Jön az elefántcsontparti elnökválasztás, és vele az erőszak

Egy hónap múlva elnökválasztást fognak tartani Elefántcsontparton (papíron október 25-én), és már a korábbi hetekben látott események és előzmények alapján jogosnak mondható az a félelem, hogy az egész választási procedúra erőszakhullámba fog torkollni.

Kezdetben a nyár során még csak vádaskodások, viták voltak, amelynek során a második mandátumáért induló jelenlegi elnök, Alassane Ouattara legfőbb kihívójának számító, az Elefántcsontparti Népfront (FPI) jelöltjeként induló (ezt a pártot alapította az egykori elnök, Laurent Gbagbo, aki most Hágában áll a Nemzetközi Büntetőbíróság ítélőszéke előtt) Pascal Affi N’Guessan támadta Ouattarát és vonta kétségbe az elefántcsontparti béke realitását, sőt egyes FPI frakciók még az egész választás bojkottját is hangoztatták.

Ekkor már sejteni lehetett, hogy milyen feszültségek munkálnak még mindig a lakosság és a politikai elit soraiban (a másik oldalon is, ahol az érintettek azon vitáztak, hogy mindenki támogassa-e Ouattarát vagy sem), de aztán két nappal ezelőtt, csütörtökön (szeptember 10.) elszabadult a fizikai erőszak is, miután több elefántcsontparti városban zavargások törtek ki azután, hogy az Alkotmánybíróság közzétette az elnökválasztás hivatalos indulóinak listáját, rajta tíz névvel, köztük pedig az ellenzék által elutasított Alassane Ouattara nevével is. Az indok ismét ugyanaz, ami miatt súlyos háború robbant ki már többször az országban és a legutóbbi 2010–2011-es választás utáni erőszakhullám is ennek volt köszönhető: Ouattara szülei nem elefántcsontparti származásúak voltak.

Egyes helyeken tényleg szörnyű képsorokat lehetett látni, Logouata városában a szembenálló ellenzéki és kormánypárti felek baltákkal, bozótvágókkal, kövekkel támadtak egymásra, de Gagnoában (ez Gbagbo szülővárosa), Bonouában és Abidjan több negyedében is zavargások robbantak ki, amelyeket csak kemény rendőri fellépéssel sikerült megfékezni. Az ellenzék számára a fő ok tehát a származás kérdése volt (emlékezhetünk, Elefántcsontparton ez igen érzékeny kérdés), de egyes ellenzékiek, köztük például a Köztársaság Szabadságáért és Demokráciáért (LIDER) pártja amiatt csatlakozott a tüntetésekhez, mert úgy érzik, Ouattara kormánya az egész választási folyamatot kisajátította magának és mindent elkövet azért, hogy ellenfeleit gyengítse.

A politikailag, etnikailag és vallásilag is megoszott nyugat-afrikai államban tehát szinte bizonyosra vehető, hogy valamilyen mértékű erőszakhullámra számítani kell a választás előtt és után is, a kérdés csak az, hogy ez mekkora lesz és hogy fognak reagálni a múlt heti konfliktusokat hatékonyan kezelő elefántcsontparti biztonsági erők, ugyanis beszélhetünk a párbeszéd szükségességéről, fejlesztési programokról és hatalommegosztásról, ha a megosztottságból és az etnikailag motivált szavazásból eredő feszültségeket féken szeretné tartani az ország, akkor az elmúlt években több reformon is átesett biztonsági erők adhatják meg a helyzet kulcsát.

De így is lehet, hogy túlságosan nagy falat vár Elefántcsontpartra, hiszen valamivel több mint 6 millió ember voksolhat majd a választási névjegyzék alapján, de az ellenzék szerint az előzetes regisztráció folyamata során ebből a listából valahogy kimaradt 3 millió további ember is – tehát bőven van elégedetlenkedő, akire támaszkodni lehet egy tüntetéshullám elindításakor. Azaz a kérdés a múlt heti eseményeket látva adott: meg fog ismétlődni az, ami 2010-ben és ismét hónapokon át elszörnyedve kell figyelnünk az országban történő háborús eseményeket? Vannak pozitív jelek, amelyek arra utalnak, hogy ez nem így lesz, ilyen például a tény, hogy az egyértelműen legerősebb ellenzéki névnek számító Gbagbo Hágában várja novemberi ítéletét emberiség ellen elkövetett bűnei miatt (ergó nem indul) és az is sokat nyom a latban, hogy a stabilan növekvő elefántcsontparti gazdaság sokak szemében javított Ouattara megítélésén.

Az fog számítani, hogy mennyi még az olyan Gbagbo-párti, Ouattara-ellenes szimpatizáns, aki hajlandó a végsőkig elmenni a kitűzött célok elérése érdekében, hiszen a mai napig több száz politikai fogoly van börtönben és Gbagbo feleségének, Simone-nak a márciusi elítélését látva sokan úgy vélik, hogy részrehajló igazságszolgáltatás zajlik, hiszen hiába láttunk brutális tetteket Ouattara hívei részéről is, nem nagyon láttunk őrizetbevételeket abból a táborból. A poszt végén persze azért ne veszítsük el teljesen a célt, azaz magát a választást, hiszen a 33 beadott jelentkezésből végül a választási bizottság tízet elfogadott, bár miután a 33 jelentkezőből csak 14 fizette be a kötelezően befizetendő letétet, 20 millió CFA frankot (10 millió forint körüli összeg), azért sejthető volt, hogy sokkal többen nem lesznek. Ami látható, hogy a többség az férfi, hiszen egyedül Henriette Lagou Adjoua és Jacqueline Claire Kouangoua lesz választható női jelölt, de ők valószínűleg nem fognak majd sok vizet zavarni – viszont annál érdekesebb és talán aggasztóbb is, hogy a 10 jelölt egyike sem észak-elefántcsontparti származású. Mondjuk a múltat és a listát figyelembe véve valószínűleg nem kérdés, hogy melyik két jelölt között fog ez a meccs lezajlani.

Mindennapiafrika.info

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »