Akiből a Hamász vezetője lehetett volna

Magyarországon járt a „zöld herceg” néven ismert Moszab Hasszán Juszef. A Hamasz egyik alapítójának, későbbi vezetőjének a fia az első intifáda után kezdett kiábrándulni a szervezetből és a politikai iszlámból, közben éveket töltött börtönben.

A Budapesti Corvinus Egyetemen, Izrael Állam Nagykövetségének, valamint a szintén azon a napon indult Izraeli Filmfesztivál keretében a róla szóló dokumentumfilm hazai bemutatójának apropóján járt Magyarországon múlt csütörtöoön a „zöld herceg” néven ismert Moszab Hasszán Juszef.

A különleges biztonsági intézkedésekkel megtartott bő másfélórás előadáson Juszef beszélt gyermekkoráról, azokról az élményekről, amik érték, s melyek hatására végülis gyökeres fordulatot vett az élete.

Moszab 1978-ban született a ciszjordániai Ramallahban, édesapja Hasszán Juszef sejk, aki a Hamász egyik alapítója, majd a szervezet vezetője lett. Tíz éves volt mikor az első intifáda során egy este az izraeli különleges erők betörtek házukba, és szemete láttára hurcolták el apját, akit másfél évig tartottak fogva. Óriási haragot érzett a zsidókkal szemben, ráadásul egy temető mellett éltek, és látta, hogy a harcok idején napi 20-30 holttestet földelnek el, s tanúja volt, hogy szó szerint mellette halnak meg az emberek. Mecsetekben a Koránt tanulta, és bosszúra vágyott.

Végül fogságba került még tizenévesként, s több napi vallatás után az őt kihallgató tiszt felajánlotta az együttműködés lehetőségét. Mint az előadásában fogalmazott, annyira fűtötte a vágy, hogy revansot vegyen azokért a szenvedésekért, melyeket átélt, hogy gondolkodás nélkül igent mondott. Úgy vélte, hogy amint sikerül beépülnie az izraeli titkosszolgálatba, akkor társaival hatékony csapásokat mérhet az ellenségre.

Csakhogy nem kelthetett gyanút, hogy rögtön kiengedjék ezek után, így tizenhat hónapot töltött egy észak-izraeli börtönben, hogy megfelelő inkognitója legyen. A kb. 2000 fős börtön, mint fogalmazott „egy mini kalifátus volt”, többnyire a Hamász és más szervezetek tagjaival. Sokkolta, hogy a kémnek tartott tagokat a szervezetbeli társaik hosszú kínzás után egyszerűen megölték, olykor megfenyegetve családtagjaikat is. Lassan pedig kezdett rádöbbenni, hogy a Hamász, és számtalan szélsőséges szervezet nem azért harcol, hogy egy nép szabadsága vagy jóléte biztosítva legyen.

Az emberek szegénységére, kiszolgáltatottságára építve az iszlám szervezetek vallási-ideológiai alapon csak a további harcokra vágynak, támogatókat keresve saját klientúrájuk ellátására, és csak további provokációkkal szeretnék a helyzetet eszkalálni, s önmaguk számára nemzetközi szinten több pénzt és támogatót szerezni.

Juszef szerint sem a Hamász, sem az Iszlám Dzsihád, az Iszlám Állam, vagy hasonló szervezetek nem tekinthetők politikai alakulatoknak, mert céljuk nem egy szilárd állam megteremtése, hanem folyamatos propagandával az embereket egész egyszerűen másokra haragítani.

Moszab Juszef 1997 és 2007 között dolgozott egykori ellenségeinek. Hitt abban, hogy ezzel megváltoztathatja a palesztinok sorsát és előbbre viheti a krízis békés úton történő rendezését. Mint elmesélte; sosem kérték tőle, hogy adja fel édesapját, de a Hamász számos vezetőjét neki köszönhetően kaphatta el a zsidó állam. Mikor úgy döntött, hogy felhagy munkájával, muszáj volt elhagynia hazáját, s az Egyesült Államokban telepedett le. Megismerkedett a keresztény tanítással is, de nem templomba járó hívő.

Az előadás végén csak néhány kérdésre jutott idő, de talán a legfontosabb üzenete is ekkor hangzott el: az iszlám nem békés vallás. Olyan, hogy mérsékelt iszlám nem létezik, csak mérsékelt muszlimok. Úgy hiszi, mindenképpen meg kell állítani azt a veszélyes folyamatot, hogy a Közel-Keleten, s általában az iszlám világban, a politika szorosan összefonódjon a vallással. Úgy hiszi, az emberiség legnagyobb problémája ma az önzőség és az ebből eredő konfliktusok. Szerinte mindenkinek meg kell lelnie a belső békéjét, és tisztában kell lennünk azzal, hogy mind összetartozunk, összetartozásra születtünk a Teremtő által. Az egyik kérdésre válaszolva kifejtette, hogy apját 2010-ben látta utoljára, s volt egy családja Palesztinában, de most az egész emberiséget annak tekinti.

Búcsújában hitet tett amellett, hogy a világot érdemes egy emberibb, békés hellyé tenni. Nem bánt meg semmit; csalódottságot pedig csakis aziránt érez, hogy könyvével nem tudta megváltoztatni a világot. A kötet az Immanuel Alapítvány Kiadója gondozásában jelent meg 2011-ben „A Hamasz fia” – címmel.