„Nem a változások korát éljük, hanem magát a korszakváltást” – interjú a budapesti kubai nagykövettel

Latin-Amerika rovatunk ezúttal Julio César Cancio Ferrerrel, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövetével készített interjút, amelynek során nem csupán az amerikai-kubai közeledésről, hanem a szigetország és hazánk közötti kapcsolatokról is szó esett.

Múlt decemberben Barack Obama amerikai elnök bejelentette, hogy 53 év után újra diplomáciai kapcsolatot létesít az Egyesült Államok Kubával. Hogyan értékeli ezt az eseményt?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy kifejezhetjük nézeteinket néhány kubai valósággal és Magyarországgal kapcsolatos témában.

A kérdésével kapcsolatban úgy érzem, fontos, hogy igazodjunk a valósághoz. A diplomáciai és konzuli kapcsolatok helyreállítását, jobban mondva, az ehhez szükséges folyamat elindítását a két állam államfője nyilvánosan egyidejűleg jelentette be. Tehát nem egyik fél egyoldalú döntése volt. Léteznek előírások és a nemzetközi gyakorlat, melyek szabályozzák az államok közötti ilyenfajta lépéseket, és mi ezekhez tartjuk magunkat. A két állam szuverén egybeeső véleményének eredményeként született meg ez a döntés , amelynek érdekében 18 hónapon keresztül folytak tárgyalások a két állam között. A megbeszélések diszkrétnek mondhatók, bár nem elsősorban Kuba miatt, ahol nincsenek terrorista vagy USA ellenes maffiacsoportok, amelyek befolyással lehetnének az ország politikai forgatókönyvére. Sajnos azonban nem ugyanez a helyezet az Egyesült Államok belügyeinek színpadán. Nem arról van szó ugyanis, hogy Obama elnök úr döntött a Kubával való kapcsolatok létesítéséről, és ez elégséges is lenne arra, hogy végrehajtsanak egy ilyen típusú határozatot, legalábbis, ami Kubát illeti, szükséges a kubai kormány jóváhagyása is. Ami amúgy megszokott eljárás, amikor két állam úgy dönt, hivatalos kapcsolatokat teremt egymással. Raúl Castro elnök úr a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) Costa Ricában tartott csúcstalálkozóján elhangzott szavaira utalok és teljesen világosan fog látszódni, mi kell ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok létrejöhessenek.

Mit ért ön azalatt, hogy „nem ugyanez a helyezet az Egyesült Államok belügyeinek színpadán”? Az ott élő kubai ellenzékre gondol?

Az én utalásom arra vonatkozott, hogy mivel az sértené a belső jogot és a hatályban lévő nemzetközi jogszabályokat és normákat, Kubában sosem volt és jelenleg sincs engedélyezve terrorista szervezetek működése, olyan csoportoké, amelyek nyilvánosan vállalják, hogy minden általuk elérhető erőszakos eszközt bevetve küzdenek az ellen a gazdasági és szociális rendszer ellen, amelyet a kubai nép magának választott.

Azonban úgy látjuk, hogy nem ez a helyzet az Egyesült Államokban, ahol több csoport is szervezkedett már Kuba népe ellen, végrehajtva olyan szabotázsakciókat, amelyek több ezer kubai életébe kerültek. Olyan csoportosulások, amelyek gyakran kapnak amerikai pénzügyi támogatást, azonban nem képviselik az Egyesült Államokban élő kubai kolóniát, sőt, inkább tagadják, hogy az Egyesült Államokban élő kubaiak túlnyomó többsége támogatja a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, az embargó feloldását és a kapcsolatok normalizálódását.

Mit gondol, miért most közeledik Washington Havannához?

A kérdése inkább szólhatna az Egyesült Államok Nagykövet asszonyának, mint nekem. Azt gondolom, ő abban a kérdésben tájékozottabb nálam. Főképp kiindulva abból, hogy az Egyesült Államok volt az, aki megszakította a kapcsolatokat, majd embargót vetett ki ránk, ezzel támadva Kubát. Ahogy Obama elnök úr mondta, ez annak a sikertelen politikának tudható be, amely a kubai Forradalmat az embargó által és agresszión keresztül próbálta lerombolni. Az amerikai Kongresszus megvitatja a helyzetet, és úgy tűnik, most más eszközökhöz folyamodnak, hogy tönkretegyék a forradalmat. A válasz ugyanaz lesz: kapcsolatokkal vagy anélkül, fenntartjuk az ellenállást. Akár további 54 éven keresztül is, bár valójában nem hiszem, hogy hátra van még ennyi ideje a „Jenki Birodalomnak”. Ahogy mostanában a CELAC-ban mondják: “Nem a változások korát éljük, hanem magát a korszakváltást.”

