Tűnj el, Zida! – Élet Compaoré után

Burkina Fasóban lemondott az elnök, Blaise Compaoré. Az alkotmánymódosításra, s így a választási rendszer Compaorénak kedvező módosítására vonatkozó tervet visszavonták. Ouagadougou utcáin a forradalmárok győzedelmeskedtek. Mindez akár a céljait elért nép történetének záróakkordja is lehetne, ám az élet nem állt meg Compaoré bukása után. Az ország volt elnöke ugyanis politikai űrt hagyott maga mögött, melyet a nemzeti hadsereg töltött ki az Alkotmány felfüggesztésével, s így saját korlátlan hatalmának bevezetésével.

Október 31. péntek. Blaise Compaoré elnök lemond, majd elhagyja a fővárost, Ouagadougout, pontos tartózkodási helyéről napokig semmi hír nem érkezik. Burkina Faso alkotmánya szerint az elnöki pozíciót a szenátus elnöke venné át – ha ugyan még érvényben lenne az alkotmány, melyet a hadsereg felfüggesztett. Több hír kel lábra arról, hogy ki áll az ország élére, Honoré Traore generális, vagy Isaac Zida ezredes. Egy nappal később, szombaton a hadsereg már Zida ezredest államfőként nevezi meg.

Zida már vasárnap, november 2-án tárgyalásokat kezd az USA, Franciaország és az Európai Unió nagyköveteivel – látszólag még minden rendben zajlik.

Azonban a nép, aki két nappal ezelőtt még Compaoré megbuktatásáért tüntetett, most Zida ellen fordul. A főváros utcáin megjelennek a plakátok a Júdás Zida és a Tűnj el, Zida! feliratokkal. Ouagadougouban ismét emberek ezrei tiltakoznak, követelik Zida lemondását, az Alkotmány visszaállítását, a demokráciát. Saran Sérémé ellenzéki vezető tömegek által kísérve indul el az RTB (Radiodiffusion télévision Burkina) televíziós csatorna székházához, hogy ott bejelentse, hogy megalakítja az ideiglenes kormányt, ám a hadsereg ezt megakadályozta. Később maga Sérémé teljesen eltérően nyilatkozik egy helyi hírportálnak, a Burkina24-nek. Azt állítja, hogy a székházba erővel vitték el.

Míg péntekig a hadsereg még a felkelők pártján állt Compaoréval szemben, vasárnapra ellenük fordul, és tüzet nyit a tüntetőkre a televízió székháznál. E támadásnak egy halálos áldozata van.

Vasárnap az is kiderül, hogy Compaoré Elefántcsontpart országában tartózkodik.

Hétfőtől Burkina Fasót elérik a nemzetközi szervezetek egyáltalán nem alaptalan aggályai. Az Afrikai Unió ultimátumot ad a hadseregnek a hatalomról való lemondásra két héten belül, vagy szankciókat vezet be. Kanada megvonja az országtól a segélyeket, ám az USA még hezitál, hiszen Burkina Faso fontos szövetségese az iszlamisták elleni harcban Nyugat-Afrikában.

Zida a délelőtt folyamán a Külügyminisztériumban tárgyal, s azt nyilatkozza a diplomatáknak, hogy hamarosan átadja helyét egy új rezsimnek. „Nem azért vagyok itt, hogy a hatalmat ellopjam.” E célok mellé azonban nem rendel időpontot.

Kedden Zida találkozik II. Naba Baongo királlyal, aki a Burkina Fasóban legnagyobb számban élő etnikumának, a mossiknak a vezetője, s neki is megerősíti, hogy hamarosan távozik a hatalmi pozícióból. Eközben a hadsereg letartóztatja Assimi Kouandát, aki Compaoré visszatérésének céljából akart tüntetést szervezni.

Szintén kedden François Hollande francia elnök megerősíti a hírt, hogy Franciaország segítette Compaorét abban, hogy családjával együtt biztonságosan elmenekülhessen az országból.

November 5-én, szerdán John Dramani Mahama, Ghána, s egyben az ECOWAS (Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége) elnöke; Goodluck Jonathan, Nigéria elnöke, s Macky Sall, Szenegál elnöke érkezik a fővárosba, hogy a pártvezetőkkel, vallási és igazságügyi vezetőkkel tárgyaljon, illetve sürgesse Zida és a hadsereg hatalomról való lemondását.

A tárgyalás nehezen indul. Az ellenzék kivonul annak a gondolatnak hallatán, hogy az ideiglenes kormányba Compaoré régi kollégáit is be lehetne vonni. Zephirin Diabre ellenzéki vezető elutasítja a felvetést, hogy mindenki nevezzen meg három jelöltet az ideiglenes kormányba.

A tárgyalás azzal a megegyezéssel zárul, hogy az Alkotmányt sürgősen újra érvénybe kell léptetni, s ideiglenes kormányt kell felállítani, melynek az élén egy „jeles civil személyiség” áll majd. Az ideiglenes kormány hatalmának időszakát a 2015. novemberi választások zárják, s az új kormányban nem vehet részt senki az előző, ideiglenesből.

Csütörtökön az ECOWAS tart soron kívüli, sürgősségi találkozót Accrában, Ghána fővárosában, hogy Burkina Faso helyzetét, s az ebola kérdését megvitassák. Eközben Zida elutasítja az Afrikai Unió ultimátumát, le nem mondva hatalmáról.

A közeli államok pedig figyelnek. Afrikában kilenc vezető van több mint húsz éve hatalmon. Az országok többségében rendkívül fiatal a lakosság, s hatalmas a munkanélküliség. 2015-ben több környező országban rendeznek választásokat. Afrika figyel. A kérdés az, hogy Burkina Faso példája valóban elindítja-e az Arab Tavasz után a Fekete Tavaszt.