A gyermekmunkától nem szabadulunk

Mindennapi életünk során eszünkbe sem jut, hogy míg mi viszonylagos jólétben élünk, a világ másik végén, vagy csak néhány centivel arrébb a térképen, emberek milyen körülmények között élnek és dolgoznak. Az emberkereskedelem és a gyermekmunka a közvélekedés szerint már nem a 21. század problémája, de ha mégis, akkor sem a miénk. Nekünk csak elég, ha élvezzük a déli gyümölcsök ízét, melyeket lehet, hogy kisgyermekek szedtek le számunkra, vagy gondtalanul vásároljuk a márkás ruhákat, melyeket talán apró kezek varrtak meg nekünk.

Pedig világszerte 168 millió gyermeket és több, mint 20 millió felnőttet kényszerítenek munkára. Tizenkilenc magyarországnyi embert.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslései szerint a 168 millió munkára kényszerített gyermekből 85 millióan kifejezetten veszélyes munkát végeznek. Legtöbbjüket a mezőgazdaságban foglalkoztatják (59%), de nem elhanyagolható a szolgáltatások és az ipar szektorában dolgozók száma sem. Arányaiban továbbra is Fekete-Afrika a gyermekmunka által leginkább érintett régió, itt 59 millió gyermek dolgozik. 

S bár a számok ijesztőek, egy nemrégiben, a Közép-Európai Egyetem által készített tanulmány szerint az európai emberek többsége mégsem érzi úgy, hogy az emberkereskedelem problémája hatással lenne mindennapi életére. Pedig, ha a nyugati világ elismerné, hogy a kormányok, a vállalatok, de még maguk a fogyasztók is érintettek lehetnek mások kizsákmányolásában, talán hatékonyabban lehetne felvenni a harcot az emberkereskedelemmel.

Még Svájcban is?

Valószínűleg nem is gondolnánk, hogy a manapság minden szinten, a pozitív értelemben vett „bezzeg-ország” Svájc sem volt mindig mentes a gyermekmunkától. A gyakorlat, hogy a gyermekeket használják olcsó munkaerőként a földeken és a házaknál, az 1850-es években kezdődött, és egészen a 20. század második feléig tartott, az utolsó esetek egyike 1979-ben zajlott (!).

Ha egy gyermek elárvult és édesapja vagy édesanyja egyedül nevelte; vagy egyszerűen csak szegény családba született, a hatóságok igyekeztek megtalálni a legolcsóbb módját a róla való gondoskodásnak: kivették a családjából és nevelőszülőkhöz adták. Itt azonban szeretet és gondoskodás helyett rendszerint kemény munka, éhezés, bántalmazás, sőt, gyakran szexuális erőszak várt rá. A hivatalos ellenőrzések során ebből persze mi sem látszott: a szociális munkás látogatásakor a gyermeket is az asztalhoz ültették, és megjátszották a szerető, gondoskodó családot. Vagy éppen akkor látogattak, ha a gyermek nem is volt ott. Négyszemközt nem kellett a szolgálatnak a gyermekkel beszélgetnie.

Történészek szerint több százezer gyermek válhatott ily módon olcsó munkaerővé a fent említett időszakban. Ezek a gyermekek több év kényszermunka után, felnőttként máig is súlyos pszichológiai problémákkal küzdenek, vannak, akik a gyermekkori trauma miatt öngyilkosságba menekültek.

„Bezzeg” Svájcban

A gyermekmunka korszakának nem valamely hivatalos döntés vetett véget. Az mezőgazdaság gépiesítésének köszönhetően kezdett kihalni az 1960-as, 1970-es években. Ekkor ugyanis már nem volt szükség olcsó, szorgos kis kezekre. Másrészről ekkorra Svájc is sokat változott: 1971-ben a nők választójogot kaptak, és a szegénységgel, illetve az egyedülálló anyákkal szembeni magatartás is sokat fejlődött.

Az utóbbi néhány évben pedig az üggyel kapcsolatban egyenesen nemzeti önvizsgálat kezdődött: tavaly hivatalosan is bocsánatot kértek azoktól az emberektől, akik gyermekmunka áldozatai lettek. Egy öt éve nyílt kiállításra folyamatosan érkeztek az életrajzok, személyes történetek, egykori újságcikkek a gyermekmunka helyzetéről. A gyermekmunka egykori áldozataiban tudatosult, hogy történetük nem egyedüli, ezért elkezdték ezeket megosztani. A kiállítás látogatói pedig elkezdtek kérdezősködni a saját családjukon belül, és rá kellett jönniük, hogy szinte mindegyikük ismer valakit, aki nevelőcsaládban élt, és kényszermunka áldozata lehetett.

Az ország tehát nekiállt feldolgozni az idősebb generációk traumáját és ismét példaértékű, „bezzeg-országgá” vált, melyet érdemes lenne követni.