Idén tovább lassulhat a növekedés Latin-Amerikában

Latin-Amerika gazdaságának aktuális helyzetéről közöl írást legfrissebb számában a The Economist. Az előző évtizedet jellemző dinamikus gazdasági növekedés alábbhagyott, az IMF  előrejelzése szerint a régió növekedési mutatója egy százalék alatti lesz ebben az évben. A visszaesés a közelmúlt világpiaci változásaival – a térség országainak legfőbb exportcikkeit jelentő nyersanyagok és mezőgazdasági termékek árainak csökkenésével – magyarázható. A fellendülés évei során nagy exportbevételeket elkönyvelő országokat jobban visszavetette a lassuló növekedési ütem, míg a nyersanyagimportra szoruló államok kedvezőbb helyzetben vannak. A stabil makrogazdasági körülmények megteremtéséhez és a növekedéshez mélyreható szerkezeti reformok kellenek – mutat rá a cikk.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2015-re vonatkozó előrejelzése szerint Latin-Amerikában és a karibi térségben a gazdasági növekedés üteme 0,9 % lesz az előző évhez viszonyítva. Az ENSZ regionális gazdasági bizottsága, a CEPAL egyszázalékos növekedést jósol. Latin-Amerikában a kétezres évek elejétől kezdődően dinamikus gazdasági fejlődés indult el, ami a térség fő exportcikkeinek számító nyersanyagok magas világpiaci árának, illetve a Kínába irányuló megnövekedett kivitelnek volt köszönhető. A térség országai még a 2008-ban induló globális válság idején is viszonylag jó gazdasági teljesítményt tudtak felmutatni. A felfutásnak köszönhetően csökkent a mélyszegénységben élők száma, bővült a középosztály, mérséklődtek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Az utóbbi években bekövetkezett lassulás a nyersanyagok világpiaci árának csökkenésével magyarázható. Ennek következtében csökkentek a beruházások is, a nemzeti valuták leértékelődtek. A megváltozott világpiaci helyzet másként érinti az egyes latin-amerikai országokat: a nagy nyersanyagexportőrök, amelyek a fellendülés nyertesei voltak, az elkövetkező években a régiós átlagnál alacsonyabb mértékű növekedésre számíthatnak. Az IMF előrejelzése alapján Argentínában, Brazíliában és Venezuelában visszaesés várható. Helyzetüket tovább nehezítik a jelenlegi belpolitikai feszültségek. Valamivel kedvezőbb Chile, Kolumbia, Peru és Bolívia helyzete, de ezekben az országokban is lassabb lesz a növekedés az előző évekhez képest. A nettó importőrnek számító közép-amerikai és karibi országok számára ugyanakkor kedvez a világpiaci árak csökkenése. Az Amerikai Egyesült Államok gazdaságának növekedési pályára állása ugyancsak előnyös a latin-amerikai kereskedelmi partnerei számára.

A stagnálás elkerülésére és a stabil növekedéshez strukturális reformok kellenek. A latin-amerikai országok gazdaságait hagyományosan jellemző szerkezeti hiányosságok és problémák orvoslása hozhat előrelépést és teheti lehetővé a mostanihoz hasonló világpiaci változásokhoz való rugalmasabb alkalmazkodást. Többek között az exportszerkezet diverzifikációjára, a beruházások növelésére, a vállalkozások és a munkaerő termelékenységének a növelésére, az infrastruktúra (főleg az úthálózatok) további fejlesztésére van szükség.

A vállalatok versenyképességét növelné a külföldi piacokra való terjeszkedés, a globális értékláncokba való bekapcsolódás. Ugyan több regionális integráció is létrejött az egyes nemzetgazdaságok összekapcsolására (Mercosur, Andok Közösség, Csendes-óceáni Szövetség, ALBA), a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a latin-amerikai országok még mindig protekcionisták.

Az alacsony versenyképesség és termelékenység másik oka a kiterjedt informális szektor. Az ebben a szektorban tevékenykedő vállalkozások illegalitásuk miatt nehezen jutnak hozzá a fejlett technológiákhoz. A törvényes keretek között működő versenytársakkal szemben pedig tisztességtelen előnyhöz jutnak, mivel azokra több adóteher hárul. Santiago Levy, az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB) egyik alelnöke úgy véli, hogy az informális szektor nagyfokú térnyeréséhez hozzájárultak egyes szociális reformok, mint például a járulékfizetéshez nem kötött nyugdíjak és ingyenes egészségbiztosítás. A bonyolult szabályozás sok pluszköltséget ró a bejegyzett cégekre, emiatt sok vállalkozás inkább az informalitást választja.

Problémát jelent a hiányos infrastruktúra és várostervezés. A nagyvárosokban órákba telhet eljutni egyik pontból a másikba. Sokan ezért saját otthonukban működtetik a családi vállalkozásaikat, melyek kevésbé versenyképesek, gyakran éppen csak a létfenntartást biztosítják. Megfelelő úthálózatokkal egyszerűbb lenne egy külső városrészben telephelyet találniuk a cégeknek, így méretgazdaságosabban működhetnek, valamint a dolgozók hatékonysága is javulna, ha nem venne sok időt igénybe az ingázás.

Az oktatás terén komoly eredményeket sikerült elérni az utóbbi években, azonban arra is szükség lenne, hogy a képzett munkaerő-kínálathoz megfelelő kereslet társuljon, és a magasan iskolázottak a végzettségükhöz illő állást találjanak.

Latin-Amerikában hagyományosan gyenge az innovációs és kutatás-fejlesztési színvonal. Elsősorban az agribusiness területén alkalmaznak már technológiai újításokat, innovatív megoldásokat. Jelentős potenciál van a kitermelési szektor ilyen irányú fejlesztésében, ez kulcsfontosságú lehet a térség jövőjében.

Az Economist cikke és az IMF is a szerkezeti reformokban látja a megoldást a növekedésre és az eddig elért eredmények fenntartására. A brit hetilap elemzői úgy vélik, hogy az ezredforduló válságai nem fognak megismétlődni, mivel a döntéshozók, politikai vezetők tanultak a korábbi hibáikból, és a bőség éveiben felelősségteljes gazdaságpolitikát folytattak. A bevételekből és a valutatartalékokból számos kihívást tudtak kezelni, a globális krízis sem sújtotta annyira az egyes országokat. A jelenlegi, megváltozott világpiaci helyzetben azonban már nem lehet elodázni a mélyrehatóbb reformokat. Hosszú távon így biztosítható a stabil makrogazdasági környezet és a külső változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége.