Az amerikai-izraeli feszültség margójára

Benjamin Netanjahu a várakozásoknak megfelelően az iráni atomprogram ellen érvelt, azt rémálom forgatókönyvként jellemezve, amely Izrael alapvető létét fenyegeti. A megállapodás nem gátolná meg Iránt nukleáris képességének fejlesztésében, sőt felerősítené azt. Netanjahu szerint a perzsa állam radikális, hatalmi törekvései pedig veszélyeztetik a régió államait. Barack Obama vélekedése jelentősen eltér ettől, bízva Teherán racionalitásába. Az írás az amerikai-izraeli jelenlegi viszony az iráni atomprogramot érintő vetületeivel foglalkozik.

Az elmúlt hetekben a nemzetközi sajtót uralta az amerikai-izraeli kapcsolatok feszültsége Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az iráni atomprogrammal kapcsolatos kongresszusi beszéde miatt. Barack Obama amerikai elnök elutasította az izraeli miniszterelnök látogatását, és a demokrata képviselők negyede sem volt hajlandó részt venni a John Boehner republikánus házelnök által meghívott Netanjahu beszédén. A kapcsolatok valóban romlottak, ugyanakkor valószínűtlen, hogy a két állam közti „special relationship” megszakadna.

Benjamin Netanjahu beszédével az amerikai törvényhozókat, illetve lakosságot kívánta meggyőzni az Iránnal kötendő nukleáris megállapodások veszélyeiről. Izrael és Irán kapcsolata ellenséges, az izraeli miniszterelnök szerint az iráni atomprogram alapjaiban veszélyezteti Izrael létét. Netanjahu beszédében a nukleáris megállapodást „egy olyan országgal, amely Amerika ellensége fog maradni” rémálomként jellemezte. Irán „radikálisabb, mint valaha”, nem megbízható és a tárgyalások jelenlegi állása szerint a megállapodás nem akadályozná meg Irán nukleáris képességét, sőt utat nyitna annak, érvelt Netanjahu. 

Barack Obama már 2008-as megválasztásakor célul tűzte ki az Iránnal való kapcsolatok normalizálását, és a napjainkra mérséklődött viszonyt – amelynek kedvezett Hasszan Róhani iráni elnök megválasztása, aki a mérsékeltebb irányvonalat képviseli a perzsa államban – a sikeres megállapodás a nukleáris programot illetően jelentősen megerősítené. Izrael ezt elfogadhatatlannak tartja, és féltékenyen tekint mindenféle amerikai-iráni közeledésre.

Ugyanakkor az amerikai-izraeli kapcsolatok mögött olyannyira erős közös érdekek, lobbicsoportok és intézményi háttér van, hogy a hagyományosan szövetségesi viszony hosszútávú megromlása valószínűtlen. Amerika stratégiai érdekeinek megfelelően továbbra is támogatni fogja Izraelt, és garantálni biztonságát az egyetlen demokráciának a térségben. Marwan Bishara politikai elemző szerint pontosan ez a legnagyobb probléma: így Netanjahu szinte felelősség nélkül folytathatja a későbbiekben is „az elnöki intézmény és Obama tekintélyének aláásását.”

A két állam közti feszültség messzebbre nyúlik vissza, nem kizárólag Barack Obama megkerüléséről van szó. Obama és Netanjahu másképpen viszonyulnak a közel-keleti régió problémáihoz, ami már évekkel ezelőtt világossá vált. Ez kiváltképp igaz az Iránnal kapcsolatos elképzelésekre. 

Obama már korábban világossá tette, hogy nyitni kíván Irán felé, és elutasította Netanjahu katonai megoldásait az iráni nukleáris program ellen. Egy olyan elnök, aki a Bush-kormányzat hibáit hangoztatta kampánya során, és Amerika közel-keleti tevékenységét radikálisan meg kívánta változtatni, nem cselekedhetett úgy Iránnal, ahogy azt Izrael várja el, és ahogy az történt Irakban a Bush-éra alatt. A VOX szerint Netanjahu március 3-án elmondott beszédében is jól érzékelhetők azok a különbségek, amelyek a két vezető Teheránhoz való viszonyát jellemzik. Netanjahu az iráni vezetést radikálisnak tartja, az Iszlám Államhoz vagy éppen a nácikhoz hasonlítja őket, hangsúlyozva, hogy egy nukleáris megállapodás sem csillapítaná Irán „étvágyát.” Obama azonban ezzel szöges ellentétben úgy gondolja, hogy lehet ösztönözni Teheránt. Ha a szankciókat és az elszigetelő politikát enyhítjük, akkor Irán is hajlandó a kooperációra, Iránnak is érdekében fog állni a nukleáris tárgyalások sikeressége. Ez egy alapvető különbség Obama és Netanjahu felfogása között, ami hosszú távon még sok konfliktust gerjeszthet – legalábbis, amíg ők ketten vezetik országukat.

