Görögországgal együtt bukhat Merkel eurómentési politikája

Órák vannak hátra a görög euródrámából, június 30-án éjfélkor a görögöknek vissza kell fizetniük az IMF-nek a második mentőcsomag 1,5 milliárd euróra rúgó esedékes részletét, egyelőre azonban nem tudni, miből fogják tudni ezt fedezni. Nemfizetés esetén Görögország csődöt jelenthet, a következmények jelenleg beláthatatlanok. Alekszisz Ciprasz az utolsó pillanatig kiváró politikájával a nemzetközi hitelezők és az európai partnerek idegein táncol, Európa részéről a türelem azonban vészesen fogy. Kérdés, mennyi szolidaritás maradt még európai részről a görögök felé. Amennyiben Görögország bukik, úgy bukhat vele Angela Merkel eurómentési politikája.

„Bukik az euró, bukik Európa”

Hétfőn ünnepelte alapításának 70. évfordulóját a német CDU. Az est fénypontjaként természetesen Angela Merkel kancellár mondott beszédet, sokadszorra elismételte a kereszténydemokraták credóját, a párt alapelveit, felidézte a CDU nagyobb sikereit, a 600 meghívott vendég viszont igazából egy dologra volt kíváncsi: mit fog mondani Merkel Görögországról? Bő negyedórányi beszédet követően Merkel végül rátért a tárgyra, mikor kijelentette, hogy Európa az utóbbi évtizedekben abból a képességéből élt, hogy kompromisszumokat tudott kötni. „Amikor ezt a képességet elveszítjük, úgy vész el Európa is”. Kristálytiszta volt mindenki számára, hogy Merkel itt Athénnak és Alekszisz Ciprasznak üzent.

Majd következett a sokat emlegetett merkeli mondat, melyet ugyan az utóbbi években nem, de az euróválság kirobbanásának idején (2009-2010) igen gyakran lehetett hallani a kancellárasszonytól: „Bukik az euró, bukik Európa”, majd rögtön meg is ismételte a mondatot. Az idáig teljesen kézenfekvő üzenethez ezúttal egy új interpretáció is párosult, amikor Merkel így folytatta mondandóját: „Amennyiben Európában eltérünk az alapvető elveinktől, azzal gyengítjük a valutát (eurót – a szerk.) és Európát is”. Tehát német részről alapvető érdek, hogy egyben maradjon az eurózóna, de nem minden áron. A hétfői mondat üzenete már egy másik jelentéssel bír, mint az eddig igen sokszor ismételt lózung.

A német közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság többségének már nem kér a türelemjátékból a Görögország körüli folyamatos válsághullámok, illetve azok kezelése kapcsán. A türelem az európai politikusok (érdemes az eurózóna minisztereinek szombati csúcsára gondolni) részéről is vészesen fogy, Angela Merkel pedig összeteheti a kezét, hogy kisebbik koalíciós partnere, az SPD alapvetően támogatja Görögország-politikáját. A gond igazából CDU/CSU saját táborán belül lévő hangos ellenzék, akik szívesebben látnák az unió fekete bárányát kint, mint bent. Merkelnek igen nehéz dolga van, nemcsak a nagykoalíciót (valamint nem utolsó sorban az eurózóna tagjait) kell egyben tartania, hanem ügyelnie arra, hogy a görögök se ússzanak el: a német kancellár megígérte, hogy Athén az utolsó centig vissza fogja fizetni a kapott hitelt. Hogy a görögök a 325 milliárd eurós hitelt (ebből a németek része több mint 90 milliárd euró) mikor és hogyan fogják tudni visszafizetni, az egy másik kérdés.

Európa hirtelen számos kihívással néz szembe: iszlám terror, menekültáradat Afrikából és a Közel-Keletről, az EU határán lévő háborús helyzet Oroszország és Ukrajna között, nem utolsó sorban az euróválság és a küszöbön álló „Grexit” és „Brexit”. Általánosan elmondható, hogy az EU valahogy nem találja a megfelelő megoldást a fent említett válságok közül igazából egyikre se. Európai részről sajnos a frusztráció és a cinizmus lesz úrrá sok helyen, amelyet egy általános belefáradással lehet magyarázni: hiányzanak az ötletek, a víziók, a tartós és biztos megoldások.

A görög válságkezelés kapcsán oroszlánszerepet vállaló Merkelnek egészen biztosan komoly politikai felelőssége lesz abban, ha a görögök végül elköszönnek az eurózónától. A német kancellár alapfeltevése, miszerint kiadáscsökkentéssel és megtakarításokkal versenyképesebbé tegye a kontinenst, hosszú távon akadályokba ütközött. Spanyolországban, Portugáliában és a problémás Görögországban is kemény megszorítások történtek, mind a fogyasztás, mind az állami kiadások terén. A merkeli válságkezelési alapelvek azonban arra a kérdésre nem adtak választ, hogy miből fog majd növekedni egy gazdaság, ha az egyszerűen megroppan az adósság súlya alatt. Erről szól most a görög tragédia.