Jelenleg semmilyen jel nem utal arra, hogy az Egyesült Államok, amely továbbra is a világ legnagyobb gazdasága ötvennégy éven belül összedőlne. Vagy a fejlett gazdaságokat jellemző kapitalista berendezkedésre gondol? .

Személy szerint nem hiszek abban, hogy az imperializmusnak van még további 54 éve. Ráadásul a kapitalizmus jelenlegi mély, rendszerszintű válsága arra kötelez bennüket, hogy nagyon óvatosan bánjunk az előrelejzésekkel. Minden szakértő arról beszél, hogy egy multipoláris világ van kialakulóban, ami meghaladja az egypólusú világrend berendezkedését, ami a múlt évszázad utolsó évtizedei óta jellemző.

Az én állításom nem arra vonatkozik, hogy egy történelmi előrejelzést adjak, hanem arra, hogy a kubai nép akarata megvan ahhoz, hogy képes legyen ellenállni az agresszió ellen, akár további 54 éven keresztül is, ahogy tettük ezt az elmúlt 54 évben, ha szükséges. Nem az amerikai birodalom túlélésére utaltam, hanem a mi akaratunk meglétére, hogy képesek vagyunk ellenállni.

Havanna azt kéri, hogy az USA ürítse ki a guantanamói katonai bázist, illetve hogy szüntessék meg a gazdasági szankcióikat. Az Egyesült Államok pedig szeretné, ha további gazdasági és politikai reformok születnének Kubában. Mekkora a hajlandóság a kompromisszumra?

Jelenleg nem a kapcsolatok normalizálása folyik. A kapcsolatok létesítéséről tárgyalunk és azokról a feltételekről, ami ennek létrejöttéhez szükséges. Akkor lesz szó normalizálódásról, amikor véget vetnek az embargónak, leveszik Kubát arról a listáról, amelyen tévesen terrorista országként szerepeltetik és felhagynak az olyan egyéb intézkedésekkel, amelyeket diszkriminatívan és egyoldalúan alkalmaznak Kubával szemben. Amikor majd az Egyesült Államok elfogadja, hogy partjaitól 90 mérföldre létezik egy tőle különböző ország.

Nem lehet összehasonlítani a guantanamói támaszpontot vagy az embargót azzal a politikai és gazdasági rendszerrel, amit a kubai nép demokratikusan megválasztott magának. A sajnos hírhedt guantanamói támaszpont a kubai kormány és kubai nép akarata ellenére, az Egyesült Államok által illegálisan megszállt, de kubai felségterület, ezért a kormány és a nép azt akarja, hogy szolgáltassák azt vissza nekünk. Ezt 1959 januárja óta kérjük és azóta soha nem fogadtuk el az érte fizetendő bérleti díjat. Az 54 éve egyoldalúan fenntartott embargót az ENSZ több mint 20 éve ítéli el és tartja számon, nemzetközi jogsértő cselekedetként. Mind a kettő az USA erőszakos állaspontja. Ezek egyike sem képezheti a tárgyalások alapját.

Ezen kívül pedig Kuba belügyei senki számára nem képeznek tárgyalási alapot, sem az USA, sem más számára. Amikor a CELAC – a szervezet, amely egyesíti az összes latin-amerikai és karibi országot – a béke területének nyilvánította a szubkontinensünket, azt az elvet fektette le, hogy minden népnek joga van azt a politikai rendszert alkalmaznia, amelyet megfelelőnek vél.

Tudatában vagyunk Fidel Elvtárs által mondottaknak: egyet értünk a tárgyalásokkal, de cseppet sem bízunk az Egyesült Államok külpolitikájában.

A kérdésére a választ elnökünk Raúl Catro és Josefina Vidal, az Egyesült Államokkal tárgyaló delegáció vezetője adták. Ahhoz, hogy diplomáciai kapcsolatok létezhessenek, elsőbbséget kell biztosítani a belügyek tiszteletben tartásának, vissza kell szolgáltatni a támaszpontként elfoglalt kubai területet és az Egyesült Államoknak vállalnia kell a felelősséget azokért a károkért és veszteségekért, amelyeket a kubai népnek okozott a törvényellenes és nemzetközileg elítélt embargó által.

Ön megélte a kubai forradalmat. Személyesen hogyan értékeli ezt a nyitást az USA felé?

Mint a nép tagja, végig Fidel mellett voltam. A forradalom idején sajnos nem volt részem abban a megtiszteltetésben, hogy gerilla vagy városi harcos lehessek. Abban az időben én egy kamaszfiú voltam. Megtisztelés volt számomra, hogy később azonban azonnal csatlakozhattam az országom védelme érdekében folytatott harcokhoz népfelkelőként és harcolván azok ellen az Egyesült Államok által fizetett zsoldosok ellen, akiknek céljuk a Forradalom megdöntése volt. Kuba mindig mutatott hajlandóságot arra, hogy megtárgyalják az Egyesült Államokkal a különbözőségeiket, az egyenrangúság elve alapján. Teljes bizonyossággal hiszek abban, hogy a kormányom az elveink tiszteletben tartásával fog tudni tárgyalni az Egyesült Államokkal.

Milyen most jelenleg a közhangulat Kubában? Hogyan élik meg az emberek az Egyesült Államok nyitását?

Népünk továbbra is boldog és nyüzsgő. A ritmusaink táncosai. A munkának és tanulásnak szentelve magát, kitart a szocialista elvek és küzdeni akarás mellett. 54 évig ellenálltunk. Készek vagyunk további 54 évet elviselni, de ha sikerülne egy tiszteleten alapuló, konstruktív kapcsolatot kiépíteni az Egyesült Államokkal, a nép üdvözölné ezt a lépést. Nekünk nincs ellenvetésünk az amerikai néppel szemben. Amikor Kubába utaznak, tárt karokkal várjuk őket. Az Egyesült Államok lakosságának túlnyomó többsége támogatta a kapcsolatok normalizálódását. A kubai nép úgyszintén. Fidel elvtárs évekkel ezelőtt azt mondta, hogy az a Forradalom, amikor megváltoztatunk mindent, amit meg kell változtatni. A mi rendszerünk szocialista. Ehhez tartjuk is magunkat. Nem hisszük, hogy a mi megoldásunk a kapitalizmus. El tudjuk fogadni a piacot, de csak, mint a társadalom szolgálatába állítva azt, és nem a társadalmat a piac szolgálatába. Igyekszünk hatékonyabbak lenni, tanulni az elkövetett hibákból vagy elavult politikákból. Egy jobb szocializmus. Neoliberalizmus és sokkterápiák nélkül. Megvan a demokratikus akarat, hogy ennek az összetett, erőszakos és igazságtalan világnak az élére álljunk, ahol a vagyon 54 százaléka a lakosság egy százalékának a kezében van.

Hogyan jellemezné a jelenlegi kubai-magyar kapcsolatokat?

A Kuba és Magyarország közötti kapcsolatok barátinak és tiszteletteljesnek mondhatók. A hivatalos kapcsolatokat az olyan elvek, mint a belügyekbe való be nem avatkozás, a gazdaságiakat pedig a kölcsönös előnyök figyelembe vétele határozzák meg. 1960 óta vannak kapcsolataink. A múltban nagyon aktív viszony jellemezte a két országot, amit most lépésről lépésre próbálunk visszaállítani. Különböző ideológiai és politikai nézet jellemzi a két ország kormányát, különböző integrációs csoportosulások tagjai vagyunk, de keményen dolgozunk azokon a tényezőkön, amik összekötnek minket, hogy így próbáljunk meg olyan sokoldalú kapcsolatot létrehozni, ami mind a két nép számára előnyökkel szolgál.

Mely területeket emelné ki az országaink közötti együttműködés tekintetében?

A biotechnológiát, a generikus gyógyszerek gyártását, az egyetemi csereprogramokat, a turizmust és természetesen az árukereskedelmet tudnám említeni.

Tételezzük fel, hogy a szankciókat feloldja az Európai Unió és az Egyesült Államok. Ez esetben számíthatunk erősebb gazdasági együttműködésre kubai-magyar viszonylatban is?

Magyarország már megkapta Kuba jóváhagyását, hogy Kuba törvényei szerint részt vegyen az ország gazdasági fejlődésében . Van egy nagyon jól meghatározott nézetünk, amely szerint nemzetbiztonságai érdekünk, hogy gazdasági kapcsolataink diverzifikáltak legyenek. Ahogy az ismert mondás is tartja: „Nem szabad mindent egy lapra feltenni”. Nem az számít, hogy ki érkezik most, Magyarország már itt volt korábban is, és itt is fog maradni.

Köszönöm szépen az interjút, Nagykövet Úr!

Az interjút készítette: Nagy Dénes András, a Nemzetközi Kör társalapítója

Közreműködött: Volom Sára