Luxemburg és Juncker a célkeresztben

Sokak szerint várható volt, hogy Európa egyik legkedvezőbb adórezsimmel operáló állama hamarosan kritikák kereszttűzébe kerül, hiszen az Európai Bizottság már nyár óta feni a fogát Luxemburgra az Amazon cégóriásnak nyújtott kedvezmények miatt, a mostani adóbotrány pedig csak olaj volt a tűzre. A szálak Jean-Claude Juncker miniszterelnökségéhez vezetnek vissza, s míg az Európai Bizottság elnöke kitart a” kedvező adórezsim” koncepció mellett, az Európai Parlament több frakciója, illetve a nemzetközi sajtó is nagyobb hitelességet várna Európa új vezetőjétől.

Tudatos adópolitika vagy adózási kiskapu?

Bár alig két éve, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök egy kémbotrány következtében lemondani kényszerült, most az Európai Bizottság elnöki székében sem nyugodhat, hiszen az ICIJ (International Consortium of Investigative Journalists) által kiszivárogtatott dokumentumok a nagyhercegség megkérdőjelezhető adórezsimjére hívják fel a figyelmet, melyek nagy része a korábbi Juncker-kormányok terméke. Luxemburg kapcsán persze eddig sem volt titok, hogy rendkívül vonzó a külföldi befektetők számára: a mindössze ötszázezres lakossággal rendelkező miniállamban működik az eurózóna legnagyobb privátbanki központja, illetve a nagyhercegségben operál a második legtöbb európai befektetési alap is.

A ciprusi bankválság ezeken az amúgy is rendkívüli adottságokon nagyot lendített, hiszen a válság következtében a menekíteni kívánt vagyonok nagy része, illetve meghatározó számú cég székhelye is Luxemburgba került át. Mára azt lehet mondani, hogy Európa egyik legkisebb országa rendkívül tudatos gazdaságpolitikával, a maga 154 hitelintézetével teljes egészében a pénzügyi szektor dominanciájára épül. Mindezek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy Luxemburg magát nem aposztrofálja adóparadicsomnak,sőt, nyílt célként fogalmazódott meg a banktitkok folyamatos fellazítása is, ugyanakkor a gyakorlatban ez aligha igazolható.

A nagy adóparadicsomok, mint a Kajmán-szigetek vagy Ciprus is vetélytársként tartják számon a nagyhercegséget, amely betonbiztos adópolitikát hozott létre a Juncker-éra alatt. Hivatalosan azonban mégsem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett adóparadicsomról, hiszen több európai ország társasági adórendszere is hasonló eszközökkel rendelkezik, mégha nem is ekkora vállalatok tekintetében. A mostani adóbotrány kapcsán például előtérbe került egy másik Benelux állam, Hollandia is, amely szintén kedvező befektetési- és adófeltételekkel működik, ugyanakkor egészen egyértelmű, hogy a multik hollandiai jelenlétének nem az adóelkerülés a mozgatórugója. Ezek alapján a kedvező jogszabályi környezetre hivatkozó  junckeri retorika (és általában kerüli az offshore kifejezést is) teljesen helytálló. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy eddig egyetlen bizottság előtt lévő ügyben (Amazon, Fiat) sem sikerült a luxemburgi jogszabályok közösségi joggal ellentétes természetére felhívni a figyelmet.

Brüsszeli reakció: közelítsük az adórendszereket

Fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unió eddig sem nézte tétlenül a luxemburgi adótevékenységet, hiszen Brüsszel hónapok óta nagy mennyiségű információt vár a nagyhercegség Amazonnal és Fiattal kötött ügyletei kapcsán. A kért adatok egy része máig nincs a Bizottság kezében, az ICIJ által meglobogtatott 28 ezer oldal pedig olyan lavinát indíthat el, amely rendkívül kellemetlen a Bizottság elnöki székében ülő Juncker számára. A volt luxemburgi miniszterelnök korábban sokszor büszkeségét fejezte ki a létrehozott adórezsim miatt, amely szerinte rendkívül versenyképes, de semmiképp nem ütközik közösségi jogba. Bár Juncker eddig nem kommentálta az eseményeket, Margaritisz Szkínász bizottsági szóvívő az újságírók kérdésére elmondta, hogy a Bizottság elnöke higgadtan fogadta a híreket, és az intézmény mindent meg fog tenni, hogy fény derüljön az esetleges jogsértésekre- ha kell, új eljárásokat megindítva.

A kirobbant botrányra nem maradt el a luxemburgi válasz sem, Pierre Gramegna pénzügyminiszter Brüsszelben az Eurócsoport ülését követően kelt hazája védelmére. A politikus Junckert ismételve elmondta, hogy a luxemburgi adószabályok bár rendkívül kedvezőnek tűnhetnek, minden kétséget kizárólag összhangban állnak az uniós joganyaggal. Gramegna Juncker személyes érintettsége kapcsán hozzátette, hogy nem kell ujjal mutogatni senkire, az egész luxemburgi kormány az Európai Unió rendelkezésére áll majd, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy korábban Brüsszel mértéktelen mennyiségű információt várt el a nagyhercegségtől, melyet nem volt képes megadni.

A „LuxLeaks” nem kerülte el az Európai Parlament figyelmét sem, ugyanakkor  Martin Schulz elnök tőle szokatlan nyugodtsággal nyilatkozott: „biztos vagyok benne, hogy az Európai Bizottság elindítja a szükséges eljárásokat és minden kötelességszegésre fény derül.” Schulz nem kívánt szólni Juncker hitelességével kapcsolatban sem, inkább az uniós reformok szükségességét hangsúlyozta. A politikus szerint a leginkább meghatározó tanulság az, hogy a tagállami adórendszerek nincsenek összehangolva, és mielőbb szükséges azok harmonizációja.

Ezzel persze Schulz nem mondott újat, hiszen nyílt titok, hogy az EU eddig nem volt képes gátat szabni a tagállamok között kialakuló társasági adókulcs csökkentési versenynek, melynek egyértelmű győztese Luxemburg volt. A nagyhercegséget érintő adóbotrány mindenképp kiemelkedő jelentőségű, hiszen egyrészt rámutat arra, hogy a belső piac diszkriminációmentes működésétől távol állunk, illetve épp egy olyan politikus keze nyomán történhet mindez, aki az unió végrehajtó testületének teljhatalmú vezetője.