként a környező európai uniós országokba telepített NATO-s  terjeszkedésekre. A légibázisokon elsősorban (nukleáris töltetek szállítására is alkalmas) Szu-27-es vadászgépeket állomásoztatnának orosz szándékok szerint már 2016 januárjától. Bár az elmúlt néhány évben nem különösebben volt jellemző a két ország közötti katonai együttműködés, 2009-ben megállapodást írtak alá a közös határ és a légtér együttes védelméről. Katonai erőkkel azonban nem volt jelen az orosz haderő Belaruszban, kérdéses, hogy a légibázis esetleges telepítése után Moszkva nem tartana-e igényt szárazföldi erők állomásoztatására is az országban.

Azzal kapcsolatban, hogy valóban létrejön-e a megállapodás, igen eltérőek az információk. Orosz részről természetesen nagy támogatottságot élvez: a hírek szerint a külügy és a védelmi minisztérium már elkezdte előkészíteni a megegyezés részleteit. Lukasenko ugyanakkor október elején úgy nyilatkozott, bár Oroszországot szövetségesének tekinti Belarusz, nem lesz orosz légibázis Bobrujszkban (arról egyelőre egyik fél sem adott tájékoztatást, hogy a két ország államfőinek Szocsiban tartott szeptemberi találkozóján mire jutottak a kérdéssel kapcsolatban). A körülményeket tekintetbe véve tehát mindenképp nagy jelentősége lehet a légibázis telepítésének: ha létrejön, akkor Belarusz egyértelműen elveszíti az orosz-ukrán konfliktus során mutatott semlegességét, egyúttal Moszkva szorosabbra is húzhatja a Belaruszhoz való kötődését. Éppen ezért igyekszik Lukasenko halogatni a légibázissal kapcsolatos döntést: jelenleg a Moszkvához való deklarált elköteleződés a brüsszeli pénzcsapok elzárását is jelentheti Minszk számára, ami különösen veszélyes lehet a gazdasági szankciók tükrében.

Döntéskényszer

Az ukrajnai eseményeket követően egyértelművé vált, hogy Moszkva kapcsolatai gyökeresen megváltoztak nem csupán Kijev, de Minszk relációjában is. Lukasenko szeretne jó kapcsolatokat ápolni Oroszországgal, de csak akkor, ha eközben ő egy erős és önálló, független állam vezetője lehet. Moszkva részéről ugyanakkor rendkívül fontos a légibázis Belaruszba történő telepítése: ezzel világosan demonstrálnák, hogy az Ukrajnában kialakult krízis ellenére sem hajlandóak lemondani az érdekszférájába tartozó országokról. A légibázis kérdésében Putyin egyértelmű döntéskényszerbe hozta Lukasenkót, akinek döntenie kell Brüsszel és Moszkva között.