Ajánlat az utolsó utáni pillanatban

Néhány órával a görög végjáték előtt a Spiegel Online nyilvánosságra hozott egy múlt pénteken keletkezett írást, melyben azt részletezik, hogy Angela Merkel mindenféle vörös vonalat átlépve egy utolsó ajánlattal fordult Alekszisz Cipraszhoz, melynek tartalma igencsak messze áll az európai pénzügyminiszterek által képviselt állásponttól. A papír tartalma szerint amennyiben Cipraszék belemennek a második görög csomag meghosszabbításáért cserébe követelt reformokba, úgy szó lehet egy harmadik görög mentőcsomagról, a görög államadósság egy részének elengedéséről, illetve egy 35 milliárd eurós beruházásról (Jean-Claude Juncker ezt a 35 milliárdot ígérte meg a görögöknekkedden egy növekedési program keretében).

A papír több szempontból is igen érdekes. Egyrészről Angela Merkel hétfőn a CDU-frakciónak egy jóval keményebb álláspontról beszélt a görögökkel szemben, hangsúlyozva, hogy az eurózóna minden tagjának be kell tartania a szabályokat. A papírról szintén nem tudtak a koalícióban lévő szociáldemokraták sem, Merkel azonban az ő támogatásukra inkább tudna apellálni egy esedékes harmadik görög mentőcsomag kapcsán, mint mondjuk a CDU/CSU keményvonalasaiéra. Másrészről, amennyiben a Spiegel Online információi helyesek, úgy igencsak érthetetlen Ciprasz miniszterelnök lépése, aki a pénteki papírra úgy felelt, hogy szombaton referendumot hirdetett ki az EU/IMF reformjairól. Ez a lépés azért is furcsa, mert ahogy közeledünk a végórához, úgy válik engedékenyebbé Athén. A legutolsó jelentések szerint Alekszisz Ciprasz most már belemenne némi kompromisszumba, ha megegyeznének a harmadik mentőcsomagról.

Akármi is szülessen az utolsó pár órában, az már nem fog segíteni a görögök akut fizetési gondjain. Az Európai Központi Bank már nem pumpál több pénzt a görög bankoknak, miután pedig kifogytak majd a bankautomaták, szó szerint el fog fogyni az euró az országban. Akkor pedig a görög kormány kénytelen lesz bevezetni egy párhuzamos valutát (hogy ezt most drachmának fogja-e nevezni, vagy sem, az igazából lényegtelen), hogy valamiből fedezni tudja a folyó költségeit. A káosz szinte előre borítékolható, a károk egyelőre beláthatatlanok.

Pénzügyi krízisből politikai válság

Az évek óta tartó folyamatos görög pénzügyi válság, illetve az eurómentési procedúra úgy tűnik, végérvényesen válaszúthoz érkezett. Akármilyen kimenetel is fog születni a végén, annak messzemenő politikai következményei lesznek. Amennyiben valamilyen csoda folytán a görögök kötélnek állnak, az eurózóna többi tagja pedig valahogy benn tudja tartani őket az euróövezetben, úgy nemcsak az európai szolidaritást fogják keményen próbára tenni, de a közös alapelveknek is ellentmondana egy újabb mentés. Nem beszélve arról, hogy a görögöknek nyújtott újabb hitel milyen üzenettel bírna például a spanyol, olasz vagy francia elitellenes, populista és eurószkeptikus mozgalmai számára: nyugodtan lehet konfrontatív politikát folytatni Brüsszel, az európai partnerek és a nemzetközi intézményekkel szemben, a végén úgyis kimentünk titeket. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az esetleges újabb kölcsönt mikor, miből és hogyan tudnák visszafizetni az idáig is totál eladósodott görögök.

Amennyiben a görögök végül kilépnének az eurózónából (most ne vegyük figyelembe ennek jogi akadályait), az könnyen indíthat el egy dominó effektust a szintén gyenge lábakon álló dél-európai tagállamok között. Ugyan a portugálok, spanyolok és olaszok jobban állnak, mint a válság kirobbanása idején, helyzetük azonban még így sem stabil. Kérdés továbbá, hogy milyen politikai konzekvenciák várnak majd Angela Merkelre, aki nemcsak hogy német nemzeti érdekké nyilvánította az eurózóna egyben tartását, de lényegében a nevét adta az utóbbi években folytatott eurómentéshez. Amennyiben beüt a görög államcsőd, úgy kérdéses, hogy hogy fogja tudni kezelni a görög adminisztráció a területére (és az onnan továbbálló) beáramló menekülteket. És akkor még nem is beszéltünk Moszkva várható terjeszkedéséről, ugyanis kétséget kizáróan Putyin ki fogja használni a zavaros politikai környezetet befolyása növelésére.

Elképesztően sok dolog múlik azon, hogyan lép végül az európai közösség, illetve a nemzetközi hitelezők. Jó megoldás szinte alig van, csak rossz és még rosszabb közül lehet választani. Bízzunk benne, hogy a károk végül a lehető legminimálisabbak lesznek.

Molnár Tamás Levente

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »