Blokád alatt Franciaország

Torlaszok Franciaország útjain, szeméthegyek a bevásárlóközpontok parkolóiban – ilyen módszerekkel próbáltak meg tiltakozni a francia gazdák az alacsony felvásárlási árak miatt. A kormányzat segítene, de egyelőre nem látszik fény az alagút végén.

Francois Hollande francia köztársasági elnök épp hogy hazautazott Brüsszelből, lezárván a görög adósságválságot, újabb problémával találta magát szembe. Égő autóabroncsok, lezárt autópályák és főutak – köztük a turisták körében népszerű Mont-Saint-Michel sziget felé vezető út -, szupermarketek elé borított állati ürülék és szemét fogadta őt Franciaországban. A fenti jelenség okozói a mezőgazdasági termelők, akik a felvásárlási árak ellen tiltakoztak, s a július 19-i hétvégén végső kétségbeesésükben nem találtak más megoldást mint, hogy különböző akciókkal hívják fel magukra a figyelmet. Eleinte főként Calvados környékére koncentrálódott a tiltakozás, de az ezt követő héten átterjedt Franciaország több területére is.

A tiltakozás a tavalyinál jóval alacsonyabb felvásárlási árak miatt robbant ki. A gazdálkodók azt nehezményezik, hogy míg azok csökkentek, addig a boltokban kapható termékek fogyasztói árai emelkedést mutatnak, tudható meg a Le Figaro-ból. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a tiltakozási hullám nemcsak a mezőgazdaság egy szektorára terjed ki, mint 2009-ben a tejválság, hanem egyszerre több ágazatot is érint, úgymint a csirke-, a sertéshús- és a tejpiac, amelyek így áttételesen kihatással vannak a szarvasmarhahús piacára. A tej felvásárlási ára például 15 százalékkal csökkent a megelőző évhez képest, míg a sertéshúsnál kilónként 20 centtel magasabb árra lenne szükség, hogy megérje eladni a gazdálkodóknak. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy sok paraszt egyszerűen a csőd szélére került, s így már beszállítóit és az alkalmazottait sem tudja kifizetni. A krízis a Le Figaro számításai szerint 20 000 gazdálkodót érint, amely közvetlenül 40 000 munkavállalónak a megélhetését biztosítja, s emellett a beszállítók révén több tízezer állás kerülhet veszélybe, ha a gazdálkodók nagy része fizetésképtelenné válik.

A tiltakozásokat a gumiégetések, szemétborítások és úttorlaszok ellenére is békésnek szánják a tüntetők, akik csak fel akarják hívni a kormányzat és a lakosság figyelmét arra, hogy anyagilag a tönk szélére sodródtak; egész éves munkájuk nem ér semmit, s nem tudják magukat eltartani. A tüntetők nagy része a hét elején azonnal az illetékes miniszterrel akart találkozni, annak érdekében, hogy meghallgassa a két érdekvédelmi képviselet – Fiatal Gazdálkodók és a Mezőgazdasági Gazdák Területi Szövetsége – kéréseit. Azonban a tüntetőknek az egykori mezőgazdasági miniszterrel, a republikánus Bruno Le Maire-rel kellett beérniük, aki a helyszínre utazott, de azonkívül, hogy meghallgatta a gazdák problémáit és kritizálta a kormányt, sok segítséget nem tudott nyújtani.

Stéphane Le Foll mezőgazdasági miniszter érkezésére egészen keddig kellett várni, ekkor harmadik napja tartottak a tiltakozások. A miniszter tárgyalt az érdekképviseleti szervek képviselőivel, akik egy része üdvözölte a miniszter által megfogalmazott tervezeteket, mások viszont elégtelennek tartották a kezdeményezéseket.

A kormányzat azonban csak szerdán állt elő a farbával, amikor is Manuel Valls miniszterelnök Stéphane Le Foll vezetésével ismertette a tervezetet. Ez a Le Monde szerint 14 pontot tartalmaz, s célja, hogy jövőt adjon a mezőgazdaságban dolgozók számára és ne csak tüneti kezelés legyen fogalmazta meg a miniszterelnök, habár az intézkedéscsomagot csak „gyors tervként” emlegetik. Költségvetése 1,1 milliárd euró, többek között megpróbálják átütemezni a gazdálkodók hiteleit, hogy megkönnyítsék a gazdák anyagi kilátásait. A programmal a kormány célja egyrészről az volt, hogy megoldást találjon a felmerült problémákra, másrészről szeretnék minél hamarabb elejét venni a tüntetési hullámnak, nehogy tovább terjedjen, vagy esetleg erőszakba torkolljon.

Ami azonban nem sikerült, ugyanis a hét második felére tovább eszkalálódtak a tüntetések, s már Lyon környékén és Dél-Franciaország több területén is félsávos útlezárások voltak.

A gazdák a nagy áruházláncokat okolják egyrészről az alacsony felvásárlási árak, másrészről pedig az ott eladott nagy mennyiségű külföldi termék miatt, melyeket az elmúlt napokban több „partizán” akció keretében, matricával láttak el a termelők, felhívva ezzel a fogyasztók figyelmét arra, hogy nem francia eredetű terméket vásárolnak. A vásárlók a France 24 riportja szerint kiállnak a tüntető gazdák mellett és megértik a problémájukat. Tisztában vannak vele, hogy az állattartás az egyik legnehezebb munkák között van, hétvége és nyári szünet nélkül, így jár számukra a tisztességes megélhetés.

A Jacques Creyssel a Kereskedő Szövetségének elnöke szerint azonban nem ők a hibásak, hiszen a piaci árakon vásárolják fel a termékeket. Hozzátette: tény, hogy ott a szokottnál nagyobb a kínálat, ami két okra vezethető vissza, egyrészről az orosz bojkott miatt rengeteg áru bent ragadt az Unióban, másrészről azonban a húsfogyasztásban is csökkenés mutatható ki Európa-szerte. Míg ugyanis az európai sertés piacon a kínálat oldaláról 5,6 százalékos növekedés mutatható ki, addig a fogyasztás terén 2 százalékos csökkenés tapasztalható, ami még tovább nyomja az árakat. Megjegyzi azt is, hogy az árak szintjén a francia termelők kevésbé versenyképesek, szemben pl. a német társaikkal, ahol az élő munkát sokszor lengyel és magyar munkásokkal pótolják, akik sokkal alacsonyabb árakon dolgoznak, így a munkaerő költsége is alacsonyabb.

Philippe Chalmin közgazdász szerint sem szerencsés a kereskedőket, a nagy áruházláncokat hibáztatni az alacsony felvásárlási ár miatt, ugyanis azt rengeteg tényező mozgatja, úgy mint a sertéshús árát a már említett orosz embargó vagy pl. a tej árát nagyban befolyásolja az új-zélandi Fonterra tejipari konglomerátum eladásai is. Másrészről azt is látni kell, jegyzi meg a közgazdász, hogy ipari szinten a francia húsipar rendkívül fregmentált, szemben pl. Dániával vagy Hollandiával, ahol egy nagy húsipari vállalat képviseli az egész országot, amely így sokkal hatékonyabban tud beleszólni a piaci árak alakulásába. Továbbá a francia munkaerőköltségek is magasabbak – jegyzi meg szintén Philippe Chalmin. „Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne versenyképes a francia mezőgazdaság, hiszen gabonaiparban, az olajos magvak és a feldolgozott tejtermékek piacán is a francia mezőgazdaság a leghatékonyabbak között van jelen”- tette hozzá. A családi gazdálkodások sikeresen szoktak alkalmazkodni a kihívásokhoz, így véleménye szerint nem kell temetni a szektor gerincét adó francia családi farmgazdálkodásokat, azonban nem szabad elfeledkezni azok folyamatos fejlesztéséről.

A gazdálkodók azonban – dacára a kormány akció tervére, amely az ellenzék szerint alkalmatlan arra, hogy megoldja a problémát – nem nyugszanak, s a hétvége folyamán országszerte tovább blokkolták a közlekedést. A német-francia határ mentén visszafordították azokat a kamionokat, amelyet hús- vagy tejipari termékeket hoztak az országba, továbbá a külföldi termékek bojkottjára szólították fel a fogyasztókat. Mindezek azonban már a német termelők szerint is elfogadhatatlan, akik még Brüsszelbe is levelet címeztek, hogy nemtetszésüknek hangot adjanak.