Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Érdekes tényre mutat rá Oroszország szíriai tevékenységével kapcsolatban a VOX újságírója: az orosz katonai erősítésnek van egy olyan vonzata is, amelyről kevesen beszélnek, mégis kulcsfontosságú tényező lehet.
Egész pontosan arról van szó, hogy az orosz lakosság körében Moszkva szíriai erősítése nem örvend túl nagy népszerűségnek, és miután Putyin személyes népszerűsége kulcsfontosságú hatalmának fenntartásában, ez a tény komoly problémákkal szembesítheti az orosz elnököt.
A moszkvai Levada Központ közvéleménykutatása szerint a megkérdezettek mindössze 39 százaléka támogatja Bassár el-Aszad szíriai elnök közvetlen katonai támogatását, miközben arra a kérdésre, hogy Oroszországnak mit kellene tennie Aszad támogatása érdekében, a válaszadók 69 százaléka a katonai beavatkozás ellen foglalt állást.
A kutatási adatok azonban csak a probléma kezdetét jelentik. Ha jobban belegondolunk Oroszország jelenlegi helyzetébe, illetve az esetleges jövőbeni eseményekbe, semmi pozitívat nem jósolhatunk a moszkvai vezetés számára. Az orosz gazdaság teljesítőképessége jelentősen gyengült az elmúlt években bevezetett szankciók hatására, miközben Ukrajnában is aktívan jelen van, egy újabb háború – akár a jelenlegi formában is – komoly terheket ró/róna a gazdaságra. Emellett az esetleges katonai áldozatok Szíriában szintén következményekkel járnának a vezetés és főleg Putyin népszerűségét tekintve, nem beszélve arról, hogy az aktív szíriai katonai szerepvállalással még komolyabb célpontja lehet az ország a terrorizmus számára.
Ezzel összefüggésben a nép mellett Putyinnak az orosz elit támogatására is szüksége van, és a kettő között egyensúlyozni nem bizonyul könnyű feladatnak. Az ukrajnai katonai lépések növelték Putyin népszerűségét a lakosság körében, ugyanakkor a bevezetett szankciók az üzleti-gazdasági elitet rendkívül negatívan érintették.
Számos szakértő részben erre utalva úgy érvel, hogy a szíriai tevékenység hátterében többek között az a cél is áll, hogy Moszkva olyan alkupozícióba kerüljön a Nyugattal szemben, hogy képes legyen elérni a szankciók enyhítését, vagy akár feloldását is, ezzel ismét „boldoggá téve” az orosz oligarchákat.
Azonban ha működne is ez a logika, akkor sem egyértelmű, hogy Putyin képes lesz-e ilyen szintű alkupozícióba kerülni az Egyesült Államokkal, illetve az Európai Unió tagállamaival szemben. Ennek megfelelően ez egy rendkívül kockázatos stratégia, miután előfordulhat, hogy sem a lakosság, sem az elit kívánságait nem sikerült kielégíteni.
Alexander Verkhovsky orosz elemző úgy fogalmazott, hogy Putyin „legalapvetőbb erőforrása” a népszerűsége. Amíg a nép kedveli, felnéz rá, addig pozícióját semmi sem fenyegetheti. Mihelyst azonban ez megváltozik, rendkívüli módon meginog pozíciója, és az elit tagjai könnyedén képesek lesznek elmozdítani, helyére ültetve akár saját embereit is.
Természetesen a közvéleménykutatási adatok ismeretében sem arról van szó, hogy Putyin heteken belül megbukna, illetve, hogy közel-keleti kalandja egyben politikai pályájának végét jelentené. A felmérés mindenesetre jól bizonyítja azt, hogy komoly belső problémákkal kénytelen szembenézni az orosz elnök. Népszerűsége jelenti legfőbb legitimációját, és az ilyen adatok mind-mind megkérdőjelezik azt. A szankciók esetleges hosszútávú léte, illetve egy elhúzódó szíriai katonai jelenlét már jelentősen veszélyeztetheti Vlagyimir Putyin pozícióját. Könnyen lehet, hogy a nemzetközi porondon sikerrel jár majd, otthon azonban adott esetben komoly következményekkel kell szembenéznie.
Káply Mátyás
