Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
„Tökéletes vihar előtt áll Latin-Amerika”- véli Andrés Oppenheimer, az Amerikai Egyesült Államokban élő, argentin újságíró, Latin-Amerika szakértő. Az elmúlt években felkapottá vált kifejezés arra utal, hogy egyszerre több olyan tényező áll fenn, amelyek önmagukban is komoly változásokat hozhatnak, együtt azonban robbanásszerűen hathatnak a gazdaságban. Miről van szó pontosan Latin-Amerika esetében?
A kínai gazdasági növekedés lassulása, a nyersanyagárak csökkenése, a külföldi befektetések mérséklődése, valamint az olyan külső monetáris hatások, mint például az amerikai jegybank, a Fed potenciális kamatemelése (amelynek hatására megnőhet majd a külföldi adósság törlesztésének a terhe, valamint drágábbá válhat a további hitelfelvétel) mind azt a tökéletes vihart táplálják, ami hamarosan eléri Latin-Amerika gazdaságait.
A szakértő szerint a legfőbb problémát az jelenti, hogy a térség számos országára igaz, hogy az export termékpalettájának csupán töredékét jelentik azok az áruk (illetve szolgáltatások), amelyek nem a nyersanyagok csoportjába tartoznak. Az ENSZ Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottságának (CEPAL/ECLAC) adatai szerint 2000-2014 között 72,3-ról 58,6 százalékra csökkent a feldolgozóipari termékek aránya a kivitelben, amely azt bizonyítja, hogy a térség nem készült fel a tudásalapú gazdaságok egymás közötti versenyére: nem javított (kellő mértékben) az oktatás színvonalán, nem tett eleget a versenyképesség növeléséért az innováció, a tudomány és technológia terén.
A latin-amerikai országok átlagosan a GDP fél százalékának megfelelő összeget fordítanak kutatás-fejlesztésre, a nemzetközi oktatási felméréseken (ilyen például az OECD által végzett PISA) a lemaradó mezőnyben végeznek, és az új szabadalmak terén a régió országai együttesen annyi regisztrációt kérnek, ami a dél-koreai teljesítmény öt(!) százalékának felel meg.
Tehát a régió még mindig ott tart, hogy „diverzifikálni kellene az exportstruktúrát”, ugyanis Venezuela például teljes exportbevételének 98 százalékát nyersanyagokból (kőolaj, vasérc, alumínium) nyeri, míg Ecuadorban 86, Kolumbiában 79, Bolíviában 72 százalékos ez az arány. Argentína és Peru a mezőgazdasági nyersanyagoknak és az arra épülő feldolgozóipari cikkeknek köszönhetik a teljes kivitelből származó jövedelem 70 százalékát. A legnagyobb gazdaságnak számító Brazília is exportbevételeinek 53 százalékát még mindig a nyersanyag-kereskedelemből szerzi. Az egyetlen kivételnek talán a NAFTA-tag Mexikó nevezhető: az exportbevételek 17 százalékát nyeri nyersanyagokból, azonban külkereskedelmét merőben befolyásolja az észak-amerikai gazdasági helyzet alakulása.
A megoldási lehetőségek azonban egyre szűkülnek. Latin-Amerika átlagos növekedési üteme 2010 után lassult le, ennek ellenére 2013-ig magasabb növekedési átlagot produkált, mint a fejlett gazdaságok. Azóta azonban lemaradással küzd, főként más feltörekvő régiókhoz viszonyítva. A gazdasági lassulással párhuzamosan egyre növekszik a társadalmi feszültség: Chilében ismét diákok tüntetnek az oktatáspolitika ellen, míg Peruban, Kolumbiában és Mexikóban a bányászati tevékenység kiterjesztésével és az ivóvíz-szennyezéssel szemben; Ecuadorban legutóbb az őslakosok demonstráltak, Uruguayban pedig az általános sztrájkot követően a tanárok újabb munkabeszüntetést helyeztek kilátásba. Venezuelában körülbelül két éve folyamatosan tartanak a tüntetések. Brazíliában – amely talán legnagyobb elszenvedője a negatív világgazdasági hatásoknak Latin-Amerikában – a korrupció miatt vonulnak utcára a demonstrálók, az elnök, Dilma Rousseff leváltását követelve. Mexikóban az erőszak ellen tüntetnek: nem csupán a kábítószer-kartellek tevékenységét ítélik el, hanem az állami szerepvállalás minőségét is firtatják. Számos közép-amerikai országban ugyancsak a korrupció ellen tüntet a lakosság. A társadalmi megmozdulások háttere tehát sokrétű: gazdasági, politikai, környezetvédelmi és egyéb okokra vezethetőek vissza, és mind a jobb-, mind a baloldali kormányok által vezetett országokban jelentkeznek.
A latin-amerikai vezetők többségének az elmúlt években megfelelt, hogy a természeti erőforrások kiaknázására épülő gazdasági modellt erősítsék, kutatók szerint ez azonban nem féltétlenül fenntartható hosszú távon, hiába társítanak mellé ideológiai alapot és nemzeti érdeket, például azáltal, hogy a szegénységcsökkentési és társadalmi egyenlőséget segítő programok létét ezzel szemben teszik függővé. Amennyiben a „tökéletes vihar” valóban lecsap — ugyanis egyre erősebbek az előszelek – Latin-Amerika rá lesz kényszerítve, hogy új növekedési forrásokat keressen.
Café y mate
