Kisebbségi ügyek: nincs kölcsönösség Románia és Magyarország között

A román külügyminisztérium szerint a romániai magyar és a magyarországi román kisebbség helyzetének a megítélésében nem alkalmazható a kölcsönösség elve, erre ugyanis nem tér ki a két állam közötti együttműködési és jószomszédsági szerződés.

A külügyminisztérium a kolozsvári polgármesteri hivatal kérésére fejtette ki az álláspontját abban a perben, amelyet egy Hollandiában bejegyzett, a magyar nyelvi jogokért küzdő egyesület indított a kolozsvári polgármesteri hivatal ellen a kétnyelvű (román-magyar) helységnévtábla kihelyezéséért. A pert alapfokon a civil szervezet megnyerte, a másodfokon ítélkező Kolozsvári Táblabíróság viszont úgy vélte, a holland szervezetnek nincsen felperesi minősége a kolozsvári magyarokat érintő kérdésben.

A periratban megtalálható nyolc oldalas dokumentumot a felperes jogi képviselői juttatták el az MTI-nek.  A 2014 októberében keltezett dokumentum – melyet a külhoni románok ügyeiért felelős főosztályt vezető (januárban leváltott) Stejarel Olaru államtitkár jegyez – áttekinti a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket, és összehasonlítja a romániai magyar és a magyarországi román kisebbség helyzetét.

Szőcs Sándor ügyvéd, a holland alapítvány jogi képviselője az MTI-nek elmondta az alperes kolozsvári polgármesteri hivatal azért kért véleményezést a külügyi tárcától, mert az alapfokú ítélet megállapította, hogy a hivatal rosszhiszeműen értelmezi a nemzetközi egyezményeket. Az ítélet arra is kitért, hogy míg Romániában a kisebbségeket húsz százalékos helyi arány fölött illeti meg az anyanyelvi feliratozás joga, Magyarországon ez az arány tíz százalékos.

A megértésről, együttműködésről és jószomszédságról szóló román-magyar szerződés nem írja elő, hogy ha az egyik állam kedvezőbb szabályozást vezet be a kisebbségek számára, a másik államnak is be kellene iktatnia ezt a saját törvényeibe. (…) Lehetetlen megállapítani hogy az egyik állam jogrendje kedvezőbb a kisebbségekre nézve, mint a másik államé” – áll a Külügyminisztérium által készített dokumentumban. A  külügyi tárca példaként említi, hogy a kölcsönösség elve alapján a magyarországi román közösséget megilletné egy mandátum az Országgyűlésben.

A dokumentum megállapítja, hogy a történelmi múlttal rendelkező magyarországi román közösség az eltűnés határán áll. Megemlíti, hogy a magyar törvények lehetővé teszik az „etno-business” kialakulását a kisebbségi érdekképviseletben. Kitér arra, hogy Magyarország elméletben biztosítja az anyanyelvi oktatást a román közösség számára, a gyakorlatban azonban a legtöbb román iskolában „idegennyelvként oktatják a román nyelvet”.

A külügyi tárca arra is kitér, hogy a magyarországi gyakorlattal szemben Románia modell értékűen biztosítja a magyar kisebbségnek az anyanyelvi oktatáshoz való jogát.Kolozsváron a holland civil szervezet pere hozta előtérbe a kétnyelvű helységnévtáblák ügyét. A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári a második legnagyobb magyar közösség Erdélyben a marosvásárhelyi után. A csaknem 50 ezer kolozsvári magyar azonban a város 310 ezres összlakossághoz viszonyítva csak 16 százalékot tesz ki. A városháza több ízben azzal hárította el a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó magyar kéréseket, hogy a törvény nem kötelezi erre.