Bajban a francia szélsőjobb: ellentétek feszítik a Nemzeti Frontot

A várakozásokkal ellentétben Franciaország már-már ikonikus szélsőjobboldali pártja sem tudott egységes maradni a Charlie Hebdot ért merénylet után. Akárcsak Geert Wilders Hollandiában, Marine Le Pen is egy megosztott párttal néz szembe, ráadásul édesapja, a Nemzeti Frontot megalapító Jean-Marie Le Pen sem könnyíti meg a dolgát.

A francia szatirikus magazint ért támadás után a legtöbben arra számítottak, hogy a régóta a muszlimok európai jelenlétét firtató, szélsőjobboldali pártok támogatottsága az egekbe szökik.  A kezdeti várakozások egyáltalán nem igazolódtak be, hiszen a „deiszlamizációs” tervek mind Hollandiában, mind pedig Franciaországban zátonyra futottak.  Le Pen és Wilders kísértetiesen hasonló programot hirdetett meg a biztonság maximalizálásának céljából, mindkét politikus felmondta volna a schengeni határrezsimet, illetve szakított volna az iszlám fundamentalizmust anyagi támogatásban részesítő államokkal.

A külső támogatás hiánya mellett sokkal inkább szembetűnő, hogy mindkét politikai tömörülés megosztottá vált az iszlám kérdésében. Le Pen és a Nemzeti Front esetében ez fokozottan igaz, hiszen a párt vezető személyiségei szoros rokoni kapcsolatban állnak egymással, így a közelmúlt leginkább családi botrányokkal és nem politikai sikerekkel telt.

A legkevésbé szalonképes megnyilvánulás Jean-Marie Le Pen nevéhez fűződik, aki bár 2011-ben lányára bízta a Nemzeti Front irányítását, azóta is előszeretettel szól oda a francia politikai elitnek. A Charlie Hebdo elleni támadás kapcsán az idősebb Le Pen egyértelműen elutasította az „Én vagyok Charlie” szlogent, és felháborodását fejezte ki, amiért azzal a Hollande vezette állam sorsközösséget vállal. „ Ezek az emberek okozták a francia dekadenciát. A támadás a lelkükön szárad, hiszen képtelenek voltak orvosolni a mértéktelen bevándorlás és az integráció kihívásait. Sajnálom, én nem vagyok Charlie”- vélekedett Jean-Marie Le Pen.

A veterán politikussal ellentétben, lánya egyértelműen kiállt az „Én vagyok Charlie”  jelmondat mellett, és bár a Nemzeti Front nem a Hollande kormánnyal vonult utcára a terrorizmus ellenes tüntetés alkalmával, pártja saját demonstrációján Marine Le Pen maga is a „Je Suis Charlie” jelentőségét éltette. A Le Pen családon belüli politikai viszályok persze már bevett szokásnak számítanak, így a francia sajtó sem tulajdonított nagy jelentőséget apa és lánya ellenkező véleményének.

Sokkal nagyobb port kavart a Nemzeti Front külpolitikai tanácsadója, Aymeric Chauprade, amikor nyilvánosságra hozott egy saját maga által készített videót, amelyben amellett érvel, hogy Franciaország háborúban áll a muszlimokkal. Chauprade arra már nem tért ki, hogy a világ muszlim lakosságára vagy a francia közösségre gondol-e, ugyanakkor a videónak nem ez volt a leginkább radikális gondolata.

Az európai parlamenti képviselőként is tevékenykedő politikus szerint „azt mondják a muszlimok békések, de a németek többsége is az volt 1933 előtt”. A nácizmus és az iszlám között vont szerencsétlen párhuzam következtében Marine Le Pen rögtön válságkezelésbe kezdett és kénytelen volt meneszteni a politikust a külpolitikai tanácsadói pozícióból. A Nemzeti Front vezetője nem csak Chauprade után takaríthatott, hiszen az egyetlen ember aki megosztotta a botrányos videót, az épp Le Pen unokahúga, a szintén FN színekben politizáló Marion Maréchal Le Pen volt. A mindössze 25 éves politikusban sokan Marine Le Pen kihívóját látják, hiszen Marion nézetei inkább nagyapja gondolkodását tükrözik, illetve a Chauprade botrány is jól mutatja, hogy egyáltalán nem fél szembekerülni nagynénjével.

A Nemzeti Front tehát egészen sajátos családi dráma színterévé vált, ami folyamatosan rontja megítélését a francia lakosság körében. A párizsi támadás nem tudott egységet teremteni sem a párton, sem a Le Pen családon belül, a kritikusok szerint pedig ha Marine Le Pen a saját rokonait sem tudja féken tartani, semmi esélye a következő elnökválasztáson.