Tény, hogy Netanjahu és egyelőre a mindenkori izraeli nagy mozgástérrel rendelkezik annak tudatában, hogy az Egyesült Államok a fent említett okokból nem fogja magára hagyni a közel-keleti instabilitás egyetlen demokráciáját. Ugyanakkor az izraeli miniszterelnök Barack Obamát, és több demokrata törvényhozót felbosszantó washingtoni megjelenése nem hogy sikerrel nem jár, de gyengítette is Netanjahu pozícióit. „Tény, hogy Netanjahu beszéde jól jön azoknak, akik ellenzik a megállapodást, azonban rendkívül kicsi az esélye annak, hogy megjelenése Washingtonban ellehetetleníti a tárgyalásokat”, mondta Suzanne DiMaggio a New America Foundation think-thank Iránnal foglalkozó vezetője az al-Jazeerának.

A Voice of America hasábjain Barbara Slavin egyenesen úgy érvelt, hogy a Netanjahu és Obama közti súrlódás megkönnyíti Irán számára a nukleáris megállapodás elfogadását. Netanjahu célja, hogy ne szülessen semmilyen megállapodás az iráni atomprogramot illetően, hacsak nem a program teljes felszámolásában egyeznek meg, ami valószínűtlen. Ezzel pedig legalább két problémával kell számolnia Izraelnek (és az Egyesült Államoknak is): egyfelől a mérsékelt pragmatistának tartott Hasszán Róháni és híveinek meggyengüléséhez vezethet, ezáltal pedig a keményvonalas konzervatívok nagyobb befolyáshoz juthatnának Iránban, amely sem Izraelnek, sem az Egyesült Államoknak nem kedvezne. Közvetlen következménye lehetne egy ilyen forgatókönyvnek az iraki, szíriai és afganisztáni együttműködés megromlása Irán és az USA között, valamint Izrael és Irán relációjában a „rejtett” háború felerősödéséhez vezethetne.

Másfelől pedig, ha nincs megállapodás, az arra késztetheti a teheráni vezetést, hogy tovább folytassa nukleáris programját, de aztelhallgatva, elrejtve a nemzetközi közösség elől, amely egyszer már casus bellit szolgáltatott a Közel-Keleten, Szaddam Husszein Irakjában. 

Hiába Benjamin Netanjahu felhívása az iráni atomprogram és a nukleáris megállapodás ellen, követelései irreálisak. Mohsen Milani, a Dél-Floridai Egyetem Stratégiai és Diplomáciai Tanulmányok tanszékének vezetője szerint Izraelnek nem a megállapodás hibáit kellene hangoztatni, hanem a nukleáris megállapodás alternatíváit kellene felvázolnia. „Akik ellenzik az iráni atomprogramot, azoknak arra a kérdésre is válaszolniuk kellene, hogy akadályozható meg ez? Mik az alternatívák? Háborúzni akarnak Iránnal, ha az nem fogadja el követeléseiket?”, fogalmazott Milani. Milani hangsúlyozta, hogy mára már nemzetközileg elfogadott, hogy Iránnak is joga van a békés, polgári célú nukleáris energia fejlesztéséhez, és néhány centrifugájának megtartásához, így már csak ezért is nehéz megakadályozni a megállapodást.

Valószínűtlen tehát, hogy az amerikai-izraeli kapcsolatok komoly mélységbe kerülnek az elmúlt hetek eseményei miatt, mint ahogy az is, hogy a nukleáris tárgyalások komoly mélypontra zuhannak kizárólag Netanjahu felhívása miatt.