Korszakváltás küszöbén az Európai Bizottság

A Juncker-csapat felállításával új időszámítás veszi kezdetét az Európai Bizottság történetében. Jean-Claude Juncker bizottsági elnök reformjainak bevezetése által az Európai Unió kormányzati szerve alapjaiban újul meg: a Barroso-érához képest egy gyökeresen eltérő struktúrával és teljesen más szemlélettel rendelkező intézmény kezdi meg munkáját november 1-től Brüsszelben.

A Juncker-csapat felállításával a sokat kritizált Barroso-korszak a végéhez közeledik, és egy gyökeresen új időszak veszi kezdetét az Európai Bizottság történetében. A szeptember 10-én bemutatott új Bizottság szemléletét tekintve olyan intézmény lesz, amelynek fő célja az Európai Unió politikai célkitűzéseinek hatékony és dinamikus megvalósítása. Jean-Claude Juncker leendő bizottsági elnökként öt prioritási területet határozott meg az általa összeállított testület számára. Ezen prioritások közé tartozik az EU gazdasági növekedésnek beindítása, az EU energia kiszolgáltatottságának megszüntetése, az Egyesült Államokkal való kereskedelmi egyezmény létrejötte, az Egyesült Királyság és az EU viszonyának rendezése, valamint az eurózóna reformja.

Decentralizáció a középpontban

Juncker szerint az EU politikai célkitűzéseinek dinamikus megvalósítása csakis egy megújult kormányzati struktúra beveztésével képzelhető el. Ezért 2014 őszétől jelentős reformokon esik át a Bizottság intézményrendszere. Míg a Barroso-érát a centralizált döntéshozatal és a portfóliók éles elkülönülése jellemezte, addig a Juncker-bizottság egy sokkal decentralizáltabb testület lesz. A portfóliók és a hozzájuk tartozó adminisztratív szervek együttműködése előtérbe kerül, ezáltal erősödni fog a szervezeten belüli kollegialitás (amely Juncker szerint nem létezett a Barroso-elnökség idején), és felszámolható lesz a Bizottság munkáját megnehezítő intézményen belüli rivalizálás. Junkcer Barroso-hoz képest sokkal nagyobb önállóságot vár el biztosaitól, a csapatmunka ugyanakkor alapkövetelmény lesz az új Bizottságban. Emellett a biztosok a megszokott funkcionárius szerepet elhagyva sokkal inkább politikusként tevékenykednek a jövőben.

A strukturális reformok részeként a bizottsági elnök munkáját novembertől hét elnökhelyettes segíti. Az helyettesek a Bizottság fő politikai irányvonalait képviselik, és valódi hatalommal rendelkeznek: megvétózhatják más biztosok jogalkotási tervezeteit. A „szuper biztosok” egyszerre több portfóliót koordinálnak különféle, átfogó területeken. Junkcer első számú helyettese („első számújobb keze”) Frans Timmermans holland ex-külügyminiszter lesz. Timmermans feladata annak biztosítása, hogy az EU végrehajtó hatalma a legfontosabb politikai prioritások mentén dolgozzon, és ne vesszen el az intézményi bürokrácia útvesztőiben. A hatékonyság növelése érdekében a Bizottság sokkal inkább a szubszidiaritás elvén működik majd a jövőben, és Junkcer víziója szerint nem avatkozik bele lépten-nyomon a tagállamok belügyeibe. A végrehajtó hatalom ezáltal szinte kizárólag az EU számára kulcsfontosságú kérdésekre fókuszálhat novembertől.

Az új Bizottságban az EU gazdaságát, valamint az eurózónát érintő kérdéseké lesz a főszerep, így nem meglepő, hogy a bizottsági elnök hét helyettese közül hat az eurózónához tartozó tagállamból került kiválasztásra. A pénzügyi és gazdasági területekért a jövőben eggyel több biztos (a versenyképességi portfólióval összesen öt) felel majd. Junkcer a jelentősebb pénzügyi portfóliók esetén a földrajzi egyensúlyt is figyelembe vette. Így például a lett Valdis Dombrovskis szinte kizárólagosan az euróval kapcsolatos kérdésekért felel majd. A Juncker-bizottság további érdekessége, hogy a fajsúlyos portfóliókat azon országok kapták, amelyek az adott téren jelenleg különösen rosszul teljesítenek. A pénzügyi stabilitást érintő kérdések így a volt francia pénzügyminiszter Pierre Moscovicihez tartoznak (Franciaország szeptember elején jelezte Brüsszelnek, hogy az államháztartási hiányt nem tudja tartani a 3 százalék alá csökkenteni 2015-re), míg a bankunió rendszerével kapcsolatos kérdésekért a brit Jonathan Hill felel novembertől (köztudottan az Egyesült Királyság soha nem lesz a bankunió tagja).

Junckert számos kritika érte illogikusnak tűnő választásai miatt. A politikai elemzők többsége szerint azonban a Bizottság új elnöke „kiváló stratéga”, a portfóliók odaítélésekor ugyanis egyszerre teljesítette a tagállamok kívánságait, valamint elérte, hogy a Bizottságon belül a politikai (és földrajzi) egyensúly is megmaradjon.

A testület összeállításakor a bizottsági elnök a nemek egyenlő arányú képviseletére is törekedett, lobbitevékenysége ellenére azonban a huszonnyolc biztos közül mindössze kilenc lesz nő. A férfi biztosok számbeli fölényét Juncker igyekezett ellensúlyozni, ezért a női biztosok esetenként felelősségteljesebb területet kaptak, mint férfi kollégáik. A közös piacért, iparért, valamint a kis- és középvállalkozásokért felelős portfóliót a lengyel Elžbieta Bieńkowska kapta. Emellett a kilenc női biztos közül hárman elnökhelyettesek lesznek. Juncker az EU legfőbb javaslattevő és végrehajtó szervét a lehető legtöbb szempont figyelembevételével állította össze. Egyes biztosok jelölése azonban már most heves vitákat generál Brüsszelben. Pierre Moscovici jelölését a pénzügyekért felelős biztosi posztra például kezdetektől erősen ellenzi Berlin. A Juncker-bizottság összetételéről október végén szavaz az Európai Parlament.